Evangéliumi Hirnök, 1965 (57. évfolyam, 1-24. szám)
1965-02-15 / 4. szám
4-1K OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1965. február 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK GOSPEL MESSENGER —o---Published semi-monthly by the Hungarian Baptist Union of America 225 E. 80th St. New York 28, N. Y. Editor — Szerkesztő: Rev. PETRE GABOR 764 Kossuth Road Palm Bay, Florida. Entered as second class matter at the Post office of New York, N. Y., undei the Act of March 3. 1870. Accepted foi mailing at the special rate of postage as provided in Section 1103, Act of October 3, 1917 Subscription fee: $3.00 per year Előfizetés, címváltozás erre a címre küldendő: Mr. John Szász 1619 Edward Ave. N. E. Canton 5, Ohic SZERKESZTŐ Mi HIÁBAVALÓ ISTENTISZTELET Az életben nagyon sok hiábavalóság van, melynek semmi haszna nincsen. Nagyon különösen hangzik mégis, mikor az istentiszteletre vonatkozóan olvassuk: Hiábavaló az istentisztelet, vagy az isteniszol gálát. Három helyen van említés téve erről az Ujtestamentumban: Máté és Márk evangélisták szerint Jézus óvta tanítványait az emberek által készített, hagyományos istentisztelettől. (Máté 15:9; Márk 7:7.) Jakab apostol az Isten akaratának teljesítésével hozza kapcsolatba. (Jak. 1:26.) Mind a két esetben elég fontos ahhoz, hogy megálljunk és foglalkozzunk vele. Mert hiszen itt nem arról van szó, hogy itt-ott az életben nem aratunk sikert, nem érjük el a célt, hanem inkább az életnek egyetlen célja függ ettől. Rettenetes csalódás lesz az, amikor azt gondoljuk, elvégeztünk és megtettünk mindent, amit megtehettünk és akkor halljuk saját füleinkkel: Nem jó, nem elfogadható és rájövünk borzasztó tévedésünkre, miszerint hiábavaló volt a fáradozás, költekezés. Nem ér semmit az a sok időtöltés, amit rászenteltünk. Miért? Egyszerűen csak azért, mert nem az előírás szerint tettük. Nem mind koronáztátik meg, aki harcol. Nem is éri el mind a célt, aki fut; csak azok, akik szabályszerűen teszik. Ez így van minden sportpályán. Szabálytalanságért büntetik, vagy diszkvalifikálják... Ha idejében ráébredünk tévedésünkre és gyorsan, amíg van alkalmunk helyrehozzuk, nem leszünk az ítélet Napján azon tömegben, mely megcsalódva ezt mondja: “Uram! Uram, nem a Te nevedben prófétáltunk-é és nem a Te nevedben üztünk-é ördögöket és nem csclckedtünk-é sok hatalmas dolgot a Te nevedben?” Ö azoknak ilyen vallást tesz: “Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztévők!” (Máté 7:22-23.) Még is, mi volt a tévedés Jézus szerint? — “Oly tudományokat tanítanak, amelyek cinbereknek parancsolatai.” A tanításnak vannak különböző módjai, ú.m. írott betű, beszéd cs élet, vagy magatartás. Egy alkalommal Clevelandon egy pápai titkos-kamarás keresett fel és bizalmas beszélgetésre átmentünk a templomhclyiségbe. Többek között tőlem kérte a Baptisták Alapszabályát, hogy azon keresztül megismerkedhessen közelebbről velük, mert amint mondotta: “Több éven keresztül leginkább Budapesten figyeltem és tanulmányoztam a baptistákat. Civil öltözetben résztvettem istentiszteletükön és azt állapítottam meg, hogy az összes vallásfelekezetek között a baptisták vannak legközelebb a Bibliához.” Én csak azt mondhattam, ami igaz: Nekünk nincsen más alapszabályunk, mint a Biblia. A tudomány annak részére az én életem és beszédem volt, mert az időtől mindennapos vendégem lett 8 később el is fogadta Jézust személyes Megváltójának. Nagyon sok vallásfelekezet van napjainkban, melyeknek alapja nem a Biblia tanítása, hanem egy másik embernek a felfogása és tanítása. Annak követői bizonyos vallási kérdésben nem azt keresik, mit mond a Biblia, vagy azon keresztül Isten; inkább mit mond