Evangéliumi Hirnök, 1966 (58. évfolyam, 1-24. szám)
1966-03-15 / 6. szám
1966. március 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 7-IK OLDAL cében sütést jól kibírja! Malakiás 3, 1-4. NYÍL PALESZTINA! ÉLMÉNYEK IV Folytatás Többször volt alkalmam bizonyságot tenni testvéri körben, hogy hogyan jutottam el Krisztus Jézus megismerésére, hogyan tartott meg a zsidóüldözések alatt, sok haláios veszedelemből kihozott és hogyan vezetett idáig csodálatos utakon. Ünnepségre készült az ország, a függetlenségük 16 éves évfordulójának megünneplésére. Április 16-a gyászünnepséggel kezdődött az elesett hősök és mártírhalált halt zsidók emlékére. A gyászt hamarosan az öröm váltotta fel, estére megkezdődött a zene és a tánc az utcákon; mindenfelé az egész országban Beer-Shebában nagy katonai felvonulást és ünnepséget rendeztek, melyet a rádió is közvetített. Felhangzik a zene a rádióban, majd ünnepi beszéd következik, azután igéket olvasnak fel az ó szövetségből: "Örvend a puszta és kietlen ... mert meglátják az Úr dicsőségét... Ő jő és megszabadít titeket .. . (Ézsai, 35) "Mikor visszahozta az Úr a Sionnak foglyait olyanok voltunk mint az áimodók . . . Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk. (126 zsoltár) Majd a függetlenségi harc hősei 12 gyertyát gyújtanak meg emlékeztetőül. Névszerint szólítják őket; két magyarhangzású nevet is hallottam. Járom Haifa ünneplő útcáit. A város fényesen ki van világítva, a kocsiforgalom megszűnt, az útcákat és a tereket ünneplő ruhába öltözött fiatal lányok és fiúk foglalják el; ma az útca is a fiatalságé akik énekelve örülnek és táncolnak. A látvány felidézi Jeremiás 31 fejezetének 4 versét-. "Újra felépítlek téged és felépülsz Izráel leánya. Újra felékesíted magad, dobokkal és vigadók seregében jössz ki." De ez az ige valójában majd csak akkor fog beteljesedni mikor szívükbe lesz beírva az Isten törvénye és az Úr Izraelnek Istene lesz és ők népévé lesznek. (31-33 vers) Felmentem a Körmeire és onnan néztem a kivilágított várost és a fényárban úszó kikötőt. Gyönyörű látvány volt és reménykedve gondoltam az igére, mely szerint egész Izráel egykor hasonló lesz a Karmel szépségéhez, mert a Karmel és a Sháron ékessége adatik neki, (Ézsai, 35. 2) mikor majd meglátják Isten dicsőségét. Sháron ékességét is láthattam, ez Jaffa vidékén van, ahol egy csodálatos rózsákért ékeskedik, melyben sok rózsa virul, ezek a rózsafajták a világ minden tájáról vannak összegyűjtve. Haifa a nagy ellentétek vároca. A Karmel tetején ahova földalatti villamos vezet fel, a milliomosok pazar villái és luxus szállók sora és a gazdagok szórakozó helyei nagy jólétről tesznek tanúságot, lenn a városban vakok nyomorúltak és koldusok iépten nyomon, akik szinte kérkednek nyomorúságukkal, mint egykor, az Úr Jézus idején, de nincs aki megszánja és meggyógyítsa őket. Meglátogattam egy modern kibútzot is. Ezekben a termelőszövetkezetekben a le gújabb kor minden vívmányai megtalálhatók. Korszerű lakások, nagyszerű gépek kel felszerelt gyárak és újszerű mezőgazdasági gépekkel és berendezésekkel ellátott gazdaság. A műanyaggyár magyarszármazású üzemvezetője kalauzolt végig és mutatja sorra a kibútz érdekességeit. Közben beszélgetünk. Elmondja, hogy sok évvel ezelőtt vándorolt ki Magyarországról, több gyermeke van, akiket materiális szellemben nevei. Hatéves fiacskája egyízben vallásos