Evangéliumi Hirnök, 1964 (56. évfolyam, 2-24. szám)
1964-02-01 / 3. szám
2-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK Első nap a mennyben Életünkben megmaradtak az első benyomások. Az első iskolai nap; az első nap egy új városban; az első találkozások mély nyomokat hagynak életünkben. •— Milyen benyomást hagy a mennybejutás a hívő, üdvözölt lélek számára? Mit tapasztal az első napon? Amikor a földön szemei bezárulnak, a mennyben lelki szemei megnyílnak. Él tovább, de most már mennyei életet . Megtapasztalja, hogy a halál nem borzalmas valami . . . Az Ige “elalvásról” beszél. — “Lázár, a mi barátunk elaludt.” — “Atyámfiái, nem akarom, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak.” — “Ezt mondván, István, elaluvék.” Heródesről, Ananiásról és Safiráról olvassuk. hogy ők meghaltak. De a koldus Lázárt angyalok vitték Ábrahám kebelébe. Az angyalok, akik itt a hívőt körülveszik és szolgálnak nekik, legszebb szolgálatuk, mikor a hívőt az üdvösségbe viszik. Első tapasztalat tehát, hogy angyalok viszik a hívőt az üdvösségbe. Második tapasztalat: Krisztusnál leszünk. (Fii. 1, 23). Nincs fájdalom, kiáltás, könny, csalódás. Mindezek a dolgok itt maradnak a földön és csodás, megragadó lesz a benyomás, amit a mennyben nyerünk az első napon. Meglátjuk Jézust! Az Atyai házban vagyunk (Ján. 14), az Ur Jézus által elkészített helyen, ahova mint első bement Őmaga (Zsid. 6, 20). Utána pedig mennek az övéi. Mint katonaságnál előre mennek a szálláskészítők, úgy ment Jézus előre az örökkévalóságba. Felfedezünk egy új, mennyei társaságot . . . Míg Lázár e földön az ebeket látta, odaát most Ábrahám vigasztalja; a lator míg itt a lábszárait megtörő katonákat látja, odaát Jézussal van a paradicsomban. Jézus maga biztosította a mennyei társaságot, amikor mondottá, hogy: “sokan eljőnek napkeletről és napnyugatról és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában. — Megtaláljuk üdvösségben levő volt hozzátartozóinkat. Meglátjuk millióit az angyaloknak, kik az Istent szolgálják. — Míg itt oly borzalmas volt a hívő részére sokszor istenkáromló emberek között élni és káromkodásukat hallgatni; az üdvösségben az Istent szolgáló Kérubimok és Szeráfímok, továbbá az üdvözültek milliói között, azok társaságában lesznek örökkön örökké. Ez a nap a megjutalmazás napja lesz. Már itt e földön “eltétetett az Igazság Koronája” és az Ur megadja “ama napon”. — Azért figyelmeztet János apostol: “Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsük, amit munkáltunk, hanem teljes jutalmat nyerjünk.” — Akit itt szolgáltunk, szerettünk hűséggel, most az üdvösségben jutalommal, mennyei koronával fizet. Roppant fontos, hogy amit Urunkért tehetünk, azt megtegyük, megfogadva Pál apostol intését: “Azért szerelmes atyámfiái. erősen álljatok, mozdíthatatlanul -buzgólkodván az Urnák dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Urban.” (I. Kor. 15, 58.). A legkedvesebb tapasztalatok egyike lesz, hogy nyugalomba jutottunk. Mert “megvan a sabbatja az Isten népének”. Az üdvösségben nincs élethajsza, nincs kenyérgond, nincs tülekedés; ott teljes a nyugalom. így írja ezt a Zsidókhoz írt levél: “Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől”. — Ezt a nyugodalmat nemcsak az első napon tapasztalja az üdvösségbe jutott lélek, hanem ez most már állandó lesz az üdvösségben. Ezért, drága testvéreim, “Igyekezzünk tehát bemenni a nyugodalomba” . . . Nos, az Ige megmutatja részben, hogy mi vár reánk az örökkévalóságban. Mindenkire ez vár, aki e földön megtért, újjászületett, a Jézus Krisztusban való hit által és bűnei eltöröltettek a Bárány vérével. Senki sem saját jócselekedetei miatt, de a Megváltó könyörülő kegyelme miatt jut oda. A kérdés az, hogy Te, aki éppen e sorokat olvasod, Te is ott leszel-e ? Van-e üdvbizonyosságod ? Vagy csak úgy remélsz valamit. A remény még nem hit. El tudod-e mondani az íróval: “Hiszem, hogy az örökélet Már e földön az enyém lett”. Felelj erre önmagadnak! G. R. Br. — Ffllöp Á. Figyelem! Lapunk munkatársait szeretettel kérjük, hogy az Evangéliumi Hírnök részére írt beszámolókat és cikkeket szíveskedjenek ritkasoros gépírással írni, továbbá kérjük, hogy ne használjanak túlvékony, átlátszó papirost kéziratul. A nem előírás szerinti kéziratot a nyomda nem fogadhatja el, mert a gépszedők nem szedik ki. — Tehát ha nem előírás szerinti kéziratot küldenek, szerkesztőnknek azt át kell írni s ezáltal megnehezítik munkáját. Kérjük, hogy e felhívást figyelembe venni szíveskedjenek! S Z E R K. J * ruár 11964 febr lézusnak titkos barátai mint jóltevők V Jézusnak öt titkos barátjáról tudunk. —áromnak nem tudom a nevét, de amit felőlük elmondok, abból mindenki meggyőződhet arról, hogy titokban barátai voltak. Egyik Betfagéban lakott és egy szamarat kölcsönzött Jézusnak. A Szentirás nagyon röviden csak annyit mond el, hogy Jézus utasította tanítványait, menjenek Bethániából az előttük levő faluba Betfagéba és találnak egy megkötött sza. I női lunik tél előttük egy vizeskorsós ember, akit meg sem szólíthattak az utcán, hanem csak nyomon kellett kövessék be a házba és itt árulhatták el kilétüket és megbízatásukat: “Azt kérdezi a Mester, hol van a vacsoráló hely, ahol tanítványaival megeheti a húsvéti bárányt?” Az óvóintézkedés Judás miatt történt, de titokban baráti szálak kötötték ezt az embert Jézushoz, aki tudta, hogy Jézusnak nincs háza, mert amikor mások haza mentek a templomi egyik vita után, Ö az Olajfák hegyére ment és amíg a teremtmények ki-