Luther, Kálvin, Zwingli, Mary Baker, Russell Károly, vagy a római pápa? Úgy vannak ma a vallásfelekezetek, mint a pártokra oszlott Korinthusi gyülekezet: “Én Pálé, én Apollosé„ én Kefásé, én Krisztusé vagyok.” Az ilyen állapotban Isten nem gyönyörködik és szent neve nem dicsőíttetik meg. Ez nem Krisztus tanítása. “Tudakozzátok az írásokat.” Mi volt a tévedés Jakap apostol szerint? — A nyelvnek zabolázatlansága. A nyelv szerepe életünkben nagyon jó, rendkívül fontos és áldásos, ha zabolán tudjuk tartani. Ha elveszítjük vele szemben fennhatóságunkat, olyan, mint egy megfékezhetetlen erdőtűz; pusztít, rombol irgalmatlanul anyagban és életben egyaránt. Isten nem veszi figyelembe azokat az imákat, énekeket, alamizsna osztogatásokat, bizonyságtételeket, kiknek nyelvük tudja rágalmazni felebarátját. A rágalom nem egyéb, mint pletykálni, nem igazat mondani valakiről. A rágalom, avagy pletyka egyszersmind hazugság is, melyről ezt mondja a Biblia: “künn maradnak a mennyországból mindazok, akik szeretik és szólják a hazugságot.” (Jel. 22:15.) Gondolom, már többen rájöttünk erre a valóságra; mi saját magunk erejéből, bölcsességéből nem tudjuk nyelvünket megzabolázni, áldássá tenni. Itt isteni segítségre van szükségünk. Azon erőre, mely pünkösd napján leküldetett a dicsőségből és szemmel láthatóan azoknak ült a fejére, akik azután nyelvükkel áldásul szolgáltak az egész világnak. A fékezetlen nyelvvel sok kárt tehetünk embertársaink életében. Emellett megszomorítjuk és ingereljük a mi mennyei Atyánkat. Azonban mégis a legnagyobb kárt saját életünkben tesszük, mert megfosztjuk magunkat az Isten kegyelmétől s vele az örök boldogságtól. HALLGATNI — CSELEKEDNI E föld népe vallásos szempontból két nagy csoportra oszlik: úgymint hívő és hitetlen. Jézus is ezek szerint osztályozta őket és vele ezt mondotta: “Menjetek be az életre a szoros kapun, mert tágas az a kapó és széles az az út, mely a veszedelemre viszen és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapú és keskeny az az út, amely az életre viszen és kevesen vannak, akik megtalálják azt.” (Máté 7:13.) így fogja Ő mégegyszer osztályozni az ítéletnek ama rettenetes nagy Nagy Napján. Nem családok szerint, vagy egyházak szerint. Mindenkinek magának kell számot adni ama nagy Bírónak arról, amit e testben cselekedtünk jót, vagy gonoszt. Nem elégséges üdvösségünkhöz a templomba járás, bibliaolvasás, imádkozás, adakozás, prédikáció hallgatás vasárnaponként; ezt szokásból megteszik a bálványimádó pogányok is sokkal áldozatosabban, mint a keresztyének. A templomba járás nem egyéb, mint meghallgatni és szívünkbe vésni keresztyéni teendőinket és a hét többi napjain azokat érvényesíteni a magunk és mások életében. Indiában a Buddha követőinek van egy hagyományuk, miszerint Buddha felment a mennybe és az egyik főangyal körülvezette, megmutatott neki ott mindent. Eljutottak egy helyre, ahol egy nagy rakás dolgot látott, hasonlót a tengeri kagylóhoz. Kérdezte az angyalt, mik ezek? — Ezek azoknak a fülei, akik hallották Istennek megmentő üzenetét, de nem tértek meg. íme azoknak fülei itt vannak, de testük az örök kárhozatban. Amint mentek tovább, ismét eljutottak egy másik helyre, ahol éppen olyan nagy rakás valami volt, hasonló a halhoz. Hát ezek mik? — kérdezte az angyalt. Ezek azoknak a nyelvei, akik prédikálták másoknak az üdvösséget, de saját maguk nem követték azt. A nyelv meg van mentve, testük lent van az örök gyötrelemben ... —0— SZEMÉLYI HÍREK Rév. Attila Tivadar, a Bethesda Baptist Home volt direktora, február 1-én hirtelen megbetegedett, kórházba szállították, ahol szíve és veséje miatt szigorú kezelésre fogták. Foglaljuk komoly imáinkba őt és családját.
