Evangéliumi Hirnök, 1966 (58. évfolyam, 1-24. szám)
1966-03-15 / 6. szám
Ó-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1966. március 15. és társadalomban egyaránt. A nőnek ezt a tulajdonságát vette igénybe Isten, mikor szent-fiát a földre küldte, hogy a megváltás művét véghez vigye. Legyünk mi is engedelmes, alázatos szolgálóleányai az Úrnak, hogy az üdvösség munkájának terjedésében hasznos eszközei lehessünk. Dorkás asszony Folytatás a 3-ik oldalról Akik hisznek és Akiben hisznek! életessé! Sajnos vannak olyanok is az emberek között, akik ezt vagy maguknak, vagy a tudománynak tulajdonítják és nem hajlandók hinni a gyógyító Krisztus Urunk sebeiben. Van a gyülekezetünkben egy idős testvér, aki hosszú időn át volt vezetője az egyik tudományos Intézetnek. Egyik napon egyszer egy kisebb létszámú bizottság járt nála és az egyik szintén ott alkalmazott testvér után érdeklődtek. A vezető testvér elmodta a kérdezettről, hogy az 1944 év vége felé ezt a testvért mint gyógyíthatatlan beteget, a kezelő orvosai kocsira rakták és haza küldték a vidéki otthonába meghalni. Ez az ember 3 hónap múlva makk egézségesen visszatért és jelentkezett az Intézetben munkára. Hogy történt ez? kérdezte a bizottság egyik férfi tagja? “Úgy” válaszolta meg a kérdést a testvérünk, hogy “ez az ember hitt az Űr Jézusban és otthon a csendes magányában imádkozva hitből meggyógyult”. Erre a beszédre a bizottság egyik nő tagja magából kikelve felugrott és így szólt: “Hogy meri ön így ledegradálni a mi tudományunkat és a medicinát? Ezzel az állítással, hogy egy ember nem ettől, hanem hitből gyógyult meg” ? A testvér gondolkozás nélkül a következőket válaszolta: Kisasszony! Ha egyszer magának egy nagyon kedves hozzátartozója, mondjuk az édesanyja, vagy ha férjhez megy a férje, vagy ha gyermekei lesznek a gyermeke, vagy legutolsó sorban saját maga is a halálos ágyon fognak feküdni, akkor megfogják látni, hogy a mi receptjeink és a halál között egy spácium, egy térköz van, ahol a mi receptjeink már nem hatnak, már hatástalanok, viszont a Halál ide még nem léphet be! Ez még neki tilos terület. Hát ezen a helyen gyógyít Jézus! — Nagy csend lett. Sokáig senki sem szólt semmit, de mindenki komolyan gondolt arra amit hallott. Ezért olyan hallatlanul drága és ezért hiszük mi, hogy valóságban a “fájdalmainkat hordozta, betegségeinket elviselte és az ő sebeivel gyógyúltunk meg!” És még egyet: ö a mi bűneinkért sebesíttetett meg! Eddig még ennél magasabbra sem az ószövetségben, sem az Újszövetségben senki sem emelkedett. Éppen ezért ez az Isten Igéje szemmel alig látható csúcsa. Jézus Krisztus oda-ajándékozza és feláldoztatja magát a bűn díjáért. Hiszünk e ezekután testvérek? Elhisszük e most már az Isten tanítását? Ugy-e hogy hiszünk! Kívánnám is, hogy valamennyien higyjük el! Kedves Testvérek! Ha az Űr akarja és kedves lesz előtte mindaz, amit itt az Űr Jézus Kriszturól elmondottunk, akkor ennek a gyönyörű Ésaiás 53 résznek kérjük el a többi verseit is imánkban, hogy ő mondja el és magyarázza el nekünk azokat! Az Űr tegye áldottá az Ő drága Igéjét bennünk! Testvéretek az Úrban: Budapest 1966 jan 11. Tóth Sándor SIMEON (Lukács 2: 21-35) Mennyi emlék! Még most is megre meg, ha az agg Simeonra visszagondol, ahogyan elébük fehéredett galambőszen, a homályos templomból. A Gyermeket hogyan ölelte át! Ráncos arcán hogyan pergett a könnye! Látta a Messiást, Isten-fiát! S alig talált szót, hogy megköszönje. “Most bocsásd el szolgádat békességgel!” Ó, egy szavát sem felejtette még el. Megőrizte és elrejtette jól, s most mindegyiket szívében forgatja. “Az éles tör, még lelked is áthatja.” Megborzong, s a Gyermek fölé hajol. MELYIK JOBB a nyers- vagy a sült kalács? “Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” Zsoltár 90,12. Egy életen át az ember többé-kevésbé megismeri embertársait, de a legtöbbnek még öreg korában is alig van fogalma saját belső világáról, hogy milyen lélek lakik benne. Csinál terveket, mert az ambíciót minden egészséges lény magával hozza; de egy tervéről sem tudja, hogy az csak részben is sikerül-e vagy nem? Pedig legalább 50 százalékban jól tudhatná ezt előre, ha önmagát ismerné ! Az ember önismerttébe csak a Szentírás és a tudományos asztrológia vezetnek be, típusának értelmében. Ezt a csodálatos értéket azonban a legkevesebb ember ismeri és még kevesebben használják fel, azért mert az ember igen-igen sokra értékeli önmagát — viszont a Szentírás pedig porig aláz, az asztrológia meg senkinek nem hizeleg. Ebből következik az ember legnagyobb tragédiája: egy hosszú életen át való sok-sok csalódás, bukdácsoló hullámverés, mert ezt a két igaz jóbarátot soha nem érti meg, sőt nem is akarja meghallgatni jó tanácsait, látni sem akarja őket, sokan meg is ölték már e két igaz jóbarátot. Az ilyenek azután még haláluk órájában sem jönnek rá, hogy megismerjék milyen lélek lakott bennük és mi az oka annak, hogy az egyéniségükhöz mért bölcs szívet és derült-nyugodt életboldogságot miért nem tudták elérni, noha egész életükben a maguk feje szerint mindent elkövettek, ennek elérhetésére. A kenyér- vagy kalácstészta, bármilyen jól van is elkészítve, ha az égető tűz meg nem süti, nem élvezhető. Kicsoda szenvedheti el az Űr eljövetelének Napját? És kicsoda áll meg az ö megjelenésekor? Hiszen olyan ő mint az ötvösnek tüze és a ruhamosóknak lúgja! És ül mint ötvös, vagy ezüst olvasztó és megtisztítja papjait és fényessé teszi őket mint az aranyat és ezüstöt tudniillik, aki ezt a Kernen-
