Evangéliumi Hirnök, 1965 (57. évfolyam, 1-24. szám)

1965-12-15 / 24. szám

1965. december 15. EVANGÉLIUMI HIRNÖK 5-IK OLDAL készséggel továbbítunk kedves olvasóink­hoz: STEINER ISTVÁN született 1887. julius 10-én, evangélikus német családban. Aty­­ia iparosmester volt. de tönkrement, Pest­re költözött a század eleién. A családra azonban ez tragikus következményt ho­zott, az elszegényede't atya villamossze­rencsétlenség következtében életét vesz­tette. Az özvegy megpróbáltg a lehetet­lent, élni, boldogulni özvegyi iogon, hét gyermekkel. Istvánnak is ió lett volna a keresete, amit 1904-től kapott volna, hi­szen felszabadult a nyomdász munkában. Munka nehezen, pénz pedig még keserve­sebben akadt. A fiatalember hideg téli na­pokon az úíszélen kószált, olcsó könyvtá­rakban melegedett, így vetődött el az e­­gyik baptista gyülekezetbe, maid a Wes­selényi utcai imaházba. A gyülekezet jelentette Steiner István minden örömét. Új élet derült reá, mege­­légedetség, boldogság. Akadtak termé­szetesen bántó epizódok is, egy ilyen az­után átvitte a "magyarok táborába". 1904, julius 8-án itt merítkezett be Udvar­­noki András által. Steiner testvér egész életén át a békes­séget szerette. Nem bírt beleilleszkedni a katonamundérba, a harctéri vitézkedésbe, s a lapban mindig hangot adott annak a krisztusi békességnek, amejv "szebbet be­szélt''. mint a kaini átok. O vette át Csop­­iák Attilától a lapszerkesztés munkáiáf' és nagy szorgalommal végezte. A volt szer­kesztők közül ő az egyedüli, akit ma la­punk olvasótábora nevében személyesen is szeretettel köszönthetünk. Ez a leírás megjelent a Békehírnök 1965. március 15. számában, amikor ez a lap fennálása 70. évét ünnepelte. M. A. resztül karmester és orgonista volt a Nap utcai Gyülekezetben. Később a kispesti Gyülekezetben a fúvós zenekar karnagya volt, valamint a Vasárnapi Iskola tanítója volt. Habár nem volt felavatott prédikátor nagyon sok gyülekezetben és konferen­ciák alkalmával hirdette az Isten Igéjét. Külföldi utazásai alkalmával megfordult Ausztriában, Csehszlovákiában, Jugoszlá­viában, Németországban és Oroszország­ban. 1936-ban a magyarországi baptisták képviseletében résztvett a berlini Baptista Világkonferencián. Az 1950-es évek vé­gén a Baptista Theologiai Szeminárium­ban nyelvtanár volt. Fordítói munkássága során lefordította Adoniram Judson bur­­mai misszionárus élettörténetét. Billy Gra­ham hires evangélista prédikációiból is so­kat magyarra fordított. Ezen kívül lefor­dított még egy néhány könyvet. Az 1940- es évek végén megszervezte az "Áhitat" cimü napi elmélkedési olvasmányt. 78 évet élt és ez alatt az idő alatt hű­séges maradt Teremfőjéhez, Akit mindig nagyon szeretet. Felesége Csopják Ida, hű­séges élettársa és társa a hivő életben 7 évvel ezelőtt meghalt. Steiner István nem­csak prédikálta a hivő életet, hanem azt az életével is bebizonyította. A II. Világ­háborúban üldözés alatt álló zsidókat buj­tatott el a saját padlásán. Ezekben az é­­vekben több Gettóban szenvedő zsidót is meglátogatott és ahogy tudott segített raj­tuk. A békességet nagyon szerette és ar­ra többek figyelmét is igyekezett felhívni. Természete alázatos volt. Egy dologban különleges volt; az Urat mindig és min­denhol kész volt dicsérni, tehát nem csoda, ha kedvenc éneke a: "Dicsérd