Evangéliumi Hirnök, 1966 (58. évfolyam, 1-24. szám)
1966-02-01 / 3. szám
1966. február 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 5-IK OLDAL ismerték. A legtöbb házban már megfordult. A kutyák ugatására, az apró ablakokban kiváncsi fejek jelentek meg. Voltak akik mosolyogtak rajta. Újból megkísérelte a lehetetlent. Sorra vette a házakat, de eredmény nem mutatkozott. Nem marasztalták vissza sehol. Már alkonyodni kezdett, amikor a községháza előtt ment el. A bíró, aki az ablakban állt, észrevette. — Már megint itt van ez a bibliás ember, — kiáltott fel. — Mit szól a püspök úr, ha megtudja . . . Kiszólt a másik szobába. A kisbírót hívta be. Odavezette az ablakhoz. — Látod azt a táskás embert, aki ott megy?... Elmégy utána és idehozod a községházára. Zárd be a hátsó kamrába és ne engedd ki onnan reggelig. Tudom, elmegy majd a kedve idejönni prédikálni. A kisbíró az utca végén érte be, amint egy házból jött ki. A törvény szigorával adta tudtál a bíró üzenetét. Kornya Mihály nem ellenkezett. A kisbíró betuszkolta a kamrába és rázárta az ajtót. Sötétség és hideg fogadta. Letette táskáját, és botjával végig tapogatta a falakat. Nem volt a kamrában semmi. Helyzete reménytelen volt. A hideg mindjobban átjárta a testét és érezte, hogy fázik. Az idő csigalassúsággal múlt a hideg, sötét kamrában. Megértette, hogy egészségére és életére törnek ezzel az embertelen eljárással. Még a kutyáknak is meleg vackuk van ebben a hideg időben. Kornya Mihály érezte, hogy valamit tennie kell. Mozogni, járkálni kezdett, mert a fogai már vacogtak. Lába megbotlott egy kemény tárgyban. Egy nagy tuskó volt. Megemelte és öröm villant át az agyán. Szinte hangosan felkiáltott? — Az Ur megmentőt küldött I A nehéz tüsköt odavitte a kamra közepére és nekiállt emelgetni. Erezte, hogy lassan felmelegszik a teste. Már tudta, hogy a hideg nem vehet hatalmat rajta. Nem fog reggelre megfagyni. És hálára buzdította a lelkét.. . Imádkozott.. . Majd énekelni kezdett: "Jézus mily jó benned bízni, Véled lenni mily öröm . .." Az ének kihalatszott a sötét éjszakába s mint hálaima szállt a csillagos ég felé. A szomszédos házakban egy-egy alvó felkapra a fejét és megkérdezte, ugyan kinek van kedve énekelni ilyen hideg éjszakában . . . Reggel, amikor a bíró személyesen nyitotta ki az ajtót, nagyot nézett. Megfagyott, meggyötört ember helyett, egy mosolygó, vidám arcú ember állt előtte, aki kedvesen köszöntötte, majd megköszönve az éjszakai szállást1, örömmel ment tovább . . . Az eseménynek híre ment a faluban. Sokan elítélték a bíró embertelen eljárását. A nép nagy rokonszenvvel fordult Kornya Mihály felé. B. H. 9ó3. 5. 15. Somogyi J. ÍGY ISMERÜNK Ml Folytatás a 3-ik oldalról Van abban oltár, van abban kereszt, van áldozatra kész vállalkozás. Benne van Isten. Benne van a Bárány. Csak éppen ezeknek az örökéletre szóló szent' dolgoknak, úgy az elrendeződésénél, mint a felhasználásánál látjuk meg a hiányos ismereteink hiányát, amely miatt aztán pont ezeken a nagyon fontos és nagyon szent posztokon az életünk homályban jár. Kedves Testvérek, lehet hogy egyesek közülünk azt gondolják: talán már nagyon is elaprózódik előttünk ez a nagy téma? Isten igéje által csak közelebb jutunk mindig ahhoz a nagy és szent állapothoz, amelyben Isten él és akarja, hogy mi ebben Vele éljünk ! Ezért akarja most előttünk az ismeret fogalmát tisztázni. Honnan jött ez