Evangéliumi Hirnök, 1966 (58. évfolyam, 1-24. szám)

1966-01-01 / 1. szám

i CSAK IDEIG - ÓRÁIG (Jan. 6:35.) "Rohan könyörtelen az idő" — így írta az énekíró már néhány évtizeddel ezelőtt. Ma talán mégjobban átérezzük e mondat igazságát. Rolian az idő, olyan gyorsan peregnek az események,, hogy sokszor megsemtudjúk figyelni őket egyenként. A modern híradás technika mégjobban fej­leszti ezt az ütemet, mivel az egész vilá­gon történő eseményeket közli. Alig vet­tük tudomásul az egyiket, máris halljuk a másikat. Nincs időnk megállni, megfi­gyelni, kiértékelni egyes dolgokat, mert szakadatlanul pereg az idő gépezete. O- lyan az idő forgása mint a film, megállás nélkül pereg szemünk előtt, hiába tetszik meg egy kép jobban mint a másik, nem állhatunk meg, nem szemlélhetjük tüze­tesebben, mert már ott a másik. Ha jól megfigyeljük önmagunkat ész­­reyehetjük, hogy ez a rohanó idő nagyon formálja jellemünket. Mindjobban elve­szítjük a képességet arra, hogy megálljunk valaminek szemlélésére. Sőt nehezünkre esik már a gondolkodás, a koncentrálás is egy bizonyos dologra. Nem vagyunk képesek, néha nem is vagyunk hajlandók, valamilyen esemény vagy élmény feldol­gozására, mert várjuk" az újat. Ez az állapot jelentős kihatással van lelkiéletünkre is. Vegyük csak a kará­csonyt. Hallottuk a karácsonyi üzenetet, talán itt ott gondoltuk: behatóbban kelle­ne foglalkoznunk az igével, hogy megis­merjük gyakorlati jelentőségét saját éle­tünkre nézve. De most, hogy elmúltak az ünnepek, visszatérünk a hétköznapi ese­mények sokaságához és a karácsonyi üze­net döntő jelentősége rejtve marad szá­munkra. De nem csupán a karácsonyi üze­nettel van ez gy, hanem általában a Szent­írás igazságaival. Ezeknek felismeréséhez és megértéséhez idő és csendesség kelle­ne. Nem lehet őket úgy futtában átpillan­tani. Nem elég az, hogy egy évben egy­szer megemlékezünk Jézus Krisztus szüle­téséről, ahogy ma sokan teszik. Ez az oka annak, hogy sok úgynevezett keresztyén­nek fogalma sincs az evangélium lényegé­ről. Bár azt kell mondanunk, hogy ennek már nem csak a rohanó idő, s a pergő események az egyedüli okai. Ez már beálli tottság kérdése is. Jézus ezt egyszer ami­kor a zsidókkal keresztelő Jánosról be­szélt a következő képpen fejezte ki. "O 1966. január 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK az égő és fénylő szövétnek volt, de ti csak ideig — óráig akartatok örvendezni az O világosságában". (Jan. 5:35). így vannak sokan Krisztussal is. Ideig — óráig szeretnek vele foglalkozni. Kará­csony, húsvét s a többi nagy ünnepekkor egy kicsit vallásoskodnak, de mélyebben sosem hatolnak bele Isten igéjébe, annak igazságába. Sok ugyn. keresztyén úgy van Istennel mint az a hindú diák aki nekem egyszer a következőket mondotta: "Nem tudom megérteni, hogy maguk miért keverik a vallást annyira a mindennapi életbe, ál­landóan templomba mennek, és még ott­hon is olvassák a bibliát, s imádkoznak. Én időnként egy teljes napot böjtölök és akkor teljesen Istenre koncentrálom ma­gam, ezzel le van tudva megint egy jó időre minden vallásos kötelességem, ki­elégítettem vallásos hiányomat". "Ideig — óráig örvendezni az O vilá­gosságában" ez azt jelenti, hogy Jézus Krisztust lefokozzuk a pogány bálványok színvonalára. Milyen volt az elmúlt karácsonyi ünnep­lésed, kedves barátom? Vallásos érzelmeid kielégítése? Ideig — óráig való elmélyü­lés vallásos gondolatokba? Ha csak ennyi akkor meg kell mondanom, hogy ez nem méltó az Isten fiához. 