Evangéliumi Hirnök, 1966 (58. évfolyam, 1-24. szám)

1966-03-01 / 5. szám

1966. március 1. 3-IK OLDAL Miért nem hallgattatott meg az ő imádsága? Miért nem kaptam én e­­rőt? Hogyis mondta ő akkor, ott az utolsó vacsorán? — “Imádkoztam, hogy el ne fogyatkozzék a te hited — te azért ha máj d megtérsz — erő­sítsd a te atyádfiát.” Nem is erőről volt szó — nem hős­­tetről, nem győzelemről beszélt, ha­nem bukásomról és megtérésről. I- gen mostmár értem. Mintha újból hallanám a hangját: Simon! Ha ösz­­szetörik majd büszkeséged, maga­biztonságod, ha majd saját erőddel csődödbe jutottál — akkor ne csü­­gedj el, néz fel a golgotára, higy­­gyél az én szeretetemben, megbo­csátó kegyelmemben. Jöjj vissza, térj meg. “.. . hogy el ne fogyatkozzék a te hited.” Uram köszönöm, hogy ezért ir mádkoztál. Köszönöm, hogy hittel elfogadhatom a kegyelmet. Köszö­nöm, hogy visszatérhetek Tehoz­­zád. Jövök Uram, jövök most ebben az órában. Mostmár értem, hogy miért i­­mádkoztál így. Mostmár tudom mi­ért engedted, hogy csődbe jussak. Össze törted énemet, szétzúztad büszkeségemet, hogy jobban meg­értsem az én testvéreimet. Hogy szeressem őket, úgy ahogy vannak, mert Te is úgy szerettél engem ak­kor és most is. Köszönöm, hogy mindent össze­törtél amire én eddig építettem és megajándékoztál az üdvözítő hittel. Evangéliumi Üzenet lelkipásztora PALESZTINA 1 ÉLMÉNYEK III. Folytatás Izráel országának mai helyzetét és ál­lapotát Ezékiel 37 fejezetének szavaival tudnám legtalálóbban jellemezni." Em­bernek fia ! Vájjon megéledr.ek-e ezek a tetemek? ... És egybemenének a tetemek, míndenik tetem az ő teteméhez, s látóm és ime inak valónak rajtuk és hús növeke­dett és bőr borította be őket, de lélek még nem volt bennök." Isten kezdi valóban összegyűjteni népét a csontok egybemen­nek, a nemzeti összetartás mint erős inak kötik össze őket, az élni akarás vágya, mint hús tölti be őket és a külső szépség is mint bőr borítja be őket, csak a lélek hiányzik még, hogy életre keljenek. Mert EVANGÉLIUMI HÍRNÖK Izráel külső látszatra ma nagyon szép, tej­­je!-mézzel folyó Kánaán, de szellemi érte­lemben isteni szempontból mivel távol van Istentől púszta és kietlen a külső istentisz­telet látszata ellenére is. De amikor majd a Szellem kitöltetik reá és reátekíntenek Arra, akit átszegeztek és siratni fogják Őt, az egyetlen Fiút, (Zaka 12,10) ez a nép egynapon újjászületik, akkor betelje­sednek majd a próféta szavai: "És megtud­játok, hogy én vagyok az Úr. .. és meg­tudjátok, hogy én az Úr szóltam és meg­cselekedtem .. . (Ezék 37, 13-14.) Meglátogattam több gyülekezetét és hi­vő közösséget, melyek elszórtan élnek az ország területén. Találkoztam régen nem látóit Magyarországról származó testvé­rekkel is akiknek csak ritkán van alkalmuk a testvéri közösség áldásaiban résztvenni, bár nagyon vágyódnak rá. Elképzelheti­tek, hogy milyen öröm volt, annyi év után ismét találkozni és az ige körül szeretet­­be;i együtt lenni, ezekkel a drága testvé­rekkel. Találkoztam olyanokkal is, akik már ismerik az Úrat, vagy hallották a bizony­ságtételt Krisztusról, a Messiásról és az Is­ten készíti a szívüket, hogy befogadják őt. Vannak akik nem tudnak dönteni, vagy ha döntöttek nem merik nyitón megvalla­­ni az Úrat, mert attól tartanak, hogy hát­rányt szenvednek majd miatta. De vannak az Úrnak bátor eszközei is, akik nem fél­nek, hanem önzetlenül szórják a magot, egyesek házról-házra