Evangéliumi Hirnök, 1965 (57. évfolyam, 1-24. szám)
1965-11-01 / 21. szám
2-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1965. november 1. AZ IRODALOMRÓL Irta: Némethy László magyarázza magát, vagy egyik fejezet a másikat, de a valóság az, hogy ennek a könyvnek a sorközei is sokat beszélnek és Istenünknek tetszett az, hogy valakinek adjon bölcsességet ezek meglátására és értelmezésére. A mi feladatunk az, hogy ezeknek az értelmezéseknek hangot adjunk lapunkban, de lehetőleg a mostani szójárattal amin ha kell segítünk — mert mi nem a múltban, hanem a jelenben élünk. Amikor ezt csak egy kicsikét is tévesztjük szemelől, mindjárt észre lehet venni a diszonáns hangot és figyelembe kell vegyük az ellene való tiltakozást is. Amikor pedig dr. Udvarnoki Béla írásaiban vannak zavaró hangok és rosszul írott betűk, holott ő egész biztosan jól írta azokat, vele együtt resteljük magunkat s azon gondolkozunk, hogy lehetne a lehető legkevesebb íráshibával kiadni a lapot. Azt nem gondoljuk, hogy ennek megszüntetési ideje elérkezett már, azért se, mert ide nagy népbevándorlás lesz ismét a közeljövőben és lapunk addig is és azután is nagy felelősség teljesítmény előtt áll. Annak is tudatában vagyunk, hogy külföldön magyar lapot fenntartani, nagyon nehéz. Sok kezdőnek beletört már baltája ebbe a vállalkozásba. De lapunk szép múltja mellett évtizedes olyan szolgálattal is dicsekedhet, amelyben hasonló célt szolgáló lapok már megszűntek. Lapunk érkezését nagyon sokan várják nehezen és késése egyenesen nyugtalanítja őket. A napokban is kaptunk ismét levelet olyan testvérektől, akiket a sors nem úgy vezetett itten, hogy magyar gyülekezethez közel telepedhettek volna le, de azt írják, hogy a magyar betűt élvezettel olvassák. Ténykedésünk egyik legfontosabb ágazatán teljesít lapunk szolgálatot. Reményünk az, hogy ezt nagyon sokan olvasóink közül is így látják, amiért is IRODALMI NAPUNKON amely nov. 14-én lesz megtartva, bizonyítani fogjuk azt, hogy készek vagyunk ezért még áldozatot hozni s a Szentlélek hatása alatt csendesen azt mondjuk: “AZ EVANGÉLIUMI HÍRNÖK NEM VOLT, HANEM LESZ! Molnár Antal A legnagyobb felfedezést az ember akkor érte el, mikor értelme olyan magasfokra lépett, hogy gondolatát képekben, ék-, és rovásírásban, vagy később betűk alkalmazásával a másik értelmébe tudta átvinni. Azt a roppant sokadalmat, amik az írások millióiból az első irni-olvasni tudó embertől az utolsóig egybefoglalja, gyűjtőfőnévvel kifejezve irodalomnak nevezzük. Ez az un. irodalom őrizte meg számunkra az élő eleven élet összes lüktetését napjainkig és tartja meg, viszi tovább mig csak ember marad a földön. Aki ebbe a gyönyörűséges országba toppan nemcsak az embervilág mondanivalóját vallhatja kincsül magáénak, hanem meghallhatja az alkotó Isten szavát, amit az emberhez, mint teremtményéhez intéz. Ma már a távolbalátó készülék képernyőjén (TV) különleges irodalmat is találhatunk. Nemrégiben láttam pl. egyetemi oktatást kéz jelekkel a süket-némák számára. Vágy mily csodálatos a vakoknak írt könyvük? Amikor az ujjak kerülnek pontokkal érintkezésbe, amik betűket helyetesítenek. S így az irodalom kincseit átviszik az értelembe s megalkotják azt a képzeletet az agyban, amit egyik ember a másik számára megírt, vagyis közölni óhajtott. A tudományok sokaságát és azoknak titkát is az irodalom őrzi, de nem hét lakattal elzárva, hanem bárki által hozzáférhető módon. A próféták tekercseit, az evangélisták szerinti evangéliumot, vagy az apostolok leveleit mind az irodalom őrizte meg számunkra, vagy adja tovább. S úgyszintén emberek gondolatát, kik emigrációkban levelekben közöltek másokkal, mint pl. Mikes Kelemen levele és sok sok más csak az irodalom tárolja azon valaki számára, aki szomjas lélekkel, tudnivágyással olvasgatja az irodalom lapjait. E kis lap keretein belül nem foglalkozhatunk túlontúl sokat a különféle irodalmak változatainak sokaságával. De nem is a szerepe, tehát csak a céljáról óhajtok valamicskét megjegyezni. Mi a célja? Elsősorban, mivel magyar, a mi édes magyarnyelvünkkel akarunk mentőérzületből Amerikában vagy máshová került véreinkkel, magyar testvéreinkkel gondolatokat közlő kapcsolatba kerülni. Szétszórtságban élő magyarnak vigaszt és reményt hozni Krisztustól, ki a világ Megváltója. Ha nem is tudunk a bethlehemi angyalok seregének nyelvén lenyűgöző módon hatni, de ezen keresztül, mint vallásos irodalmon át mégis csak azt akarjuk, hogy velünk együtt térjenek Istenünkhöz. Mert vájjon mi is lehet örömtelj esebb, vigasztalóbb, vagy éppen erősítőnk annál, hogy van Valakink, Akihez bizodalommal fordulhatunk, mint a tékozló fiú tette elveszett magányában. Ez a kis lap, mint szerény irodalmi tényező, olyat akar közölni azzal, aki előtt a Szentírás, vagyis Istenszava még titok, hogy feltárja. Ne legyen senki afelől tudatlan, hogy van Isten és Fia Szentlélek aki őt meg tudja menteni bűntől és az élet sivártalanságaítól. Azt az űrt ki tudja tölteni, amit a lelke érez. Szárnyat adhat annak, aki eddig azt hitte, hogy a földhöz ragadt, mert ezzel Isten közelébe emelkedhet. Ez a kis lap azt óhajtja, hogy aki akárhol a földsarkán olvassa, boldogtalanságában, vagy örömében istenházába menjen és imádja, tisztelje, kérje az Istent, segítsen rajta, őrizze meg, fordítsa eddigi emberi sötétségét mennyei világossággá. Tartalmat akar szerezni emberi életének. Nagy kincset adományozni, aminek soksok apró boldog fillérjei vannak. Ezt mind az irodalom halvány mécsese adja embertársai és honfitársi szeretettel. Egybe szeretné kötni a magyar testvért a magyar testvérrel. Nem válaszfalat emelni, hanem ledönteni igyekszik, mert “Egy az Ur, egy a hit, egy a keresztség”. Aztán különböző magyar állampolgárokat a föld minden sarkán, ha lehetséges mennyei polgárokká tenni. A vallásos irodalomnak magyarul beszélő szócsöve kér jöjj Krisztushoz, mert régen vár rád.
