Evangéliumi Hirnök, 1966 (58. évfolyam, 1-24. szám)
1966-02-01 / 3. szám
4-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK EVANGÉLIUMI HÍRNÖK GOSPEL MESSENGER — Published semi-monthly by the Hungarian Baptist Union of America 226 E. 80th St. New York 28, N. Y. Editor — Szerkesztő: Rev. ANTON MOLNÁR 1370 Michigan Glvd. Lincoln Park Michigan, 48146 Entered as second class matter at tht Post office of New York, N. Y., undei the Act of March 3. 1879. Accepted foi mailing at the special rate of postage as provided in Section 1103, Act of October 3, 1917 Subscription fee: $3.00 per year Előfizetés, címváltozás erre a címre küldendő: Mr. John Szász 1610 Edward Ave. N. E. Canton 5, Ohl« A JÓ ISTENNEL VALÓ JÁRÁS EREDMÉNYE Milyen jó volna megkérdezni Énókhót, érdemes volt-e a jó Istennel járni. Elmondaná ennek — általunk — felfoghatatlan előnyeit talán így. — Mivel barátom a jó Isten volt, nem hatottak rám kortársaim gonosz cselekedetei, mert1 amilyen távol tartottam magamat tőlük, olyan közel volt hozzám Isten. Nem láttam a megfélemlítő halált. Eltűnésem olyan volt, mint egy kellemes álom. Amikor beszélgetve megérkeztünk az arannyal öntött utcás városba, amelyben minden csillogó fényben tündöklőit s kellemes hárfa és ének hang szállt át a tiszta levegőn, barátom vállamra tette a kezét és azt mondta: Ez az én királyi palotám s mivel te szeretted az én társaságomat, maradj itt velem örökre. Különben is én elfordulok azoktól, akik a földön maradtak, mert gonoszságaik tüzének füstje száll egeim felé a földről. Láttam az emberek és álatvilág pusztulását s hallottam millióknak szörnyű halálhörgését s talán egy lettem volna én is a sok között, ha nem jártam volna Istennel és nem vezetett volna ki azok közül... Aki Istennel jár, nincs se kedve, se akarata, de ideje se a gonoszok tanácsán járni.. . Istennek útai felfelé ívelnek és gyakran oly meredek, hogy sasszárnyakra van szükség az emelkedéshez. Igen, megújjúlt erő kell hozzá, mert már csak a cél meglátása is annyira vonzó erővel bír, hogy szinte futásra készteti a vándort és ezt az erőt Isten Ígéri és adja. (És. 40:31). Senki vissza ne forduljon ezen az úton, mert úgy jár, mint azok, akik "nem jártak többet Jézussal''. Elvesztek, amig azoknak akik vele maradtak, neveik felírattak az Isten városának alap köveire. Ha Istennel járunk, soha nem fogunk rósz útra tévedni. Neki nincsenek titkos alagútai, mint az embereknek, hanem amilyen tiszta és világos O, annyira világosak útai is. Aki engem követ, nem járhat sötétségben — mondja a "Világ, Világossága". Nem lesznek olyan helyek befutott pályánkon, amelyekre szégyennel kellene vissza tekinteni. Nem hisszük, hogy Pál apostol ne kerülte volna azt a heiyet Jeruzsálemen kivül, ahol — előbbi életében, amikor még nem járt Jézussal —, ruháikat őrizte azoknak, akik Istvánt megkövezték. (Vajon mi nem kerülünk el egy bizonyos helyet, vagy talán többet is még gondolatban is, ahol vétkeztünk mert még, vagy már nem jártunk az Úrral? . ..) Isteni hasonlatosságok lesznek rajtunk. Mózesnek orcája tündöklött az isteni fény kisugárzásának következtében, mert az Istennel társalgott. A tanítványokon megismerték, hogy Jézussal jártak. Istvánnak orcája nem azért volt-e hasonló egy angyaléhoz mert Istennel járt? Embert barátjáról, madarat tolláról lehet1 megismerni. Mondd meg nekem ki a barátod és megmondom ki vagy. Mutasd meg nekem a férjedet és megmondom milyen háziaszszony vagy, — hangzik a magyar közmondás. Ha Istennel járunk, addig vezet bennünket, amig be nem érünk a halhatatlanság országába. Egy kislány hazament a vas. iskolából s édesanyjának arra a kérdésére, hogy mit tanúitok, így válaszolt: Egy emberről volt szó aki az Istennel sétálgatott'. Énókh volt a neve. Egy szép napon hosszú sétára mentek, s addig mentekmendegéltek, amig Isten így szólt hozzá: Nagyon mesze vagy már hazulról, bizonyára jól ki lehetsz fáradva, jobb ha betérsz hozzám és itt maradsz. És ő bement... Tetsvéreim ha egyszer megfogta Isten a kezünket, ne vegyük azt ki az O kezéből, mert elveszünk. Egyik városban a karácsony ünnep he1966. február 1. tében, a kirakatokat nézegette egy édesapa 5-6 éves kisfiával s egy váratlan pillanatban kihúzta kezét a gyermek édesapja kezéből és hirtelen megindúlt az utca másik oldalán levő kirakat felé, de olyan szerencsétlenül lépett le a járdáról, hogy azonnal eikapta egy ott elhaladó gépkocsi. Eszméletlen állapotban vitték a kórházba, de komolyabb sérüléseket nem kapott. Édesapja ott állt ágya mellett s amikor magához tért és meglátta édesapját, sírni kezdett s zokogva mondta: "Apám, ne engedd el többet az én kezemet I" M. A. NŐK ROVATA Rovatvezető: Szerencsy Mária 1C5 Demott Lane, Somerset, N. J. Női konf. elnöke: Bányai Andorné Alelnök: Németh Lajosné Pénztáros: Hajdú, Elizabeth Jegyző: Szerencsy Mária EGYSZER MINDEN ELCSITUL A viharból szél lessz, A szélből meg szellő. Süt a nap, a fényes Ha oszlik a felhő. Kik a napba vágytak, Fénnyel is beérik. Megpihen a fáradt, Ha elér a célig. Véres gyűlöletből Harag lessz — s bocsánat. Gyilkos vad kezekből A kard földre bágyad. Milliónyi jajból Mosoly leszen végre. S milliónyi arcról Süt a nap: a béke. Bodás János APOSTOLOK ÚTJÁN Hideg tél volt. Az erdélyi havasok felől süvítve nyargalt le a szél . . . Kornya Mihály úton volt Tulka felé. Ki tudja, hányszor tette meg ezt az utat és talán, hiába. A szél arcába csapkodta a havat, és pirosra csípte az arcát. Kornya nem törődve az idő zordságával, rótta az utat és taposta a havat . . . Mikor megérkezett Tulkára, a kutyák csapatostul rohantak felé, de elég voll1 botja és öblös hangja, hogy a kutyák elmaradjanak mögötte. A falvakban sokan