járva, sokszor nehéz, fárasztó körülmények között. Láttam, hogy Isten hogyan áldja meg múnkájukat és örültem a kicsiny kezdetnek. Meglátogattam több régi nevezetességű bibliai várost, mint Joppo, (ma Jaffa) As­­dod, Askalon, Beer-Sheba és Názáreth, amelyek annyi idő után újra virágzó váro­sok lettek, holott évezredekig pusztán ál­lovak. Sorra látogattam azokat a címe­ket, melyeket otthon kaptam. Időm volt bőven és így felhasználtam az alkalmat, hogy közelebbről megismerjem ezt a né­pet, melyet Isten itt annyi nemzet közül összegyűjtött. Nem az ország turisztikai szempontból érdekes helyeit akartam első­sorban felkeresni, hanem a nép belső éle­tét akartam megismerni. Előttem volt az ország, utazhattam amerre akartam. Isten elvezetett sok otthonban; jártam az iskola­­igazgató dolgozószobájában, az egyszerű cipész műhelyében, betekintettem a misz­­szionárius hatalmas termeiben és a beduin kecskeszőrből készült sátrába. Beszélget­tem a tudós rabbival, aki elvitt egy ha­gyományos zsidó mennyegzőre és talál­koztam magyarországi szocialista múnká­sokkal. Végig mentem Tel-Aviv fényes üz­letei előtt és a názáreti piac keskeny út­­cáin. Meglátogattam egy öreg bibliatu­dóst és szóba elegyedtem az arab útca­­gyerekekkel. Egy kedves magyar házas­párt látogattam meg otthonában és elbe­szélgettünk Izrael jelenéről és jövőjéről, a szabadéletű zsidó fiatalságról és a gyer­mekek életéről. Véleményük szerint, (és ez általános felfogás) a gyerekeket nem szabad fenyíteni, legyen szabad és öntu­datos, szüleivel egyenrangú ember, tekint­se őket barátjának. Hiszen eleget szenved­tek apáik az elnyomás alatt. Házuk finom ízléssel és nagy kényelemmel van beren­dezve, nagy tisztaság és rend mindenfelé. Szép gyümölcsöskertjük van a ház körül, beültetve narancs és mandarinfákkal, sző­lővel és sok virággal. De a szívük mégsem nyugodt, mert ott van bennük a múlt miat­ti keserűség és a jövő bizonytalanságának érzése. Szívesen halgatták a bizonyságté­telt arról, hogy Izráel minden problémá­ját csak Jézus a Messiás oldhatja meg. Több bibliaórán és házi összejövetelen vettem részt; Jeruzsálemben, Tel-Avivban, Jaffán, Haifán és Názárethben. Mindig nagy élmény, volt számomra, mikor hivő zsidók szájából hallottam héberül ezt a szót: Jesua Hamassiah (Jézus Krisztus) és együtt énekeltem velük a jól ismert halle­luja éneket; "Jobban tiéd Úram, jobban tiéd." FIGYELEM FELHÍVÁS A föld kemény fagya kezd engedni. Las­san melegszik a levegő. A nap meleg su­garai csókolgatják a fák rügyeit és csal­ják kifelé a Hóvirágot, Tulipántot, Nárcist és Gyöngyvirágot. . . Dr. Udvarnoki Béla könyvei közt lapozgat, gondolkozik és i­­mádkozva készül a felelősség teljes szolgá­latra. Százak készülnek a Rama-i táborba, de hittük annyira sekély, hogy mélyítésére van szükség és az ehhez való szerszámot élesíti, egyenesíti s újakkal gyarapítja Ud­varnoki testvér, hogy tudjon vágni, fúrni, robbantani és simítani is. Ez mind szüksé­ges a hitmélyítés nehéz munkájához, ame­lyet julius 1-4. fog| végezni a Toronto-i tá­borban Schaffer testvér maga elé bámul nagy kék szemeivel. Gondolkozik, tervez és tárgyal munkatársaival, mert mindig szebbé és jobbá kell tenni a tábori üdü­lést. De nem is lesz ott hiány semmiben, mert a szeretet még az egyenetlenségeket is kiegyengeti. Felejt, emel, tömörít és ösz­­sze is tart. Ott pedig a Krisztus lelke fog Folytatás a 8. oldalon

Next

/
Thumbnails
Contents