Evangéliumi Hirnök, 1966 (58. évfolyam, 1-24. szám)
1966-01-01 / 1. szám
VOLUME 58, JANUAR 1, 1966 No. 1. szóm — 1966. január 1. Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America JÉZUS mondá: “De előbb hirdettetnie kell az evangé-Ax Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja liumnak minden pogány népek között.” (Márk 13:10.) Előre Krisztussal az új esztendőben! ÉNEK AZ ÚJÉVBEN Fölszállok hozzád, magas sziklaszálam, Te változatlan minden változásban. — Én Istenem! Csak tégedet ölelve Száll nyugalom, száll bizalom szívemre, Látván idődnek örvénylő folyását, Esztendeimnek sebes elfutását. Fövény szem én, e zúgó habba vetve, Honnan vegyek szót hála-énekembe? Kegyelmedet, Uram, miképpen dicsérjem? A múlt évvel, hogy nem fogyott el éltem... Hogy napról-napra, habról-habra átvisz, S elértem ím’ ez új év hajnalát is.. Búban, veszélyben őrízőm Te voltál, Szívem ha vérzett: fölibém hajoltál. Adtál sebet, de azt be is kötözted, Be azt is, amit emberek ütöttek S bár vágyaimból vágyak még maradtak, Legyen úgy minden, ahogy Te akartad ! Ez esztendőt is leteszem kezedbe, Én lábaimnak ösvényt Te mutass, Te ! ' l Vezess Uram s amit Te rám bocsátasz, Nem félek én, legyen bár száz halál az ! Óh, engem a sír bízvást eltakarhat, Megnyugtat ott is az, hogy Te akartad ! Hadd ölellek hát erős sziklaszálam, Te változatlan minden változásban. S neved a biztos diadal szavával Az elzúgó időbe hadd kiáltsam! Mert mit szívemnek? — Ha Te vagy vezére — Évek hatása, évek születése ! Szabolcska Mihály "De egyet cselekszem: azokat, amik hátam mögött vannak, elfeledve, azoknak pedig, amik előttem vannak, nekik feszülve, célegyenest futok, hogy elnyerjem az onnan felülről való elhívás koszorúját, amelyet Isten ígért' nekem a Krisztus Jézusban", (Fii. 3:14.) Pál apostol küzdőtérnek nevezte a földi életet. Minden napi harccal állunk szemben. Talán akkor tudnánk ezt a legjobban megérteni, ha New York városban megállnánk a 42. utca s a Grand Central állomás előtt a reggeli órában s látnánk, hogyan futnak, sőt rohannak az emberek, hogy a munkából el ne késsenek. Pál apostol nem gyakorolta és nem is tanácsolja a vissza tekintést. Ebben én teljesen egyet értek vele. Édesapám, édesanyám és öt testvérem, már Jézusnál van. Egyedüli vigaszom, hogy viszontlátom őket. Az elmúlt év nagyon soknak csak keserűséget és bánatot hozott. Leesett "több repülőgép, amelynek következtében özvegyek és árvák maradtak. Nem régen egy hajó sűlyedt el és több mint 90 személy életét vesztette, a hátra maradottaknak nagy fájdalmára. Sok hasonló tapasztalata volt az apostolnak is. A gyülekezetek is sok gondot okoztak neki, de különösen a korintusi, amellyel a legtöbb baja volt. Ettől kérdezi levele által; hogy menjek hozzátok, vesszővel, vagy szeretettel? Milyen jó, hogy Filipiben más volt a helyzet és a hangulat olyan, hogy fáradt lelke megpihent itt, éke és koronái között. De vájjon Istennek milyen meglátásai vannak felőlünk? Eleget tettünk-e megbízatásunknak? Teljesítettük-e Ígéreteinket? S ha mérlegre állítana az Ur, nem-e találtatnánk híjával? Vájjon osztályzatunk elérte-e azt a magaslatot, hogy. másik osztályba iratkozzunk? Ilyen gyengeségekre nem akar vissza emlékezni az apostol. Ne tegyük mi se. Urunkat is kérjük arra, hogy mind azt, ami botlást, roszcselekedetet elkövettünk, írja az 1965. esztendő rovására és dobja a Holt-tengerbe. Lépjünk Isten elé úgy, ahogy egy kislány lépett egyik iskolában a tanító elé, amikor először kapott tintát, hogy azzal írjon. Mindjárt ráöntötte a tiszta papírra s a tanító elé lépve így szólt: "Tessék egy másik papirt adni, mert ezt bemocskoltam". Bemocskoltuk mi is a múlt esztendőt. Kérjük Istent, hogy adjon helyette egy tiszta 1966. évet. De aztán vigyázzunk, hogy ezt be ne szennyezzük! Kérjünk egy megújult tiszta szívet, amelyben ne legyen rágalom, gyűlölet. De legyen benne krisztusi érzelem, krisztusi eszme és erő I Emeljük fel a hálaadás poharát Szövetségünkért, amiért még működhetünk. Sok nemzetiségű gyülekezet megszűnt már anyanyelvének használatával. De nekünk még ebben is segítségünkre volt az Úr. Mind eddig — ahogy ezt Sámuel is mondta. Legyünk hálásak Menházunkért, Irodalmunkért, hogy még ezek is működhetnek. Haladjunk előre Krisztussal csatákat nyerve, akadályokat félretéve, mert csak így magasztosúlhat fel Jézus, akinek neve annyira édes, hogy szeretem gyakran említeni. Azt kérdezzük többször, hogy vájjon mit hoz a jövő? Ki tudna belátni a jövő titkába. Ki azon töri fejét, az csak kába, — mondja a költő. Nem a mi dolgunk, A JÓ ISTEN MINDEN ÁLDÁSÁVAL TELJES ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK KEDVES MUNKATÁRSAINKNAK ÉS OLVASÓINKNAK.
