Evangéliumi Hirnök, 1965 (57. évfolyam, 1-24. szám)
1965-11-01 / 21. szám
VOLUME 57, NOVEMBER 1, 1965. No, 21. szám — 1965. november 1. Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America JÉZUS monda: “De előbb hirdettetnie kell az evangé-Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja liumnak minden pogány népek között.” (Márk 13:10.) A magyar irodalom fejlődése és tökéletesedése Sokáig nyögött népünk latin és német sajtó nyomása alatt. Komjáti Benedek lépett fel — talán legelsőnek — magyar nyelvre fordított munkájával 1533-ban s ezt a munkát Pál apostol leveleivel kezdte meg, ami egészen csodálatos. Utána Pécsi és Újlaki jött, akikről előbbi ismertetésünkben tettünk említést. Szilveszter János már az egész Ujtestamentumot fordította magyarra és két latin iskolai könyvnek is magyar rész írása az ő nevéhez fűződik. Benczédi Székely István már a tudományos talajra lépett s világkrónikát állított össze, mig Heltai Gáspár a magyar krónikát írta meg. A legtöbb magyarnyelvű nyomtatvány; Kolozsvár, Debrecen, Lőcse és Nagyszombat sajtói alól kerültek ki. A magyar nyomdászat első mestere pedig, Misztótfalusi Kiss Miklós volt, aki mesterségét Hollandiában tanulta Amikor 1590-ben az egész Szentírás magyar fordításban megjelent Károli Gáspár munkája nyomán, már nagyon sok bibliai rész volt lefordítva. Később ezt Szenczi Molnár Albert átdolgozta, vagyis, tökéletesítette ennek nyelvezetét. E szűk keretek közt nem térhetünk ki: Cserei, Apor, Bőd munkáinak ismertetésére, akik mind magyarul írtak, vallásos és történelmi könyveket a nagy számú latinnyelvü történettel szemben. De nem hagyhatjuk figyelmen kívül a későbbi kor kimagasló íróját, Kossuth Lajost: Mennyire életnélküliek voltak a Pozsonyi országgyűlés tárgyalásai amig Kossuth ajánlatára nem fektették papírra a tárgyaláson elhangzott szavakat, hogy az ország népe is vehessen tudomást azokról. Ajánlatának elfogadásával, személyében látták az erre alkalmas embert is, mint olyat, akinek “magyarsága a legjobb”. Kossuth mestere volt a tolforgatásnak és a képviselők beszédeinek terjedelmes anyagából olvasásra méltó pompás szöveget formált. A nemesek a vármegyékben kapkodták az újságot, egymásnak kölcsön adták, huszárjaikat Pozsonyba küldték, hogy előfizetéseiket biztosítsák. A hajdúk széthordták a vármegyékben, hogy az otthon maradottak olvassák és tudják, hogy mi történik Pozsonyban. Meglepően győződtek meg az ország nagyjai arról, hogy egyesek szemében a gyanús Kossuth nagyon is hasznavehető ember, ő harcolt mialatt a vezérek beszéltek. Lángra Iobbantotta a népet mialatt Szécsényi — akit ő “legnagyobb magyarénak nevezett hidat épített. Szécsényi a nemzet életét, Kossuth a nemzet szívét változtatta meg. Az írott betű mindég a szellem fegyvere volt. Tudjuk, hogy Szécsényi is írt, de ő mindég fejűiről lefelé nézte a dolgot, mig Kossuth tudta, hogy az építést alólról kell kezdeni. Kitudná szavakba önteni Kossuth érzelmét amikor egy decemberi napon a Váci utca sarkán rövid beszélgetés után megegyezett Landererrel, hogy az alapítandó Pesti Hírlap szerkesztését vállalja? Länderer tudta, hogy mit bír Kossuthban, amiért is annak ellenére, hogy csak 60 előfizetője volt a lapnak megindulása pillanatában, 2-3000 példányban nyomatta a lapot, ami hamarosn 5000 példányban jelent meg. így lett Kossuth Magyarország első zsúrnalisztája — ahogy ezt akkor mondták. Ennek a megírásával is csak az a cél vezetett bennünket, hogy rámutassunk arra, hogy micsoda hatása van a jól és jót írott betűnek, ami el is jut oda is, ahová emberek fáradt lábai nem mehetnek el. Az előbb megnevezett egyének a latin sajtóval szemben vették fel a harcot, Kossuth pedig a némettel és felrázta az alvó magyarságot. Nézzük csak egy pillanatra az írás tökélesedés menetét: Egy állítólag legrégibb bibliai rész fordításban ezt olvassuk: “Bódogok tiszta jonhovak, mert ők Istent látják”. Hogy hangzik ez ma? “Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják”. Egy másik: “Mi testi kenyerünk felett való kenyeret adjad minekünk ma”. Ma már így: “A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”. Észre vesszük, mennyire kezdetleges volt elődeink nyelvezete a mi szókiejtéseinkkel szemben. De már a mi most használt bibliánk is átdolgozásra szorult s hamarosan ki is adják a legújabb fordítást — hiszszük, a sok felesleges “vala” kirostálásával, amit ma már nem használunk. Ennek az ÖRÖKÉRVÉNYŰ KÖNYVNEK tanait van hivatva terjeszteni a mi EVANGÉLIUMI HÍRNÖKÜNK is. Sok esetben a Biblia meg-
