Evangéliumi Hirnök, 1966 (58. évfolyam, 1-24. szám)

1966-03-01 / 5. szám

Ó-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1966. március 1. Máté 2. 2. HOL VAN A ZSIDÓK KIRÁLYA? I. Móz. 3. 9. Isten keresi az első embert. Isten a jó gazda szemével vigyázott az első ember életére, tevékenységére, ünneplésére. Mert voltaképen az ember az Edenben ünne­pelt. — Helyén való volt Istentől az, hogy utána nézett Ádámnak? — Teljesen helyén­való volt. Isten látott valamit, látta a bű­neset megtörténtét és 0 előtte szokatlan volt ez. Olyan volt ez olyan szembetűnő, mint amikor a fénybe egy árnyék hatol be és rófekszik a maga sötétségével. Va­lahányszor mi nem vagyunk a helyünkön ugyanilyen sötét árnyék suhan át Isten fénylő arcszíne előtt. Adám nem volt a he­lyén és Isten utána ment. A közelmúltban voltam egy társaságban, aihol az egyik tesvér egy ott levő nő résztvevőnek tett fel egy kérdést, mire a nő öntudatosan így válaszolt a testvérnek "én tudom, hogy a helyemen vagyok" A továbbiak során úgy a kérdést feltevő testvér, mint mi is láttuk, hogy ez nem fedi a valóságot, mert csak elakarta magáról terelni a fi­gyelmet ezzel a magatartásával nehogy észrevegye bárki is, hogy 6 még mindig Á- dámban van és nem Krisztusban. Még buj­kál, még körülkötőket hord. — Sokan van­nak ezen az úton ma is. — Soknak az éle­te Isten elől bújkáló élet. Bokor alatt ten­gődő élet, mint ama bizonyos kis termetű madár, az "ökörszem" élete. Az Adóm­ban levő életek is ilyen szárnyaszegettek és megbúvó életek. Nincs mennyei eledel utáni vágyódás bennük nem úgy mint a­­zokban, mint akik az Úr Jézusban vannak. HOL VAN A ZSIDÓK KIRÁLYA? A má­sodik ember is megérkezett! Hallelujah! A földi embert a mennybői keresik. A Menny­ből valót a földiek keresik. Egyszer a föld és a Menny emberek által és az emberen keresztül lesz örökre összekötve. Csudála­toson nagy és gyönyörű ez a jövendő. A boldogság akkor lesz igazán beteljesedve ha a föld az ember és a Menny együtt lesznek! Ez lesz majd az Új Ég, Új Föld korszakában^' amkor az Úr az övéivel föl­dön és égen megosztja a hatalmát. Mért kereste Isten az első embert? Mert eltévedt. Miért keresi most az eltévedt á­­dámi ember Jézust? Mert kíván visszamen­ni oda ahonnan kiesett. Ösztönösen keres­sük a szépet a szentet a jót az igazit a "csodálatosat", de ez itt a földön, földi emberben sem földi embernél nem talál­ható. Mert a földi ember innen alulról va­ló földből való, földi. Mi látni akarjuk a Mennyből valót! Hozzá akarjuk mérni az életünket, mert eddig a fejlődésünk iránya visszamutat! Előre kell mennünk mig nap­pal van! Látni akarjuk a Zsidók Királyát! Hol van Ő? Csak a biblia lapjain? Nem! Mindazokban, akik felismerték Öt és akik befogadták Őt a Mennyből valót, akit a mennyei seregek kísértek le a földre. Ki­rálynak még soha nem tettek ekkora tisz­tességet és soha senkinek nem volt ilyen angyali kísérete, csak a felülről való Isten Fiának! Földi emberek akár királyok akár mások, akkor szokták kapni a legnagyobb földi kíséretet, amikor távoznak erről a földről, akár tudják hová mennek, akár nem. Jézusnál ez fordítva volt. Őt a Menny kísérte le a földre soha nem látott nagy sereggel. És akik Őt várták, azok tudták, hogy nem mindennapi dolog történt. Isten Ígéretes üzenete, titka, testet öltve leszállt a földre. De itt megálltak. Titokba ütköz­tek és nem mentek tovább. Vártak. Sajnos a mi nemzedékünk tovább megy. Mi tudni akarunk, ha kell erőlködéssel is és fesze­getjük Isten titka lezárt ajtaját. Rosszúl tesszük. Itt van a Zsidók Királya menjetek eléje! Lássatok Isten-arcot emberi testen. Lássatok Isten-Embert és Bárányt