rokonoknál volt látogatóban, akik Istenről beszéltek neki. A kisfiú fölényesen legyintett és ezt mondta: "Isten pedig nincs, mert ha lenne, az én apukám beszélt voina róla nekem." Nyitott szemmel jártam sok emberrel beszéltem. Az iskolaigazgató elmondta, hogy negyvenkét országból való gyermek tanul az osztályokban. Az egykori erdélyi állomásfőnököt szegényes otthonában látogattam meg, aki elmondta sok nyomorúságát, és nehéz életkörülményeit. Látogatást tettem az angol kórház arab betegei között, akik minden vasárnap délután igehirdetést hallgatnak és elmondhattam nekik, hogy Krisztusban minden válaszfal ledől és minden ellenségeskedés megszűnik népek és fajok között. Hallottam a kezdet nehézségeiről, az úttörők nagy küzdelmeiről és arról, hogy mint kerültek önfeláldozó munkájuk révén egyre jobb körülmények közzé és hogyan készítették el a helyet az utánuk érkező bevándorlók számára. Új bevándorlók elmondták terveiket és reménységüket, hallgattam a felszabadító háború katonájának nehéz harcairól, szavait nagy hazaszeretet és ragaszkodás jellemezte. Őszinte megnyilatkozások nyomán mindjobban megismertem és megtanultam becsülni és szeretni ezt a népet. Mindenben Isten munkáját szemlélihettem és hittel és bizalommal tekintettem Rá, aki hatalmas művét véghez fogja vinni az O Ígérete szerint. Egy napon kirándultam Názárethbe és nagy érdeklődéssel néztem végig sok érdekes látnivalót. A keskeny útcákat járva élveztem a városok tarka-barka sokaságát, majd továbbmenve műemlékeit és templomait szemlélgettem. Ahogyan ott nézelődtem, megszólít egy aszony és megkérdezi tőlem angolul, hogy mit keresek. "Egy hivő keresztyénnel szeretnék itt találkozni" — feleltem hirtelen. "Van itt temploma sok felekezetnek — felelte az asszony — melyiket keresi?" Nem felekezetet keresek, hanem hivő embert — "válaszoltam." Akkor! keresse fel Jamiel Huszszont, akit mindenki úgy ismer a városban — csak érdeklődjön utána bárki megmutatja, hogy hol lakik. Elindultam tehát, itt is ott is kérdezve, míg végre eljutottam Jármiéi Husszon házához. Egy kedves arab asszony fogad, akinek elmondom, hogy mi járatban vagyok. Nagyon szívesen invitál be és elmondja, hogy férje jelenleg munkában van, de vasárnap otthon lesz, O a gyülekezet vezetője. Megismerkedem Husszonék gyermekeivel, három nagy fiúk van és egy tizennégy éves leányuk. Megtudom, hogy a gyermekek mindegyike játszik valami hangszeren és mindegyik követi az Ürat és szolgálnak neki. Megkérem az asszonyt, hogy mondja el megtérése történetét. Elbeszéli, hogy hivő családból származott, keresztyének között nőt fel és sokat kellett harcolnia önmagával mig kész volt mindent feladni amihez ragaszkodott, hogy elfogadja az Úrat. Kérésére én is elmondom, hogy mint jutottam hitre. Bucsúzáskor meghív vasárnapra a gyülekezetbe, hogy vegyek részt én is a kenyértörésen. Örömmel fogadom a testvéri meghívást és a következő vasárnap korán reggel elinduíatm Názáreth felé. Amikor megérkeztem Jamiel testvért éppen igeolvasás közben találom, készül az igeszolgálatra. Csakhamar felkerekedik az egész család és elindulnak a gyülekezetbe. Egyszerű ódon terembe érünk, ahol már elvan készítve az Úr asztala. Ha Istent meg akarjuk keresni, akkor kell, hogy előbb Jézussal találkozzunk. Kornya Mihály * * * * A Biblia a legjobb útmutató, a helyes, nemes, tiszta erkölcsi fejlődésre. Molnár Balázs