a fogalom és a fogalommal együtt járó keresés az emberbe? Az ismeret mint olyan az Isten szellemi lényének egy parányi részecskéje, amely ha megmarad a maga eredeti tisztaságában úgy, mint azt az Isten lényéből és lényétől garantáltan úgy neked, mint nekem Isten kiutalta, akkor ez az Istentől alájött fenséges származású ismeret dicsőséges utakra és előtted eddig ismeretlen Ígéretekre fog elvezetni bennünket, téged és engem. Ez az ismeret felvilágosít, és leleplez ugyanakkor. Megjelenti neked a valódi életörömöket, és ezzel párhuzamosan leleplez téged és bennünket az előtt az Isten előtt akit sokáig a saját testem takart el attól, hogy Őt megismerhessem. Valamit azonban tudnánk kell erről a drága ismeretről még ezenkivül is. Akkor döbbenünk rá erre, amikor egy ilyen felmagasztósúlt állapotba jutúnk mint pl. Jób I Nem közölhet velünk mindent ez a csodálatos világokat feltáró ismeret sem. Miért? Fentebb úgy említettük ezt meg, hogy az ismeret csak egy részecskéje ma az Örökkévaló sokoldalú Istennek. A részecske a kapott energiát felhasználta és többre nem futotta, mert a kapott "ismeret-töltés" kimerült. Ez lenne a Jób ige hathatós magyarázata. Vagyis eddig tartott az Istentől kapott acumulator ismeret-töltése. Ezért van az, hogy most még homályosan látunk sok mindent, mert miként az ismeretet, úgy Isten a nagy fényt is egy későbbi időben fogja velünk megismertetni, de úgy, hogy akkor az örökre és viszavonhatatlanul a miénk lesz. Ez az amiről Pál apostol beszél a Korintusbelieknek: (I. Kor. 13. 12.) "Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre. — Most' rész-szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem I" Lassan-lassan megérkezünk ennek a nagy és nem mindennapi témánknak a csúcsára. Azt látjúk, hogy az ismeretünk hol a mélységek mélységét méregeti, hol a magasságok csúcsát szemléli. Nyugodjunk meg ebben, de abban is, hogy az ember felőli ismeretünk sok bajnak, sőt szellemi és lelki kárnak és bűnöknek lett az okozója. Tudjúk, hogy az ember már a kezdet kezdetén ismerni akart, és a vége ismerkedés lett az Úr legnagyobb és legmegátalkodottabb ellenségével ama régi kígyóval, a Sátánnal. Az elég ravasz és kipróbált volt ahhoz, hogy a gyanútlan embert belerántsa a tudnivágyás bűnébe. Csak ennyit erről az ember felőli szomorú oldalról. De nemcsak az emberi oldalról jön támadás az ellenségtől Isten ismerete ellen, hanem vakmerőén az isteni vonalat is próbálják gyengíteni a támadásaikkal. Talán elég ha annyit mondunk erre, hogy az az erő amely az enyészet hatalma alá vettetett sohasem lesz képes az "enyészhetetlen életerőnek" ártani tartósan. Próbálják ezzel a múlandó és bizonytalan élettartamú erőkkel azt, hogy gátat emeljenek Isten-ismeret ellen. Világi és biblia kritikusok támadják az Isten felől jövő ismeret igazságát, és védik a maguk sokszor nagyon gyatra ellenvéleményüket. Úgy a támadás, mint a védekezés az ilyen felfogásoknak: halálos! Mert az enyészhetetlen élet ereje képes elnyelni az enyészet hatalma alá rekesztett haldokló élet erőlködéseit, ugyanúgy, mint ahogy azt Mózesnél láttuk Egyiptomban, amikor a Mózes kígyója elnyelte a varázslók kígyóját. Ezek az u. n. korunkbeli jerikói kőfalak, amelyekre ha Isten szele ráfuval szemeink előtt omlik le, és termett maga alá építőit és támogatóit együttesen. Kedves testvérek, mi ne menjünk ezekre az ingoványos talajokra. Bennünket Isten
