Evangéliumi Hirnök, 1965 (57. évfolyam, 1-24. szám)
1965-11-15 / 22. szám
1965. november 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 7-IK OLDAL kénytelen volt megfosztani az embert a földi örökélettől. Mert így nyilatkozik egy másik versben: Megbáná azért az Űr, hogy teremtette az embert a földön és bánkódik az ő szívében.” Az Ítélet elhangzott, s az ős-szülöktől kezdve, mindannyian elhagyjuk e földi téreket. Sokakat gyötör az a tudat, hogy itt kell hagyni mindent s a keserűség lesz úrrá felettük. Bár a legtöbb ember szeretne hinni a túlvilágban, de anyaghoz szokott szeme, nem tudja meglátni a lélek világát. Rámondja, hajtogatja, hogy van Isten, de valójában nem tud róla semmit. Isten nem több számára* mint egy ködös fogalom. Csak hivő ember tudja meglátni azt már itt a földön. Az ilyen előtt nem ismeretlen az Élet a halál után. Ha nincs is tisztában annak minden változatával, azt mégis érzi, hogy jó lesz az számára. Mert vannak csodálatos percek és pillanatok, amikor Isten elragadja a hivő embert és tudatossá teszi előtte a lelki életet. Ezt semmiféle földi tudomány nem tudja megtenni, csak Isten kegyelme és a Szent-Lélek ereje. Isten látja, tud róla, ismeri a hitetlen, vagy megátalkodott embert, csak a hitetlen ember nem ismeri őt. A hivő embert magatartása és lelkiélete teszi különbözővé a hitetlen embertől. Isten fokozatos megismerésével, a halál' után következő élet megismerése is vele jár. Isten nem hagyja bizonytalanságban az ő gyermekeit. Ezért van aztán az, hogy a teljes megismerésre jutott ember, nem fél a haláltól, sőt készül a nagy találkozásra, várja a földi béklyóktól való szabadulást. A hitetlen ember pedig, bizonytalanságban, zavarban van a sötét ismeretlenség előtt. Szeretne hinni, de nem tud, s a kérdés felmerülésével aggodalma csak növekszik. — A hivő embernek a földi élet csak átmenet az örökkévalóságba s hitének világosságánál, már keresi az utat a végcél felé. A teste ugyan még itt van, de lelkiszeme által már képes meglátni a túlvilágot, ahol az Űr Jézus vár reá. Dr. Kovács Vilmosné A bűn olyan, mint a köd, de mint a nap fénye és melege elűzi azt, úgy Krisztus fénye és melegsége elűzi a bűnnek ködét. ÚJ ISTEN Bírák: 5. 8. ‘“Új isteneket ha választott a nép, mindjárt kitört a harc a kapuk előtt”! Kedves Testvérek! Ma szeretnénk az emberiség közös nagy problémájával, az Űj Isten fogalmával Isten igéje világoságánál foglalkozni. Sok sok kijelentése van még előttünk Istennek, amelyek mind arra várnak, hogy az Űr belevilágítson és megnyissa előttünk ezeknek az értelmét. Valami nagy dolognak kellett történni a falak mögött. A falak mögött élő nép kapuja előtt fellángolt a harc. A kapuk előtt lobog a tűz. A bűnt elkövető ember arcán lángol a szégyen pírja. A bűn el emésztő tüzei ezek! Ha előjönnek hol halál, hol a bünhödés jelzi útjukat. Milyen jó volna lefedni, elködösíteni, de Isten igéje felfedi a szívünk titkait. Tagadni, hazudni, mindenki más előtt tudunk, még az új isten előtt is. Sőt azóta éppen eddig nem hallott is nem látott hazugságokat és hamisságokat értünk el, éppen az új isten hatására. De mindez Isten előtt lehetetlen. Szemei, igéje, beszéde lelepleznek ő nem a külső ékességeinket, ékesszólásainkat figyeli, hanem a szívünket, “Mert abból indul ki minden élet”. Péld. 4. 23. íme a dolgok előzményei. Innen vette Debóra Isten prófétanője, Izrael birája az új isten fogalmát. Isten az ő igéjét adta Debóra szájába, éppenúgy mint annak előtte Mózesnek az Űr szolgájának és prófétájának a szájába. Mózes volt az aki először megénekelte a népe viselkedését, Isten jóságával szembefordulását. V. Móz. 32. 17. így énekel: “Ördögöknek áldoztak, nem Istennek, isteneknek, akiket nem ismertek újaknak, akik csak most támadtak, akiket nm rettegtek a ti atyáitok? Bejöttek a bálványok, az ördögök, a démonok az alvilág. Ezek vezettek támadást Isten népe ellen. Ügy a Mózes idejében, mint a Debóra idejében, mint az Űr Jézus idejében és a mi időnkben is. Kigyúlt a harc! Megváltozott a falakon belül a békés élet, felfordult. Veszedelem lárma kiabálás verte fel a csendet, ez a következménye a bukásnak. Ha Isten azt parancsolja: ne tedd! Az új isten ennek az ellenkezőjét fogadtatja el veled. Ha Isten azt parancsolja: Szeresd felebarátodat, sőt még ellenségeidet is! Az új isten ezt súgja neked: Szó sincs róla! Ne vidd túlzásba! Legyen eszed! Nézz széllyel, hol látsz már manapság ilyet? Menj könyökölj! Taszíts le másokat, akik magasabban állnak mint te, és állj a helyükre! Ne könyörülj senkin! Kívánd meg azt ami a másé akár pénz, akár vagyon, akár nő legyen! Ne könyörüli senkin! Még hogy szeress? Lehet de csak úgy ahogy én mondom: aljas módon. Hazudj! Káromkodj! Ezekben éljed ki magad! Isten mindezt egyetlen igével válaszolja meg. Péld. 15. 6. “Az igaznak házában nagy kincs van, az istentelenek jövedelmében pedig háborúság van”! Ahogyan az iny megpróbálja az ízt, ugyanúgy a fül a hangot. Mindig az elveszettek után. Előbb-utóbb elkövetkezik az új istennel való elszámolás ideje, amelynek Debóra által már tanúi lehettünk. Riadót fúvók és kivonulok ellene. Csakhogy az új isten jól ismer erről az oldalamról. Ismeri a bedugult erőforrásaimat, hiszen az volt az első nagy tette, hogy azt elzárja. Tudja, hogy így magamban nem merek vele szembeszállni. Ebben igaza van. De van valaki, akit segítségül hívhatok a veszedelem idején! És én ebben a szorongatott helyzetemben megteszem, mert éppen ő bátorít erre! Zsolt.. 50. 15. “Hívj segítségül engem a nyomorúság idején és megszabadítják téged és te dicsőítesz engem”. És az történik, hogy, ő felveszi a harcot, fedezi az én visszavonulásomat a saját isteni mivoltában és a kiújult harcok most már őt és nem engem támadnak. Ha a szívem benne volt ebben a döntésben, akkor Isten szerint döntöttem, mert csak ez az egyetlen útja van az Istenhez való visszakanyarodásnak. Ez a döntés, ha latolgatod nem könnyű, legalább is nem látszik annak, mert felidéz benned mindent, ami eddig voltál. Pirulnod és sírnod kell az elkövetett bűneid és az életed eddigi otrombaságai fv lett. Sok szégyen rakódott le az éle tedre és az most egyszerre útat tört magának. Van szégyelni valód elég. De most legalább alkalmad nyílik lemérni az igaz Isten és az új isten közötti számokban ki nem fejezhető differenciát. Kedves Testvérek! Az életünket nem lehet elkótyavetyélni! Isten fe