az Urat én lelkem, dicsérjed Ot> hála telten. .. " cimü ének volt. Valóban Rá illik az a vers. ame­lyet János Jelenésekről Írott könyv 14. rész 13. versében találunk megírva: "Bol­dogok a halottak, akik az Urban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fárad­ságuktól és az ő cselekedeteik követik őket". Hogyan keletkezett A “Csendes éj” c. karácsonyi ének? Folytatás a 3-ik oldalról talra. Milyen jó, hogy pár percre egyedül hagyták! Gondolkodva írni kezd ... Már szól is a csengő. Feltárul a szomszéd szoba ajtaja. Mindenki ád, mindenki kap. S ekkor a fiatal lel­kész is oda lép a ház urához: “Üres kézzel, de tele szívvel jöttem, hogy ezt a karácsonyt veletek ünnepel­jem. Utamban ezt találtam. Fogad tőlem ajándékul!” Ezzel egy kis gyorsan átfirkált, igénytelen papír­lapocskát adott át. Gruber olvassa. Arca egyszerre ragyogni kezd: “De hisz ez egy csodaszép ének! Ezt a­­dod nekem? Óh, igazán nagyon kö­szönöm”. Majd még egyszer hango­san olvasni kezd: Csendes éj, szentséges éj, Mindennek nyugta mély... Nincs fent csak a szent szülepár, Drága kisdedük álmainál; Szent Fiú aludjál, Szent Fiú aludjál! Csendes éj, szentséges éj, Angyalok hangja kél... Halld az égi haleluját, Szerte zengi e drága szavát: Krisztus megszabadít, Krisztus megszabadít! Csendes éj, szentséges éj, Szív örülj, higgy remélj! Isten szent Fia hinti reád Ajka vigaszt adó mosolyát, Krisztus megszületett, Krisztus megszületett! A lelkész az út fáradalmait kipi­henni kis időre a vendégszobába tér. Nincs kedve feküdni. Az ablakhoz áll s ámulva nézi a téli napsütés u­­tán a téli éjszakát. Gondolatai újból a betlehemi jászol körül járnak. El­­sűttogja a kis versikét, amely szí­vében útközben született: “Csendes éj, szentséges éj, Mindennek nyugta mély, Nincs fent, csak a szent szülepár...” De haliga! Mi az? — Mi hangzik fel a lakó szobából? — Figyelmét feszítve hallgat oda. Óh mily ked­ves, óh mily lágy hangok. Ki lehet venni jól a szöveget. De hisz ez az ő saját éneke, amit pár órája szerzett. Mily szép így zongorakisérettel! Mély megindult­­ság vesz rajta erőt, nem türtőzteti magát tovább, sietve lefut, átöleli barátját csoda szép szerzeményéért. Gruber azonban a köszönetét elhá­rítja: “Versed már magában kész muzsika. A dallam szinte magától jött amíg az imént együtt olvastuk, szívemben már kész volt a melódia úgy, ahogy most hallod”. Újból és újból elénekelték a csa­ládban s még aznap este a kará­csonyesti istentiszteleten. Érdekes, A napokban STEINER JÓZSEF Testvértől a következő riportot kaptuk: Kedves Molnár Testvérem az Urban! Ez csak egy rövid levél, amelyben egy fontos dolgot kívánok közölni a Testvérrel. November 8.-án nővérem telefonon kö­zölte, hogy édesapánk, Steiner István 1965 november 7.-én, vasárnap este 7 6- rakor elköltözött az Úrhoz. Temetése nagy részvét mellett november 16.-án a rákos­keresztúri temetőben volt. A gyász Isten- Baranyai Mihály a baptista theologiai Sze­­hirnök jelenlegi szerkesztője prédikált és tisztelet alkalmával Nagy József a Béke­­minárium volt igazgatóia imádkozott. Édesapánk az Egyesült Államokban élő magyar baptisták által is nagyon ismert volt. A néhai Csopják Attila halála után átvette a Békehirnök szerkesztését, ame­lyet hosszú éveken át végzett. Éveken ke­

Next

/
Thumbnails
Contents