Evangéliumi Hirnök, 1965 (57. évfolyam, 1-24. szám)
1965-12-15 / 24. szám
4-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1965. december 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK GOSPEL MESSENGER Published semi-monthly by the Hungarian Baptist Union of America 225 E. 80th St. New York 28, N. Y. Editor — Szerkesztő: Rev. ANTON MOLNÁR 1370 Michigan Blvd. Lincoln Park Michigan, 48146 Entered as second class matter at the Post office of New York, N. Y., under the Act of March 3. 1879. Accepted for mailing at the special rate of postage as provided in Section 1103, Act of October 3, 1917 Subscription fee: $3.00 per year Előfizetés, címváltozás erre a címre küldendő: Mr. John Szász 161# Edward Ave. N. E. Canton 5, Ohic SZERKESZTŐ AZ UTÁNUNK MARADT NYOMOK “... vigyázol minden én utamra és vizsgálod lábomnak nyomait”. Jób 13:27. Amikor ezek a sorok az olvasó közönség elé kerülnek, küszöbén állunk az 1966. esztendőnek. Álljunk meg itt egy kevés időre és gondolatban menjünk vissza a mögöttünk maradt esztendőbe és nézzük meg, hogy milyen nyomok maradtak utánunk. Tegyük meg ezt még akkor is, ha nehezünkre esik, mert valaki ugyis nyilvántartást vezetett róla és egyszer ránk olvassa cselekedeteinket s akkor már nem lesz jóvátételi lehetőség, ami most még előttünk áll, csak lássuk meg, hogy hol követtünk el tévedéseket. Az élet tapasztalatai azt mutatják, hogy minden nyomot hagy maga után: Kés, fűrész, balta, íróeszköz. Vihar, vizáradás, tűzvész, földrengés, ellenség átvonulása stb. De nyoma marad a rósz magaviseletnek is és a beszédntk is, de a rósz könyvek olvasásának is. Egy nagyon komoly keresztyén fazekas mesternél látogatást tett egy erkölcstelen életű úriember, akinek a műhely berendezését és a szép-kivitelü mintázott edényeket megmutatta a tulajdonos, amire ez minden megjegyzését kétértelmű szavakkal fejezte ki. Közben egy egészen kivételesen mintázott edény nagyon megtetszett a látogatónak, amelyet kezébe vett a mester és egészen aprólékosan magyarázta meg annak előállítását s mikor ezzel végzett, akarattal a földre ejtette s darabokra tört, amiért aztán az úriember felháborodott — mivel közben neki Ígérte a mester, aki mostmár szembe fordult a látogatóval és azt mondta neki: “Ne háborodjon fel. Én ehelyett az edény helyett másikat készítek néhány perc alatt. De, amit ön enek az ifjúnak lelkében ma lerontott — rámutatott a fiatal tanoncra —, azt felépíteni nem tudom többet”. Testvéreim, milyen nyomok maradtak utánuk látogatásaink alkalmával? Milyen megjegyzéseket tettek látogatásunk után midőn eltávoztunk? Vajon mondták, Egy barát járt itt. Egy bárány volt köztünk. Vagy kénytelenek voltak azt megállapítani, hogy ellenség, farkas járt köztük ... Csak a kettő közül valamelyiket tehettük. Romboltunk, vagy építettünk! Ha mi Krisztus gyermekeinek tartjuk magunkat, miért nem akarjuk mindenben követni példáját? Figyeljük meg csak, hogy ő milyen nyomokat hagyott maga után. Meggyógyult betegek sokaságát, Megmentett lelkek sokaságát, A világ átalakulását s ő ma is itt jár példaadással s ahol átvonul, megtérés, világosság, hit, remény, szeretet és szentélet marad a nyomán. S ahol ez nem látható egyéni, családi, gyülekezeti, vagy társadalmi életben is, ott nem járt Jézus. . Testvéreim! Ne vigyük át bűneinket a következő esztendőbe. Jézus ott áll az esztendő küszöbénél és leveszi rólunk a terhet, csak kiáltsuk hozzá: “Kérlek Uram! Szabadítsd meg az én lelkemet!” M. A. STEINER ISTVÁN TESTVÉR HAZAMENT Sokan ismerték nem csak Magyarországon, hanem hinden helyén ahol magyarok éltek és olvastak a “Békehírnök” c. vallásos lapot, amelynek szerkesztője volt 25 éven át. Ez a szolgálat alkalmat adott neki arra is, hogy az országon kívül élő magyarokkal, de főképpen hittestvéreivel összeköttetésben legyen, akiknek támogatását is kérte adott körülmények között, de soha nem a maga, hanem mások érdekében. Velem is néhány levelet váltott ily értelemben s annyira melegen írt egy család érdekében, hogy lehetetlen lett volna kérése fölött napirendre térni, de — sajnos —, már nem lehetett segíteni (1938-1942 között). Steiner testvér befejezte szép munkáját. Kezéből kiejtette a tollat s tovább nem épít vele a lelkekben. Lelke felszállt abba az országba, amelyben olyan békesség van, amilyenért ő harcolt itten. Steiner testvért nov. 7-én este 7 órakor hívta mennyei asztalához Jézus, hogy “vele vacsorázzon” Magyarországi testvéreinknek veszteség s szeretteinek még nagyobb, de a mennyei testvéreknek nyereség. Mostmár véglegesen együtt vannak ők, akik együtt dolgoztak itt: Osonják, Udvarnoki, Somogyi testvérek, akiket a Krisztus szeretete tartott össze itt s ennek a szeretetnek hullámaiban élvezik most fáradtságuk mé]tó jutalmát. Most, amikor azt mondjuk ezeknek: Testvérek, ti már az Urnák áldott emberei vagytok, szívünkben ezt az erős tudatot őrizzük és az a remény táplál, úton vagyunk mi is hazafelé és nem sokára találkozunk. Addig is legyetek boldogok! STEINER ISTVÁN (1887- 1965) STEINER ISTVÁN életéről az alábbi — nagyon rövid — leírást kaptuk, amelyet
