Evangéliumi Hirnök, 1966 (58. évfolyam, 1-24. szám)
1966-03-15 / 6. szám
1966. március 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3-IK OLDAL NŐK ROVATA Rovatvezető: Szerencsy Mária 105 Demott Lane, Somerset, N. J. Női konf. elnöke: Bányai Andorné Alelnök: Németh Lajosné Pénztáros: Hajdú, Elizabeth Jegyző: Szerencsy Mária "IMHOL AZ URNÁK SZOLGÁLÓ LEÁNYA!" Lukács 1:38. Az alázatnak és engedelmeségnek, valamint a szolgálatkészségnek legma gasabbfokú megnyi latkozás aként hangzottak eme szavak Mária ajkáról. Nem könnyű és nem kis dologra szólította fel őt az Űr angyala. Ámde abból a körülményből, ahogy minden ellenkezés nélkül vállalta a szolgálatot, arra következtethetünk, hogy nem volt egészen tájékozatlan az Isteni dolgokat illetőleg. Nem csupán ideális lelkületű leány volt, hanem hivő lélek, aki hitt az angyal szavának. Aki hitt Istenben és kész volt teljesíteni Isten rendelkezését. Lehetséges, hogy nem tudta előre azt a reá váró sok szenvedést és meg_ aláztatást, de ha tudta volna akkor is vállalta volna, mert szerette Istent teljes szívéből és leikéből és minden erejéből, amint azt Isten kérte a törvényben. Nem volt véletlen, hogy az Űr őt szemelte ki erre a nagyon nehéz szolgálatra. Talán tudat alatt élt benne egy érzés, amit sohasem tudott kifejezésre juttatni; hogy az első asszony engedetlensége, milyen átkot hozott az emberiség életére. Mikor a teremtés történetét hallotta elbeszélni a régiektől, felvetődhetett benne az érzés: mennyire kár, hogy ez megtörténhetett, ő ugyan nem állt volna szóba a Sátánnal. A szentírás hallgat, Mária érzelmi megnyilatkozásait illetőleg, mert ő csupán eszköznek számított a megváltás nagy titkának véghezvitelében. Azonban Isten a szívek és vesék vizsgálója, bizonyára jól ismerte szolgálóleányának lelkiállapotát és lelkibeállítottságát. Hogy alkalmas eszköz lessz, azt ő be is igazolta évtizedeken keresztül. Názárettől- Betlehemig, Betlehemtől- Egyiptomig és vissza Názáretbe, nem volt könnyű az útja, de Názárettől a Golgotháig szörnyen nehéz lehetett... mig a feltámadás dicső élménye minden rosszat elfeledtetett. Mi nem csinálunk Mária-kultuszt, de elismerjük, hogy alkalmas eszköz volt Isten kezében, valamint alázata, engedelmessége, szolgálatkészsége példaadó volt. ő Istennek volt engedelmes, Éva az első asszony a Sátánnak engedett. Mária áldott lett az asszonyok között, Éva átkozott. É- ván keresztül bűn és átok jött e földre, Márián keresztül áldás, béke és üdvösség. A nőknek a, két kiemelkedő alakja a történelem folyamán igen közismert személyiség lett. Évára keserűséggel, Máriára szeretettel gondolunk. Jellemző, hogy korunk társadalmi világában ma is kétféle nőtipust különböztethetünk meg. A Sátán szolgálóleányai bűnt, szerencsétlenséget szenvedést és gyötrelmet jelentenek és ami szomorú és fájdalmas ezeknek száma sokszorosan több, mint azoké, akik alázatos hűséggel a szépet, a jót, hasznost és nemest terjesztik. Kevesebben vannak akik inkább engednek Istennek, mint a Sátánnak. De ezen kevesek szívében él a Krisztus a világ üdvözítője, ők boldogok ha bizonyságot tehetnek Üdvözítőjükről, ha valakit letéríthetnek a bűn útjáról, ha enyhíthetik más fájdalmát, ha megoszthatják javaikat a nélkülözőkkel s amerre járnak lépteiket áldás kíséri. Életprogrammjuk nem öncél, hanem a szolgálat, amiképp egy kis lelkiének szavai ezt kifejezik; “Csak gyenge nő vagyok, erőm kevés Számomra nem jutott igevetés. De könnyet törölni, bánatot elűzni Emelni csüggedöt, lankodot, küzködőt Én is tudok. Hogy Jézus így szeret amint vagyok, Gyengén és kicsinyen, ez oly titok! De könnyet törölni, bánatot elűzni Emelni csüggedöt, lankadot küzködöt így is tudok. Ha egyszer éhezem, hogy itt a vég, Uram arra kérem ne vigyen még... Mert könnyet törölni, bánatot elűzni Emelni csüggedöt, lankadot küzködöt Mindig kell még!" Igen így van; az Űr szolgálóleányai mindig találnak tennivalót, ebben a bűnnel terhelt világban. A nő szeretetére, gyöngédségére áldozat és szolgálatkészségére mindig szükség van a családban, gyülekezetben Babits Mihály: ( MIATYÁNK... Miatyánk ki vagy a mennyekben, harcokban, bűnökben, szennyekben, rád tekint árva világod; a te neved megszenteltessék, a te legszebb neved: Békesség! Jöjjön el a te országod. Véres a földünk, háború van, kezed sujtását sejtjük, uram, — add, hogy mondhassuk könnyebben — Legyen meg a te akaratod! — mind angyalok mondják menynyekben. Előtted, Uram a hon java. S hulljon a lomb, csak éljen a fa: de vájjon a legkisebb lombot nem őrzi-e atyai gondod? Nem leng-e az utolsó fürtön is, áldva miképpen mennyekben, azonképpen a földön is? Megráztál, nem lehet szörnyebben, már most ami fánkon megmaradt őrizd meg őszig a bús gályát: mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, gyermekeinket növeld békére: ha bűn, hogy lábunk ma vérbe csúszik meg: értük az! Bocsásd meg a mi bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk ellenünk vetetteknek: a gaz tied megbüntetni: mienk csak az, hogy védelmezzük a mieinket! És ne vigy a kísértésbe minket, hogy ártatlanságunk tudatát, mint drága páncélos inget őrizzük meg bávr véresen, hogy át ne hasadjon sohasem. De szabadíts meg a gonosztól, mert tied az ország, kezedbe tette le sorsát, s te vagy a legnagyobb erősség: ki nevedben búzául, bármennyit küzd és vérez, előbb vagy utóbb övé lessz a hatalom és dicsőség!
