Evangéliumi Hirnök, 1965 (57. évfolyam, 1-24. szám)

1965-02-15 / 4. szám

1965. február 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3-IK OLDAL “A Jézust akarjuk látni” Mikor Krisztus a földön járt, egy alkalommal görögök is jöttek, hogy beszéljenek Vele. Nem találták meg mindjárt, csak tanítványait és ne­kik mondták el szívük vágyát: “U- raim, a Jézust akarjuk látni!” Volt egy nagyon kedves lelki test­vérem, aki sokszor hangoztatta: “Ha még nem volt találkozásod az élő Krisztussal, nem ér a keresztyénsé­­ged sokat. Van-e feltámadott, élő Jézusod?” Ezeken a szavakon sok­szor elgondolkoztam. Elkezdtem ma­gam vizsgálni, hogyan is állok lelki­leg? Isten nagyon sokszor szólt hoz­zám az Ige által, de a lélek titkos, csendes hangján is. Határozottan tudtam, hogy van kapcsolatom az Atyával, mert minden kérdésemre eligazítást és vezettetést kaptam, de Jézust nem ismertem. Úgy érez­tem, mintha egy nagy szakadék vol­na Jézus és én közöttem, ide híd kel­lene, hogy közelebb kerülhessünk egymáshoz. Nagyon sokszor kértem imáimban Istent, vajha álmomban láthatnám Krisztust. Nem teljese­dett. Sokszor könyörögtem, hogy lelki látásban, mert többektől hal­lottam, hogy megjelent nekik ébren létükben, látomásban. — Nem tör­tént semmi. Többször sírva imádkoz­tam: Uram, a Jézust akarom látni! Többet tudnék dolgozni a Te szőlőd­ben, ha megadnád ezt nekem. Na­gyobb örömöm volna lelki életemben! Sajnos, minden maradt a régiben. Néha eszembe jutott ez az ige: — “Boldogok, akik nem látnak és hisz­nek ...”, de ez nem elégített ki. Só­várogtam és imádkoztam tovább. Egyszer erre az igére bukkantam: “... hogy az engem szeretőknek va­lóságost adjak ...’ Ezt megragad­tam és tovább kértem, hogy adja meg az Ur a valóságos örömöt, mely kiemelne abból az egyformaságból, amelyben élek, hogy mikor éneklem: “Mily édes a Jézus neve, legszebb zene a csengése ...” benne rezeghes­sen a valóságos öröm a hangomban és a szívemben. Vannak olyan személyek, akiken keresztül átsugárzik Krisztus. A- hogy beszélnek, úgy érezzük, hogy ő áll mögöttük. Ahogy tesznek va­lamit, mintha ő tenné. Megérezzük, hogy ez a személy az ő erejét hor­dozza. — Találkoztam ilyen embe­rekkel, de ez sem elégítette ki só­várgásomat. Egyszer hallottam, hogy a Szent Lélek vezetése nélkül a mi ismere­tünk nagyon csekély Krisztusról. Tudhatjuk kívülről mind a négy e­­vangéliumot, ismerhetjük minden szavát, de ha személyes élményünk nincs róla, nagyon szegények va­gyunk. De ha a Szent Lélek betér­het hozzánk, akkor ő majd megdi­csőíti előttünk Istennek szent Fiát. ő majd megmutatja nekünk, ő majd közel hozza őt! ő majd megépíti a hidat. Most már nyomon voltam. Tud­tam, hogy miért kell imádkoznom. Áldott testvérek, akiken keresztül az Ur az ismeretet széthinti az övéi között! Áldott eszközök, akiken ke­resztül az Ur tovább vihet minket a megállapodottság sekélyes medre­iből! Ezért imádkoztam reggel, este és minden szabad percemben: Uram, tisztíts meg és add nekem a Te Szent Lelkedet, hogy láthassam Jézust! Uram, mert én látni akarom Jézust! Nagyon nagy sóvárgás fogott el Utána. Egyik nap imám után ezt a vá­laszt kaptam az Úrtól: — “Melyik Atya az közületek, akitől ha fia ke­nyeret kér, követ ád néki? Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiai­toknak jó ajándékot adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik kérik tő­le?” Ujjongtam örömömben már e­­lőre. Tehát megadja, mert megígér­te! Senki ne gondolja, hogy az Ur a szentségért és valami kimagasló tel­jesítményért adja a Szent Lelket az övéinek. A Szent Lélek ajándék és nem érdem. Mindnyájan gyarlók és kegyelemre szorult bűnösök va­gyunk, senki ki nem tudja érdemel­ni ezt, — de az Ur kedvesen veszi a kitartó imát és azt a tisztogatást, amit végzünk magunkban, hogy a Szent Lélek betérhessen hozzánk. “Aki magát megalázza, felmagasz­­taltatik.” Megadta! Dicsőség Néki, megadta az ő kimondhatatlan ajándékát! — Megláttam az ő szent Fiát! Azon az estén, mikor közel jött hozzám a mennyei Ajándék, a Szent Lélek, akkor ő azonnal megdicsőítette előt­tem Jézust! Megkaptam a “valósá­gos” ajándékot. Mint mikor vetítő géppel valahová messzire vetítenek, úgy jelent meg előttem Krisztus di­csőséges alakja, sugárzó arca. Kö­rülvett valamilyen kibeszélhetetlen mennyei öröm. Azóta is látom Jé­zust. Azóta értettem csak meg ezt az Igét, mit jelent: “...kibeszélhe­tetlen és dicsőült örömmel örvendez­tek ...” Mikor a Szent Lélek betér egy szívbe, ez ugyanaz, mintha Krisztus testben vele járna. A Szent Lélek az ő jelenlétének érzetét is hozza. Ama nagy Vigasztaló Krisztus helyettese itt a földön. Mikor az első tanítvá­nyok munkája nyomán a gyülekeze­tek alakultak, ez van feljegyezve ró­luk: “Az Ur pedig együttmunkál­kodván velük...” A Szent Lélek a­­jándékát megkapták és ez azt jelen­tette, hogy Jézus Krisztus is ott volt, együtt mnukálkodott tanítvá­nyaival, akiket a földön hagyott. A Szent Lélek Istennek legna­gyobb ajándéka, amit ember ebben a földi testben elnyerhet, ő Krisztus jelenlétének érzete, Krisztus megdi­csőítő je. Ha ő Krisztust megdicsőíti egy ta­nítvány előtt, az nem maradhat szót­­lan. Néki is meg kell dicsőítenie Krisztust mások felé, mert ez a di­csőség és ez az öröm csontjaiba re­kesztett tűz lesz. “Imádkozzatok és buzgón kérje­tek. Bűnös voltunkért Uram, ó ne vess meg. Tiszta szívet és Szent Lel­ket adj nékünk, hallgass meg Fiad nevében, ha kérünk.” Somogyi Gáborné NÁZÁRET | Máté 2:23. Derű s názáreti hétköznapok. Sürög-forog, hogy övéit ellássa. Életük tiszta napfényben ragyog. Vissza se gondol már a bújdosásra. József kezében ég a munka és mindig megterül az egyszerű asztal. Minek a sok, ha áldott a kevés! Kis Jézus nő, mint friss vetés tavasszal. Jár-kel, segít mindenkin örömest... Kis keze sose tétlen, sohase rest. Boldog anyja baljós szorongást érez: Övé, övé! De jaj, ha nem marad mindig vele a kis födél alatt! Ha egyszer elmegy és mindenkié lesz! T. E.

Next

/
Thumbnails
Contents