Evangéliumi Hirnök, 1966 (58. évfolyam, 1-24. szám)
1966-03-15 / 6. szám
1966. március 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3-IK OLDAL vesztettek bennünket. Ez nem csoda, “mert a Sátán is átváltoztatja magát a világosság angyalává” mondja nekünk Isten igéje, de előbb utóbb kitudódik ! Isten ma az ő prófétáján keresztül szeretne valamit megkérdezni tőlünk és valami nagyon fontosat mondani nekünk! Hallgassuk meg! Tudjuk, hogy Isten szava “nem olyan szó, sem nem olyan beszéd, amelynek szava nem hallható”, sőt elhat ez a világ, végéig és akinek van füle a hallásra meg is hallja! Minden időben, minden helyen nagy kérdőjel volt Isten felkent emberei előtt, hogy az általuk küldött üzenet eljut e az emberekhez, a címzettekhez és hogyan veszik át? Ennek tudható be a próféta kiáltása: KI HITT A MI TANÍTÁSUNKNAK? Kedves Testvérek! Nagyon komoly ez a feltett kérdés. Hiszen a mi Urunk Jézus is feltette a már kinyílt szemű vakembernek (Ján. 9. 35. 38) “HISZEL E TE AZ ISTENFIÁBAN?” És a meggyógyult ember hitt és imádta őt! Jézus tanítása és gyógyítása mindenesetben ki kellene, hogy váltsa az emberekből az ő imádatát. Pál apostol is felteszi a kérdést: (I. Thess. 4. 1-4) “Mert ha hisszük, hogy az Űr Jézus meghalt és feltámadott stb, akkor Isten is előhozza” Ígérete szerint a csodába illő dolgait. Ugy-e testvéreim mi hiszünk ? Ugy-e mi elhisszük Istennek ezeket? Ugy-e mi nem szomorítjuk meg Istent a mi hitetlenségünkkel ? — Hát ugyan hogy ne hinnénk? És miért ne hinnénk? Hiszen a hitetlenség semmivel menthető, sem nem magyarázható ! és mi mert hiszünk, hát élünk! A szó Isten szerinti legszebb értelmezésében. Hinni minden időben az élet nagy tétele volt. Ha nehézségek, nyomorgatások jöttek, akkor azok rettentették meg a hívőket. Ha jómód, bőség áradt szét a földön, akkor ez a látható javakban való bőség tett szemellemzőt a hinni akarók szeme elé. Pedig Isten nagyon hálás tud lenni azok felé akik hisznek! Csak egy ige: “Hitt Ábrahám és igazságul tulajdoníttatott neki!” AZ ŰR KARJA KINEK JELENTETETT MEG? Mit is jelent ez a szó? Mi is hát nekünk és közöttünk az Űr karja? Az Úr karja az Ő hatalma! Ez a hatalom ma az ő igéjében van! Aki ma Isten Igéjével találkozik, az Isten hatalmával és karjával találkozik! Ezzel a kinyújtott karral és a Benne rejlő hatalommal tisztította meg az Úr Jézus a templomot. Ezzel a Neki adott Karral suhogtatta meg az ostort a kufárok feje fölött, és ez szólaltatta meg benne az Igét ”A Te házadhoz való féltő szeretet emészt engem”! Majdnem 2000 év telt el azóta és Jézus ma is ezt teszi. Megsuhogtatja az ostort a Neki adott hatalomnál fogva a bűnös test felett, amely ma a benne lakozó Istennek és a Szent Szellemnek temploma, hogy megtisztítsa azt a mai modern kufár-lelküségtől, a hamis és csalárd gondolkozástól, a könnyű életformáktól, szórakozásoktól, káros kívánságoktól, stb. Ne bízza el magát senki, aki eddig még nem hallotta volna ennek a félelmetes ostornak a vésztjosló suhogását a feje fölött, mert elébb-utóbb bele fog csendülni a füle ennek az ítéletes ostornak a suhogásába, és akkor adja tudtára neki az Űr, hogy az ő temploma szent és szentségtelenség abban tartósan nem verhet tanyát! “Felnőtt mint egy vesszöszál ő ELŐTTE !” Tehát akár az ácsmühelyben volt Jézus, akár a templomban, akár úton, akár tengeren, sőt még a Gecsemánéban is és a kereszten is “ő E- lőtte volt!” Ez határozta meg az Úr munkája irányát, beszédét, imáját, és minden szolgálatát ezen a földön. Ma sincs ennél szentségesebb és áldotabb helye a világnak! Mi soha nem tudnánk itt megjelenni, ha ezt Jézus Krisztus előre el nem készítette volna. Ez az ő Közbenjárói csodálatos munkája. Akik Krisztussal és Krisztusban vannak, azoknak ez a hely kegyelméből adatott. így állhatunk már ma és nem holnap ő előtte az Atya előtt! Ez az a hely ahol a Vele egy hiten levők elveszik “Az Életnek Koronáját!” “Utált és az emberektől ELHAGYOTT VOLT”. Utált és elhagyott. Az emberi életnek két nagy rettentése. A vízszintes síkról talán nem is jöhet ennél nagyobb és terhesebb nyomás az életünkre, mintha az emberek utálnak és elhagynak. Tegyük hozzá még azt is, hogy miként az Úrral tették: oknélkül és ártatlanul. Tapasztalat mutatja, hogy eddig minden ember számára szinte leküzdhetetlen akadályt jelentett ez a tétel: Elhagyatottság, megútáltság. Ezért mondta Isten már “kezdetben”, hogy “Nem jó az embernek egyedül lenni”! Hogy aztán jogosan, vagy jogtalanul használja ezt fel egyik ember a másik felé, ez már a Bíró elé tartozik. Vannak emberek, akiket erre a magányra ítélettel kényszerítenek, hátha megváltozna a beállítottsága. Ezt a célt szolgálják a börtönök és az elkülönítésről szóló ilyenféle határozatok, de mi most valami egészen másról szólunk. Az elhagyattatást azoktól szenvedjük, akikért éltünk dolgoztunk, terhet hordtunk stb. Kedves Testvérek! Ügy vagyunk mi emberek ezzel a dologgal, hogy mindenre készítünk számvetést és sok mindenre számítunk egy egész életünk folyamán, de az elhagyattatásunkat eddig még soha sem kalkuláltuk bele a számításunkba. És ez szagatta meg a mi drága Urunk szívét is, amikor azt látta, hogy a nyáj szétszalad mellőle, ez fájt nagyon a Pásztornak. És a rávetett sok bűn terhe alatt roskadozót egy pillanatra az Atya is elhagyta. És ez a kín volt Neki a legelviselhetetlenebb minden kínok között. “Betegségeinket ő viselte, Fájdalmainkat ő hordozta és AZ ő SEBEIVEL GYÓGYULÁNK MEG !” Ma statisztikák kimutatások jelennek meg arról, hogy ma az emberek egézségesebbek, hosszabb életűek, mint eddigelé voltak. Talán ez is egyik oka annak, hogy az emberek olyan nehezen hisznek a tanításnak? A tapasztalat azt mutatja: igen! Az Űr követői között, akkor is ma is sokan vannak és voltak olyanok akiket ő meggyógyított. Ezek átéltek valami nagy csodát! Láttak és hittek! Mi köztünk is vagyunk, nem kevesen akik az ő sebeivel gyógyultunk meg! Bűnt betegséget, üszkös sebeket ez a seb tett ragyogó tisztává, Folytatás a 6. oldalon