egy sze­mélyben! Lássatok Szolgát, Bírót és Királyt egy személyben! Vegyétek észre! Drága sejtéseken keresztül az oltárt, az asztalt és a trónt, mint Jézusra mutató bzonyságo­­kat és előképeket. Lássátok a kezdet nél­küli múltat, az Örökkévalóságba torkoló jelent és a végnélküli jövendőt. Ez Krisz­tus! Ez a második ember és örvendjünk, mert Ő az utolsó Ádám is azóta, amióta emberek hisznek benne, ezek már nem por­ból formáltatnak, hanem Széliemből és így nem is porrá lesznek, azok hanem szel­lemivé Krisztusivá. Valljuk be, hogy mi nagyon értünk ah­hoz, hogyan kell eltitkolni azt, ami szé­gyent hozhat ránk. Erre mutatnak a füg­gönyök az ablakokon. Lebocsátjuk őket, mert oiyan dolgaink vannak, amelyeket nem nagyon lehet fitogtatni. A lehúzott függönyök mögött aztán sok minden meg­található és sajnos ezek mind a saját éle­tünk, természetünk, állapotunk termékei. Milyen soknak ma is le van eresztve a füg­gönye,az életébe vezető út sorompója, nem szeretnék, ha az emberek a szemükön ke­resztül belelolvashatnának a lelkűkbe, mert nem válna dicsőségükre. Testvérek mi nem tudjúk egymás szeméről a fátylat a függönyt fellebbenteni, ezt csak Jézus tudja megtenni, aki felülről jött és hatalma van ezeken is! Akibe az Úr Jézus így be­lebocsájtja a felhúzott sorompón keresz­tül a saját világosságát, az többé nem fél sem a főpapoktól, sem a Heródesektől, mert ő is mennyből való erők birtokosa lett! Újjongás volt Isten angyalai között a Mennyben, amikor ez megtörtént! "Mert amilyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is és amilyen ama földi, olya­nok a földiek is!" (I. Kor. 15. 47-48. Meny­­nyei arc, mennyei fény, mennyei természet, mennyei tisztaság mennyei áldások része­sei ezek. Isten Fiai ezek, akik békességre igyekeznek és boldogok és szentek, már itt ezen a földön. Ezeket nem kell Istennek keresni, mert ezek mindig mellette vannak. Nem csoda, 'hiszen Magának gyűjtötte ki őket a világból. És nem csak egy ideig­­óráig lesz az arcuk fénylő, hanem örökké. Mózes csak rövid ideig volt együtt az Úr­ral és ezért csak rövid ideig tartott az ar­ca sugárzása, de a kigyűjtött népnek, a­­kik olyanok lesznek mint ama Mennyei, akit követnek, ezeknek az arca állandó fénylő arc lesz. Kedves Testvérek! Ehhez az kell, hogy az életünk eddigi iránya megváltozzék, és akkor nem kell tovább bujkálni, nem kell rejtőzködni a bennünket kereső Isten elől. És ha engedelmeskedünk akkor hordani fogjuk az Ő ábrázatát, mert Jézus az, aki "elváltoztatja a mi nyomorúságos testün­ket, hogy hasonlóvá; legyen az Ő dicsősé­ges testéhez"! (F. 3. 21.) Kedves Testvérek, a Jézust kereső em­ber történetét akartuk elmondani és az em­bert kereső Istennel találkoztunk! így lett a bennünk levő sötétség világossággá. "Ha pedig mi már a világoságban járunk amint Ö maga is a világosságban van, ak­kor közösségünk van egymással és Jézus Krisztusnak az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűnből. Mielőtt befejeznénk állítsuk még egy­szer magunk elé világosan a kérdést: HOL VAN A ZSIDÓK KIRÁLYA? A jászaiban? Nem! A templomban? Nem! A sziklasír­ban? Nem! A Mlennyben? Igen! Azon a helyen ahonnan lejött és ahová úgy vá­gyott visszamenni innen, az Ő elhagyott dicsőségébe, hogy újra elfoglalja helyét az Atya jobbján. De hol lehet még lénye­gileg az Úr? Igéjében világosan megmond­ja: Benned él, bennem él, az övéiben él. Élek pedig többé nem én, "mondja Pál apostol", hanem él bennem az Úr Jézus Krisztus. Ha tehát ma élne Heródes, vala­mennyiünket halálra kerestethetne, mert bennünk van a Zsidók Királya! Isten tegye áldássá az Ő igéjét vala­

Next

/
Thumbnails
Contents