Evangéliumi Hirnök, 1966 (58. évfolyam, 1-24. szám)
1966-03-01 / 5. szám
2-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1966. március 1. tünk együtt, hanem testvérekkel élveztük az Evangéliom zamatos ételét, italát s ettől soha nem szállt és nem száll fejünkbe a vér. Nem ingerel roszra. Bosszúállás helyett a megbocsátást és feledési érzést táplálja bennünk. Ha kell, erélyesen is ránk parancsolja: "Senkinek rosszal rosszért ne fizessetek!" Nincs hát semmi szükség a fegyverre. Ezt az ország feje tartja kezében és a bosszúállás jogát is magának tartja fenn. Enyém a bosszúállás, én megfizetek. Nem maradhatunk Istennel akkor, ha az O jogait akarjuk bitorolni.. ALKALMAZKODNI KELL A HÁZ RENDJÉHEZ IS. Megpróbáljuk ezt a gondolatot egy pontba tömöríteni képleges magyarázattal. A Menedék városoknak erős és magas kerítései voltak és a Kassa-i Székes Egyháznak is. Pontosan ez a helyzet lelkivonatkozásban. Az egyháznak meg vannak a maga keretei s azokon belül kell élni Istenhez menekült gyermekeinek. Ez az, ami kellékét jelenti a ház rendjéhez való alkalmazkodásnak. Fentebb említettük, hogy az üldöző nem mond le az előle megmenekült üldözetről, hanem figyelemmel kíséri és várja az alkalmat. Tehát ott olálkodik az egyház kerítésén kívül. Ha Istennel akarunk maradni, nem szabad közel menni a kerítéshez. Az ellenség ott van mellette és nagy hangon propagálja a világ minden dicsőségét. ígéri a gazdagságot, persze elhallgatva azt, hogy helyette — ha adja — elviszi a szívet cserébe. ígéri az élvezet minden fajtáját, mellőzésével a szomorú, sőt tragikus következményeknek. Nem átalkodik a kerítés mellé állítani a délceg Absolont, vagy a bájos Betsebét sem . .. Nem tud a jó Istennel maradni az, aki szeret az egyház kerítéséhez közel járni, mert egyszer kilopja az Ördög. Az az ellenség ő, aki Krisztus egyik példabeszéde szerint konkolyt vetett a búza közé éjjel, amikor a gazda aludt... A kerítésen keresztül elbűvöli áldozatát, amely aztán tehetetlenül beveti magát tátott szájába. Igen, ő az, akit Péter apostol ordító oroszlánhoz hasonlít, amely széjjel járva keresi, hogy kit nyeljen el. Testvéreim! Ha egyszer megadatott a lehetőség arra, hogy Krisztuson át az Istenhez mehettünk, akinek kezéből senki ki nem vehet, mi ne tépjük ki magunkat kezei közül. Ujjítsuk meg naponta neki tett fogadásunkat talán így: Atyám! Én a te szárnyaidnak árnyékába menekültem s alatta megpihentem, feiüdültem és megnyugodtam. S te aki üldözőm elől elrejtettél, engedd, hogy lakhassam a te sátorodban mindörökké! M. A. A SÁTÁN ROSTÁJÁBAN Lk. 22:31-34 A nagyheti események egyik kiemelkedő személye Péter apostol. Nem mintha a többi apostolt és számos más Krisztus követőt érintetlenül hagyták volna ezek az események, de Péter apostol élete valahogy különösen összeszövődött a nagyheti történésekkel. Kilépett a passzív megfigyelők sorából és akarva — akaratlanúl belesodródott a dolgok fejleményeibe. Minél tovább nézem az ő szerepét úgy érzem án is kilépek a megfigyelők sorából, s belesodortatom az események forgatagába. A nagyheti történetet nem lehet passzív nézőként figyelni, önkéntelenül vagy az egyik vagy a másik oldalra kényszerülünk. Nem lapulhat meg senki, mindenkinek színt kell vallania, Krisztus mellett vagy Krisztus ellen. Ezt Péternek éppen azon az éjszakán meg kellett tanulnia. Nincs középút. Nemcsak Krisztus követeli a határozott állásfoglalást, hanem a világ is felteszi a kérdést: Te kihez tartozol? Nem lehet kitérni, mert ez a kérdés megismétlődik újra meg újra. Megismétlődik ez ma is. Talán éppen akkor amikor legkevésbbé számitok vele, amikor nem vagyok rá felkészülve. A Sátán rostájába kerültem. S ahogy nézem Péter nagyheti útját, mindjobban felismerem a magam útját benne. Ott van pl. az út elején az a túlzott magabiztosság: “Én nem, ha a többiek meg is botránkoznak, ha ök el is hagynak, én nem. Én még a halálba is követlek.” ó de hányszor mondtam ezt már én is. Talán nem éppen e szavakkal. Nem ezeket Péter bukása után nem merem megismételni. De el-el kapom magam azon, hogy összehasonlítom testvérem életét a magaméval; megálapítom, hogy milyen közömbös, s ezzel szemben én milyen buzgó vagyok, hogy ő mennyire tétlen amikor én olyan áldozatkész vagyok, mennyire tartózkodó, amikor én minden alkalmat megragadok, hogy a gyülekezetben bizonyságot tegyek. Mi lessz majd ő vele, ha egyszer a Sátán rostájába kerül? Mi lessz ő vele? Nem mi lessz majd velem? Péter története arra tanít, hogy a legrosszabb felkészülés a magabiztosság. Önteltség, magabiztosság a bukás előjele. A Sátán rostájából csak vesztesen kerül ki az, aki saját erejében bízik. Ez volt az oka annak, hogy Jézus olyan határozottan megmondta Péternek mi vár rá. Itt találkozik Péter és az én életem majdnem teljes azonosságban. A Mester előre figyelmeztet, rámutat a veszélyekre, éberségre szólit fel, s én csak megyek - megyek, a vesztembe rohanok. Hányszor mentem már így a Mester határozott figyelmeztetése ellenére magabiztosságom megvakított, hiába intett az ige, hasztalan volt testvéreim figyelmeztetése. Nem láttam Péter elrettentő példáját, nem ügyeltem azokra akik hasonló módon elbízakodtak. “Ha mindenki más, de én nem” mondottam én is, mindaddig amig a kakas megszólalt. Elkeserítő ez a vakság. Lesújtó ez a felismerés, hogy ezen a lej tön szinte nincs megállás. Miért nem hallgattam az intő szóra? Miért nem voltam éber? Miért nem könyörögtem erőért, hogy megálhassak a próba idején? Ezek a kérdések ostromolják összetört szívemet, amikor a kakasszó órájában csendesen, de keserűen zokogok. Sajnos késő! Nem fordíthatom vissza az időt, a megtörtént eseményt már nem változtathatom meg. Nem hallgattam, nem őrködtem, nem imádkoztam. S amikor e súlyos vádak csapása alatt összeroskadok, könnyek között vissza emlékszem a Mester szavára “De én imádkoztam érted”, ö értem! Én aludtam, de ő őrködött és imádkozott értem is. Én kikerültem a keresztet, de ő engedelmesen vállalta a halált az én bűnöm miatt. Imádkozott értem — mit használ ez most már? Mégis erőtlen lettem, megbuktam, megtagadtam őt. “De én imádkoztam érted” — éles tőrként vésődik ez a mondat most a szívembe. Megtagadtam azt aki annyira szeretett, aki bukásom előrelátása ellenére mégis szeretett.
