Evangéliumi Hirnök, 1965 (57. évfolyam, 1-24. szám)
1965-11-15 / 22. szám
1965. november 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 5-IK OLDAL A BÁMULATOS BETŰ Folytatás a 3-ik oldalról tartozó — nemesebb lélek így szólt, mikor megkapta a “Bibliamagyarázó”-t: “Alig várom, hogy megjöjjön és olvashassam”. Remélhető, hogy többen érezünk így lapjainkkal és más irodalmi termékeinkkel, de félő, hogy többeknél másképen áll a helyzet. Bár tévednék. 1. Tárgyunkkal kapcsolatban kérdezzük meg, hogy tulajdonképe/i mi is az írás? Röviden: a szálló szó megrögzítése. Az okos latinoknak volt egy idevonatkozó közmondása: “Verba volant, scripta manent” — “A szók elrepülnek, az Írottak megmaradnak”. Egy kicsit másképen szólva, a bámulatos betűk segítségével végzett írás hangtalan beszéd vagy értekezlet prózában vagy versben. Jellemző, hogy mikor a rádió általánossá kezdett válni, sokan azt vélték, hogy a hírlapok rövidesen pankrótizálni fognak. Azonban nem így történt. Hányszor megtörténik, hogy a bejelentő tulgyorsan adja le mondanivalóját és azt mondjuk: “Majd az újságban megtaláljuk”. Aztán egyes előadások után kérve van a hallgatóság, ha Írásban is óhajtja a művet, írjanak be az állomásra s megkapják ingyen vagy pénzért. Szóval — a betű mindig fontos marad. Jézus is fontosnak tartotta a legfontosabb írást. 2. Itt rá is térünk arra, hogy a bámulatos betű sok irányú alkalmazása közt a legfontosabb a bibliai betű. Lapozgatva a könyvek Könyvében, rájövünk, hogy ott sok helyen szó esik az írásrál. Isten nemcsak többször írásra búzdította egyik-másik szolgáját (Móz. 34:27; Móz. IV. 17: 1-3; Ézsa. 8: 1-3; Jer. 30:2), hanem maga is mintegy beállt az írók közé (Móz. 31:18; 32: 16). Maga Jézus is írt. Igaz — látszólag nagyon keveset és nem tartós pergamenre, hanem csak egy keleti ház földjére, de írt. Senki nem tudja, hogy mit, de nagyon fontos lehetett. Egy nagyon bűnös lélek felmentésével kapcsolatban történt (Ján. 8; 6, 8.). Helyesen és érdemlegesen írni nem kis feladat. Sokszor csüggesztő is. Eljön az idő, mikor nem is tehetjük, ha akarnánk sem, “mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtlen” (Mát. 26:41). Nagyon előkelő társaságban érezhetik magukat az Úr akarata szerinti írók. Egyben nagyon fontos munkát is végeznek. Ilyen értelemben is “Isten munkatársai”. Bibliai szakértők úgy mondják, hogy valami negyven író ezer éven át dolgozott a betűk világában, mig végre elkészült a világ legfontosabb Műve. Biblia írókra már nincs szükség, de szükség van olyan írókra, akik Isten országát óhajtják építeni az emberiség szívében és társadalmában. Persze, hogy értékelünk mi bármilyen érdemes és értelmes irodalmi terméket és azok munkásait, de végre is a bámulatos betű értéke a krisztusi munka terén domborodik ki legdicsőbben. Szépek a csillagok is és szolgálnak bizonyos célt, de a nap nélkül közvetlen világunk hi-NŐK ROVATA Rovatvezető: Szerencsy Mária 105 Demott Lane, Somerset, N. J. Női konf. elnöke: Bányai Andorné Alelnök: Németh Lajosné Pénztáros: Hajdú, Elizabeth Jegyző: Szerencsy Mária ÉDESANYÁM UTOLSÓ AJÁNDÉKA .. . Orvosi pályára készültem. Tanulmányaim befejeztével kórházi szolgálatba kerültem, ott alorvos lettem. Elhaladásommal s magammal is megvoltam elégedve. A kórházi munkám alatt, nagvon sok szenvedő, kétségbeesett. elkeseredett emberrel volt alkalmam találkozni, de találkoztam hívő emberekkel is. Ezeknek a hívő embereknek életében felfedeztem valamit, amit édesanyám életében is mindig csodáltam. Az édesanyám, hivő, jámbor asszony volt. Nagyon sokszor beszélt nekem Jézus szeretetéről, értem is kiontott drága véréről. Hallottam imáit: sokszor tusakodott a mások lelkiüdvösségéért. De mindezek a körülmények nem hatottak reám. sőt mindig kemény bb lettem. Jártam a magam útját. Egy belső hang néha intett, majd vádolt — de én csak nem akartam az intő hangra hallgatni, nem akartam édesanyám keresztény deggé, rideggé és irtózatos sötétté vállna. Magasabb értelemben Jézus így szólt: “E világ világossága vagyok” (Ján. 9:5). 3. De mit szóljunk a bámulatos betű olvasóiról ? Akik hivő, értelmes és engedelmes lélekkel olvassák a Bibliát, azok élnek nemcsak testileg, de lelkileg is. “Nemcsak kenyérrel él az ember”, mondta Jézus (idézve Móz. V. 8: 3-ik versét Mát. ev. 4: 4-ik versében). Azok rendesen szeretik olvasni a Bibliába gyökerező irodalmi műveket is, mint keresztyén hivő lapjaink, műveink és röpirataink. Olvasnak ők egyebet is, mint Pál apostol, aki otthon volt az epikureus és stoikos filozófusok irodalmában (Ap. Csel. 17: 18). “Az vagy, amiteszel”, mondta egy nagynevű diétikus (étrend) szakértő. Ez igaz lelki és erkölcsi téren is. Aztán egyben támogassuk az igazi keresztyén irodalmat’. életét követni. Mikor édesanyám elköltözött az élők sorából — s elment a minden élőknek útján — magamra maradtam. Mindennapi munkahelyemen a kórházban, történt egyszer valami, ami komoly fordulatot hozott az életembe-. Egy munkás embert hoztak az osztályomra, súlyos sérüléssel. munkahelyén baleset érte. Segíteni nem tudtunk már igen súlyos állapotán, csak gyógyszerekkel enyhítettük fájdalmait. A beteg maga is észrevette, hogy állapota igen súlyos. Meg is kérdezte tőlem: “Meddig tart ez még?” Kíméletes szavakkal közöltem vele orvosi véleményem. “Még olyan sokáig?” — kérdezte tőlem szelid hangon — “azt gondoltam gyorsabban megy” — folytatta. “De az Űr bizonyára jobban tudja!” Rámnézett és elmosolyodott. “Nem Önre gondoltam, hanem másvalakire” — mondotta. Egyszerre megértettem a mondanivalóját, de lelki dolgokról nem akartam beszélni vele. Mivel családja nem volt, csak lakásadónője látogatta meg többízben. A beteg sokat szenvedett. Mindig, mikor az ágya mellett megálltam, feltűnt, hogy szenvedése dacára szeme boldogan ragyogott. Tudtam, hogy mélyen hivő ember. Egy hét elmúltával meghalt a kórházi ágyon.
