Evangéliumi Hirnök, 1966 (58. évfolyam, 1-24. szám)
1966-03-01 / 5. szám
1966. március 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 5-IK OLDAL NŐK ROVATA Rovatvezető: Szerencsy Mária 105 Demott Lane, Somerset, N. J. Női konf. elnöke: Bányai Andorné Alelnök: Németh Lajosné Pénztáros: Hajdú, Elizabeth Jegyző: Szerencsy Mária IMA ÉS ÉNEK Jézus gyakran imádkozott és énekelt az ö tanítványaival. Együtt énekelték Sión felemelő énekeit, dicsőítve, magasztalva az Atyát. Jólesett Jézusnak, ha együtt imádkozhatott az övéivel. Azonban Jézus lelke gyakran keseredett volt, mert néha az Ő saját tanítványai nem értették meg őt. Ha Jézus együtt volt a tanítványaival, az Ö jelenléte biztonságot jelentett részükre. Aggodalom, hiány mind eltűntek. Ha éhesek voltak, kilettek elégítve, már-már úgy érezték magukat, hogy találtak egy Vezért, aki mindent elvégezett az ő részükre. Jézus azonban szerette volna figyelmüket jobban a lelki dolgokra terelni. Egy ilyen alkalommal kérték Jézust, hogy tanítsa őket imádkozni. Jézus ismerte minden gondolatukat, gyengeségüket, sőt szükségüket is, ezért Jézus nem hagyta ki a mindennapi kenyér kérését sem, úgyszintén az egymáshoz való helyes testvéri-viszony egyik kellékét, a bocsánat-adás fontoságát sem. Azonban úgy imádkozni, mint Jézus fohászkodott senki sem tudott, s nem tud, mind a mai napig. Ott a gecsenáné kertjében, első gondolata a tanítványoké volt s úgy intette őket, hogy “imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek” majd érezve a nagy terhet, ami súlyosan nehezedett lelkére, imádkozni kezdet “.. . arcra borúivá, könyörögvén .. .” (Máté 26:39.) folytak az ő könnyei és "... az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre húllanak.” (Lukács 22:44.) Testileg, lelkileg összetörve háborgott az ő lelke, de győzve saját maga felett, az Atya akaratába helyezte önmagát. Testi és lelki kínok között kész volt életét áldozni. Kiéirt? Melyik vallásért? Mindenkiért. Jézus imádkozott az Övéiért. Kik az övéi? Akik hallják az ő szavát és befogadják őt... és cselekszik az ő akaratát. A mi imánk legtöbbször az “add meg nekem” szavakon alapszik. Ha valaki kérdezi, milyen vallású az egyén ? Oly hamar kész a felelet, néha büszkeséggel telve: “Én keresztyén vagyok!” Vájjon az élet mutatja-e ezt? A mindennapi élet... az Ür napja megszentelése ... kellene, hogy bizonyítsa állításunkat, ellenkező esetben csak szájjal vagyunk keresztyének. Ha valami baj ér, oly hamar jő a szó ajkunkra “Istenem segíts!” és néha napok múlnak el, hogy hálára nyíltak volna ajkaink! Bár sokszor próbára vagyunk téve, de a mi szerető Atyánk nem mér súlyosabb terhet reánk, mint azt mi el tudnánk viselni, sőt gyengeségünkben ad erőt a teherviseléshez. Az Űr oltalmába kell helyezni életünket és Jézus szavai szerint mondani : “Legyen meg a Te akaratod!” Van idő, mikor a mi könnyeink is folynak... de imát helyettesíteni nem lehet! A magányban való könyörgés, mint orvosság hat a megsebzett szívre. Én saját tapasztalatomból mondom ezt. Szeretteink könnyíteni szeretnénk életünket, de nem bírják beheggeszteni azt a mély fájdalmat, amit csak Isten az ő nagy szeretetével képes elárasztani. Mai életünkben sok-sok ok van az imára. Hány megüresedett hely van az otthonokban. A háború mennyi szenvedést zúdított a családok életébe. Hány özvegynek, anyának és gyermeknek könnyei húllanak — mondhatjuk — minden országban! Hány keresztyén lát mártir-halált, mert azt meri mondani “hiszek az én Istenemben!” Az Isten-tagadás, hatalomra való törekvés, önszeretet ütötte fel fejét az egész világon. Kevés azok száma, akik imára kulcsolják kezeiket! Kevesen közelednek Istenhez. Küszöbön a közös ima-nap, mikor vallás-különbség nélkül összejönnek különböző templomokban mind azok, akik hisznek az ima-hatalmában! Ez nemcsak egy alkalom, de feladata minden Krisztust szerető léleknek, hegy résztvegyen ezen a fontos napon ott, ahol együttesen összejönnek ima-napra. Isten közel van hozzánk, de fontos, hogy mi is közeledjünk őhozzá. A vizet ha nem használjuk, szomjasak maradunk. Minden múlandó ezen a földön, megfigyelhetjük ezt a természetben is. Jön egy tornádó, egy árviz... egy erős szél... és mi fél vél figyeljük a fekete felhőket a talán félelmünkben kiejtjük a szót is: “Istenem segíts!” De bármi csapás is érne bennünket, ne felejtsük el Péter apostol I. levele 5 rész 7-ik versét: “Minden gondotokat ő reá vessétek, mert neki gondja van reátok.” Ezt teszem éta ez új esztendőben, ezt tegyed Te is 1966-ban! Áldott újesztendőt! Tatter Vilmosné EGYKOR KEZEM ... Egykor kezem sok földi kincs Fényével volt tele. És azt hívém, hogy semmi nincs Ami fölér vele. De jött a nagy, dicső Király, Kezem érintve csak, És kincseim előtte már A porba hullottak. S Ö szólt: “Csupán üres kezek Tudnak szolgálni engemet.” Egykor kezem a föld pora És szennye lepte meg, S jó - tetteim hosszú sora Szennyes volt és beteg. Ki értem halt, királyom im, Kezem éíntve csak, Megtisztított és foltjaim Mind meggyógyulának. S Ő szólt: “Csak tiszta szent kezek Tudnak szolgálni engemet.” Egykor kezem úgy dolgozott Lázas tevékenyen, Imádkozásra nem jutott Még egy-két perce sem. Kezem érintve csak, Szelíd Királyom jött felém, S szolgálatában meglelém Örök n/yugalmamat. S ö szólt: “Csupán csendes kezek Tudnak szolgálni engemet.” Egykor kezem erős vala S hívém: erőm elég. De jaj! Az Úr munkáira Alkalmatlan valék! S jött ő, kié a menny s a föld, Megfogta két kezem, Az én erőm mind összetört S Övé a győzelem. S Ő szólt: “Győztessé más kezet Csupán az én kezem tehet!”
