Evangéliumi Hirnök, 1965 (57. évfolyam, 1-24. szám)
1965-11-01 / 21. szám
1965. november 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3-IK OLDAL "ÍRD MEG... KÜLD EL... A GYÜLEKEZETEKNEK". Jel. 1:11. Senki nem bírja felmérni és megérteni az írott betűnek sem hatását, sem hatalmát az emberiség életében. Az eszme szárnyra kel az írott betűben és bejárja az egész világot. A rossz épp úgy elrepül és terjed, mint a jó. Arra kell törekednünk, hogy a jó eszme nagyobb mennyiségben jusson az olvasó közönség kezébe mint a rossz. Úgy látszik, hogy a rossz eszmék terjesztői nem csak sokkal többen vannak, hanem sokkal komolyabbak és áldozatkészebbek is, amit gyarapodásuk is bizonyít. A jó eszme lassabban terjed, mert ennek anyagi támogatói kevesebb és ezért felelősség terhel minket. Istennek terve mindég az volt, hogy az Ő üzenete ne csak mondva, hanem írva is legyen. Ez megnyilvánul az Ótestamentom írása által, az Ujtestamentom megírásával pedig, eléri tetőpontját. Jézus nem jelenhetett meg mindenütt személyesen, de megjelent az írott evangéliomban Pál apostol nem mehetett az egész világra, de levelei olvasva vannak sok helyen. János apostolnak Isten maga parancsolta meg, hogy; írja meg amit lát és küldje a gyülekezeteknek.. így jutott az evangéliomi jó hir hozzánk is. Képzeljük el, mi lett volna a világgal ha az üdv-üzenete nem lett volna megírva valamilyen ok miatt — talán mert kiürült az irodalmi kassza. Szegény, elhagyatott, elveszett volna az emberiség, ha nálunknál sokkal szegényebb keresztyének nem engedelmeskedtek volna Isten ezen parancsának: “írd meg... küld el... a gyülekezeteknek”. Volt idő, amikor egy munkás ember egy esztendei keresetéből vehetett volna egy bibliát. Az írott lelki tanításokat adták kézről-kézre, mert nem volt annyi, hogy mindenkinek jusson. De Isten alkalmazta az írott betűt és a krisztusi eszme ha nem repült, de ment és áthatotta az emberek szívét, lelkét, elméjét és életét. Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség kezében a leghatásosabb eszköz ma az Evangéliumi Hírnök. Ez a lap viszi Isten beszédét olyan otthonokba, ahová egyén nem viheti. Olvassák öregek, akik már nem bírnak templomba menni. Láttam már a lapot betegek ágyán és kórházakban. Láttam egyéneket akik napközben csak “ledültek” egy kicsit pihenni és addig olvasták az Evangéliumi Hírnököt. De soha nem hallottam, hogy a lap terjedelme nagy és kissebre kellene venni. De sokszor hallottam, hogy kicsi és kevés az olvasni való benne s meg kellene nagyítani. Ellenben sokszor hallottam majdnem minden prédikátorról, hogy beszéde túl hosszú s jobb volna rövidebben beszélne. Ezekből is Iáhatjuk az írott lelkitanítás fontosságát, erejét és hatását. Mit tegyünk az Evangéliumi Hírnökkel? Vegyük tartalmát rövídebre, vagy egyszerűen szűntessük meg, mert nincs pénz a fenntartásához? Ezt meg lehet tenni könnyen, csak egy kis szívtelenség kell hozzá. A rossz eszmék terjesztői nem szüntetik be irataik terjesztését. Viszik, küldik díjmentesen mindenfelé. Vájjon az ők irataikat ingyen készítik? Nem! Akiknek adva van, adnak, hogy akiknek nincs legyen. Krisztus minket tanított erre, de úgy látszik, hogy az Ő ellenségei jobban megtanulták. Ne engedjük magunkat legyőzni. Ne dobjuk ki kezünkből Szövetségünk leghatásosabb fegyverét, az Evangéliumi Hírnököt! A közelmúltban abban is bebizonyította Isten, hogy lapunkra még szükség van és ő ezt az eszközt tovább is alkalmazni akarja, hogy rendelt egy igen tehetséges szerkesztőt ennek szerkesztésére. Mikor Isten magához hívta szolgáját: Petre Adalbert testvért, azon aggódtunk, hogy ki fogja tovább szerkeszteni lapunkat? Isten nem aggódott, hanem már előre cselekedett. Haza vitte Mózest, munkába állította Józsuát s az Ur népe haladt, és halad az ígéret föld felé. Az IRODALMI NAP, lapunk támogatásának a napja. De ne engedjük magunkat félre vezetni attól a gondolattól, hogy ezzel minden kötelességünknek eleget tettünk. Szövetségünknek kötelezettségei vannak: Argentínai misszió munkánk fenntartása, öregek és árvák segélyezése és Bibliamagyarázónk fenntartása is. De mind ez nem nehéz, ha közösen visszük a terhet. ELŐRE EGYÜTT, KRISZTUSSAL, KRISZTUSÉRT! Molnár Balázs, szöv. titkár MA ÚJBÓL... Ma közel akarok Hozzád lenni Házadban. Csüggedést, gondot félre tenni. Testvérölelés közt színed elé menni, S ha csak egy morzsát is — szent igédből nyerni. Ma idejöttem, Uram, és szívet nyitok. Szomjazó ajakkal szent igédből iszom. Egy parányi abból felejteti a bajt, S mikor a lelkem merit — a vágy Hozzád hajt. Ma újból megköszönöm a lelki testvért. S mi összeköt vele: a Golgothán folyt vért! Hadd csepegjen rám, a legnar gyobb bűnösre... Legyen itt minden... nyereség részemre. HELYREIGAZÍTÁS Oly jó nekem Atyám. Szomiritnak engem, eszem színt Bibliám, helyesen így hangzik: Ha a földi kínok Szomorítnak engem, Veszem szent Bibliám, Benn vigaszom lelem. Némethy tv. szép. 15. lapban ezen a címen “Aki mindég szeretett’’, megjelent cikkében a “Nem magyarosítani, hanem angolosítani kellene” kifejezés helyett, olvassuk ezt: “Nem angolosítani, hanem magyarosítani kellene”. Akiknek szívében Jézus lakozik, azok nem vágynak gazdagság után, mert a legnagyobb kincset megtalálták.
