Evangéliumi Hirnök, 1966 (58. évfolyam, 1-24. szám)
1966-01-01 / 1. szám
2-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1966. január 1. hogy a jövőt kutassuk. Stantly azt mondta amikor erről megkérdezték: "Azt nem tudom, hogy a jövő mit hoz, de ismerem azt, akinek kezében van a jövő". Ez nem más, mint Jézus Krisztus. Öreá nézzünk és úgy dűljünk neki a jövőnek. Mondjuk az apostollal: "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít". Pál nem volt pályatévesztett misszionárius. Célegyenest futott, hogy elnyerje a felülről való elhívás koszorúját. Nem törődött a kritikusokkal. Szobrot nem a kritikusoknak, hanem a hősöknek emelnek. Legyünk hősök ebben az esztendőben, hogy ennek befejeztével, mondhassa az Ur: "Jól van jámbor és hű szolgám^ sokra bízlak ezután..." NÉZZÜNK ELŐRE! Az idő nem áll meg. Forog, mint a kocsi kereke. Kutató tekintetünk azt keresi, mint tegyünk az előttünk álló esztendőben. Legyünk óvatosak és kezdjünk mindent Istennel, hogy vele is végezhessünk mindent! Keressük az Ö terveit, amelyeket általunk akar elvégezni. Vessük neki minden erőnket és tudásunkat akarat teljesítésének. Hallgassunk szavára, sőt kérjük is Sámuel szavaival: "Szólj Uram, mert jól hallja a te szolgád". Mint Szövetségnek, vannak céljaink is. 1. Kevesen vagyunk, de a Tenger is cseppekből áll. Helyezzük előtérbe az evangéilzálást. Üj misszió megnyitásokra kevés lehetőség van, de kedveltessük az evangéliumot akár magyar, akár angol nyelven. Istent minden nyelven lehet dicsérni. Egyénileg is szép munkát lehet végezni. Nem régen tanultuk a vas. iskolában Naámán betegsége történetét, gyógyulását és megtérését s mind ebben egy szolgáló lány volt az eszköz. 2. Tartsunk hítmélyitő előadásokat. S ha ezek az összejövetelek nem nagyon népesek, ne kedvetlenítsen el bennünket. Jézus a kicsiny sereget biztosította arról, hogy országot adott neki Isten. 3. Kül misszió munkánk is van. Argentínában Pintér Sándor testvérünk és gyülekezete, mifelénk néznek és várják segítségünket. Konvenciónk felkérte Dr. Király Ferenc testvért, hogy. tegyen egy missziói terepszemlét Bécsben, ahol — állítólag — sok magyar van. Kanada nyitva áll. A Torontó-i gyülekezet prédikátor nélkül van. Utánpótlás nincs. Bolíviában a kedves Cserepka testvérék dolgoznak a kanadai Angol misszió támogatásával. Magyarország, Románia, Jugoszlávia, várja a felszabadulást. BOLDOG ÚJ ÉVET KIVAN MINDENKINEK! Vér Ferenc, elnök BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK! “Mert ímé új egeket és új földet teremtek és a régiek ingyen sem emlittetnek, még csak észbe sem jutnak”. (Es. 65:17.) Ki tudná megmondani, hogy hányszor mondjuk, írjuk és olvassuk ezt a köszöntést. Sokkal hamarább megértjük ennek tartalmát. Ez mindenkinek az imádsága, ami annyira be van vésődve az ember érzetébe, hogy ha nem is mondjuk, hogy kitől kívánjuk ezt, mindenki tudja, hogy Istentől. S mivel ez így van, valamilyen fajta hittel kell kapcsolatban legyen. Hit által áldotta meg Izsák Jákobot és Ezsaut a “jövendőkre nézve” “Hit által áldotta meg a haldokló Jákob József mindegyik fiát és botja végére hajolva imádkozott az Istenhez”. (Zsid. 11:21.) A boldog új év kívánás, másokért való imádkozás. Mintha benne lenne az óhajban ez, hogy nekem is úgy lesz boldog új évem, ha másnak is boldog lesz az év... Ez egy visszatérésért való imádság is. Ebben nem csak az év minőségét kívánjuk egymásnak, hanem a szív minőségét is. Ilyen értelmet ád ennek Ezékiel könyve (36:26 v.) De nem elég csak kívánni a boldog új évet, hanem dolgozni is kell azon, hogy boldog legyen az esztendő. Nyissuk ki szélesre a szeretet kapuját az isteni szeretet segítsége által. Ha ezt tesszük, akkor hallgatja meg Isten a kívánságunkat és meglátjuk, hogy milyen sokan lesznek boldogok. Kétségtelen, hogy az új esztendő újabb feladatokat is hoz magával, amelyeket nekünk el kell végeznünk és pedig szeretettel s annak nevében, aki minket egy új életre hívott az ő fiában Jézus Krisztusban. Megbízatásaink lehetnek újjak, de a megbízónk csak az, aki volt. Ugyan az a hang hív bennünket, Jöjjetek hozzám! Jó az ismerős hangot követni ! A jó Isten kegyelme az, hogy ugyanazokat, a leckéket adja fel nekünk, amelyeket elődeinknek is feladott és nekünk is nem most először. A tantárgy ez: “Szeressétek egymást”. De valami baj kell legyen ekörül a feladat körül. Nem akarjuk megtanulni és hanyagok vagyunk ennek jegyében élni s akkor csodálkozunk, hogy terveink nem mennek előre, vagy egyenesen össze is omlanak. Jó lenne, ha így új év körül mi magunk próbálnák megállapítani, hogy hogyan is áll a mi szeretetünk Isten iránt, aki minden szeretetét ránk pazarolta és hogy áll embertársaink iránt, akiktől várnánk a szeretet megnyilvánulását, annak viszonzása nélkül. Próbáljunk az új évben jobban szeretni és többet szolgálni. Feladatainkat jobban teljesíteni ! Ilyenkor jusson eszünkbe az is, hogy lapunk előfizetési ideje lejárt. Testvéreim! Lapunk — eléggé limitált — olvasó táborában 138-an vannak hátralékban. Ezek közt több olyan is, aki 1963 óta nem fizeti a lapot és (jó neveik vannak a legtöbbnek). Vájjon a te neved nincs ezek közt? Nem olvastad még ezt: “Senkinek semmivel ne tartozzatok”. Oda, ahol ezt fizetni nem tudják, örömmel küldjük. De itt amerikában ugyan ki ne tudná fizetni. Az évet boldogítanád részünkre ha rendeznéd ezt is ennek kezdetével. Ne nézd testvérem, hogy a gondhegyek közt búgdácsoljunk amikor lapunk előállítási számláját fizetni kel. Hiszen sokszor írtad, hogy nagyon szereted a lapot... Isten áldása nyugodjon meg lapunk minden kedves olvasóján! BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁN MINDENKINEK, Szász János iro. pénztáros Ágoston Ernő: Uram, bocsásd el szolgádat békességgel... Utolszor is nevedet szólítom, Imám harangját halkan megkondítom; Nem ejtek ki egyetlen árva zokszót, Csak megköszönöm Neked azt a sok jót, Mit életemben számomra nyújtottál; S ha haragodban olykor rám sújtottál, Azért tetted, hogy tisztuljon meg bennem A Hozzád szálló, alázatos lelkem.