0 aki elhagyta a menny dicsőségét leszállt a bűnös földre, Ihogy téged is kiragadjon a bűnből, töb­bet érdemelt volna. O azért jött, hogy ne­ked állandó közösseged legyen O vele, és rajta keresztül az Istennel. Nem csak iáéig — óráig, hanem szüntelen veled akar lenni, szeretetével, kegyelmével, áldásá­val betölteni életedet. Miért akarsz csak ideig — óráig Krisz­tus közelségében lenni? Félsz, hogy elmu­lasztasz valamit ha Jézussal élsz. Mint az a fiatal ember aki azt mondta: majd ké­sőbb térek meg, előbb hadd élvezzem é­­letemet. Kedves barátom, az élet csak akkor igazán szép ha Jézussal éled. Ha a vele­­való közösségből meríted az erőt az élet küzdelmeihez, ha tapasztalod vezetését, megőrzését, áldását. Ha az O akarata célt és tartalmat ad életednek. Rohan könyörtelen az idő. Még ma van alkalmad Krisztussal való kapcsolat felvé­telére. Ne mulaszd el ez alkalmat mell­életed boldogsága és örök életed függ rajta. Evangéliumi Üzenet lelkipásztora 3-IK OLDAL F I Ú S Á G Folytatás a dec. 1. számból A legtöbb gyermek egyforma abban, hogy ragaszkodik szüleihez. Ennekdacára százszor is kell tanítani az engedelmesség­re és a szülők akaratára, mert feje az ő saját gyermekteendőivel van tele. A ne­veletlen vagy a rosszulnevelt gyermeket a társadalom azonnal felismeri mindenki és aszerint osztályozza is. Ugyanez a vi­szony a mennyei értelemben, a lelki gyer­mekekkel is. Természetesen fiúi értelem­ben. Az Urnák félelme feje a bölcseség­­nek, de a bölcseségef és az erkölcsi taní­tást a balgák megútálják! Azért van az Úr példázatában Öt okos szűz és öt bal­ga szűz. A szüzesség pedig a tisztaság fogalmát fejezi ki. • Az egyetlen igaz tanító, akire nem volt méltó e világ, hogy lába Földünket érintse, azért jött, hogy az Isten akarata felől min­dig szörnyű zűrzavarban lévő emberisé­get — elsősorban az ő választott népét — felvilágosítsa, azt előttük könnyen érthe­tővé és követhetővé bemutassa, saját pél­daadásával. Azért nem volt sem égen sem Földön senki, aki erre a nagy feladatra csak ránézni is tudott volna és Ö vállalta és megoldotta: A megváltás műve kizáró­lag az O feladata volt, de az 0 válasz­tottéinak üdvözlésére adott két paran­csolat a fiáknak adja tudtúl az Atya a­­karatát, még pedig oly egyszerűen és vi­lágosan adja tudomásunkra, hogy azt min­den istengyermek is megértheti: 1. Szeresd a te Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes elmédből és minden erőd­ből. 2. Szeresd felebarátodat — mint ma­gadat. E két parancsolattól függ az egész tör­vény és a próféták. Túdjuk, hogy megtar­tásától függ örökéletünk. Úgy az egyén, mint a társadalom min­dig újat, szenzációsakat vár. Mindig mást vár. Mindig vár. Azért kell a mindig új prédikáció és mindig új lélekszórakozta­­tás. Olyat vár, ami meg tudná nyugtatni a lelkiismeretet, de úgy ám, valami legalább is 50 százalékos kiegyezéssel Isten kívá­nalmaiban. Gyermekfejjel lehet ilyet gon­dolni és talán tenni is lehet, mert a gyer­mek ugyan szereti az atyját, de fogalma sincsen annak komolyságágáról. A ked­ves fiú azonban már nem ilyen tudatlan, ő szorgalmasan keresi atyja akaratát és hogy mivel szolgálhat jókedvére. Folytatás az 5-ik oldalon t—r

Next

/
Thumbnails
Contents