Evangéliumi Hirnök, 1964 (56. évfolyam, 2-24. szám)
1964-02-01 / 3. szám
1964 február 1 EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3-IK OLDAL párnázott ágyakban és kényelmes pamlagokon pihentek, a Teremtő a harmatos fiivön, hideg göröngyökön pihent, miután befejezte hálaadó imáját. Husvétkor sokan jöttek Jeruzsálembe a vidéki városokból és falvakból és minden arra alkalmas helyet bérbe adtak az ünnepnapok idejére, de ez a titkos barát csak szépen elkészítette 13 ember részére a megfelelő vacsoráló termét, melyet titokban felajánlott Annak, Akit egyedüli Mesternek ismert a sok zsidó mester között, amiért is nem kellett semmi magyarázatot tartani a két tanítványnak, hanem csak ezt kérdezni: ‘‘Azt kérdezi a Mester . . Ö ebből tudta, hogy a Mester akarja nála a húsvéti bárányt megenni, aki “Istennek Báránya, aki elveszi a világ bűneit.” A harmadik barát Jeruzsálemben lakott és ez a barát olajfás kertjét engedte át Jézusnak lelki üdülés céljára. Erről az emberről sem olvasunk semmit az írásban, hanem csak azt, hogy Jézus többször is kiment tanítványaival az Olajfák hegyére. Azt ne gondolja senki, hogy egy gazdátlan kert volt ez a hely. Ilyen kert nem lehetett közvetlen a város mellett. Azt sem gondolhatjuk, hogy minden alkalommal más helyre ment Jézus, mert ezt a gondolatot maga a Szentírás dönti meg, mivel azt olvassuk: “Tudta azt a helyet Júdás is. S ez a hely annyira volt megszokott és kedves az Urnák, hogy elfogatása éjszakáján sem cserélte fel mással, amit Judás nem talált volna meg. Azt sem szabad gondolnunk, hogy minden engedély nélkül ment Jézus arra a helyre. Ez betörés lett volna, ami semmiképpen nem illett volna Ahhoz, Aki tanításában azt mondta: “Aki nem az ajtón megyen be, tolvaj az és lopó.” Egy olyan hely volt ez, ahová a tulajdonos engedéjével bármikor és szabadon léphetett be Jézus tanítványaival együtt, amiről ő nem is beszélt senkinek az iránt való szeretetből, akire a legnagyobb tisztelettel tekintett. Ki más lehetett ez, mint egy titkos barát. A következőknek nevét ismeri minden Bibliát olvasó egyén. Nikodémus volt az egyik, aki szintén Jeruzsálemben lakott és tagja volt a főtanácsnak s 100 font illatos kenőccsel sietett a “koponya” hegyére azon a tragikus délutánon, amelyen a kereszten vonaglott Az, akit ő éjnek idején titkon keresett fel. Egyszer pedig nyíltan is pártjára állt, de úgy, hogy azt a látszatot keltse, hogy inkább a törvényt védi, mint a jelen nem lévő vádlottat ezzel a kérdéssel: “Vájjon a mi törvényünk kárhoztatja-é az embert, ha előbb ki nem hallgatja és nem tudja, hogy mit cselekedett?” Az ötödik Arimathiából való, de már jeruzsálemi lakos; József volt. József eddig titkon és csak távolról követte Jézust. A megfeszítésnél, sőt vallatásnál sem volt jelen, mert az írás azt mondja felőle: “Nem volt részes azoknak tanácsában és cselekedetében”. De nem ment el Jézusnak haláláról sem meggyőződni, mert előzetesen már meggyőződött arról, hogy Jézus nemcsak Isten, hanem ember is és mint ilyen, meg is halhat. De azzal is számolt, hogy ha előbb a Golgotára megy és azután Pilátushoz, tervével elkésik, mivel a papság sürgette az áldozatok keresztről való levételét. így egyenesen Pilátushoz ment és onnan a Kálváriára, már kezében a felhatalmazó levéllel, melyet átadván a kivégzést vezénylő századosnak. Ez rögtön hátravonult katonáival együtt s József rendelkezésére bocsájtotta az általa is Isten Fiának nyilvánított drága halottat. Nikodémussal együtt végezték az utolsó kegyeletességet Jézus iránt. Az eddig félénk bárányként bujkáló barátok, egyszerre oroszlán bátorsággal léptek fel A mellett, Akit eddigi nyilvános követői elhagytak s József saját sírjába temette el az emberiség Megváltójának festét. A fentiekből látjuk, hogy ez az öt titkos barát, mind jóltevője volt Jézusnak. Vájjon mi mit adhatnánk ma Neki? Vájjon ma is szüksége van ugyanazokra az eszközökre, amelyekkel ez az öt titkos barát szolgálta? Igen. A szamarat utazás céljára vette igénybe és Ö utazik ma is azok által, akiket szerte küld képviseletében. Szüksége van vacsoráié házra is, azért áll az ajtó előtt és zörget és aki megnyitja az ajtót, ahhoz bemegy és vele vacsorázik lelkileg. Szüksége van lelki üdülő helyre is, de nem magáért, hanem hogy velünk üljön le társalogni, hogy fel is üdítsen bennünket. De súlyt fektet arra is, hogy gyermekei bírják a Léleknek kenetét, mely megóvja őket a kárhozat pusztító tüzétől. S végül sírunkra és temetésünkre is igényt tart. Akarata az, hogy övéi tisztességes temetésben részesüljenek és ne olyanban, mint amilyent Joákimnak jövendőit a próféta, ezt mondván: “Úgy temetik el, mint a szamarat” Jer. 22:19. Ha Jób evangélium nélkül is tudta, hogy: Megváltója él és pora felett megáll, mennyivel inkább kell nekünk élnünk ebben a tudatban. S ha valaki úgy gondolná, hogy ezekre az eszközökre nem Jézusnak, hanem nekünk van szükségünk, annak röviden csak ezt mondjuk Jézus szavaival: “Amit cselekedtetek eggyel az én kicsinyeim közül, én velem cselekedtétek.” M. A. Olvasd! Terjeszd! Szerezz új előfizetőket az EVANGÉLIUMI HIRNöK-nekU Painting Picture By Rev. ALBERT M. PETRE . . . “and they took knowledge of them, that they had been with Jesus.” The Acts 4:13 b. When Raphael was asked how he painted his wonderful pictures, he said, “I dream dreams and see visions, and then I paint.” When we accepted Jesus Christ, as our Lord, Master, and personal Saviour, we too, had dreams and visions. The Holy Spirit, the Bible, and the Christian Church showed us the way, the truth, and the life. For all this, we are grateful to God. This was only the first step in our Christian life. Whenever a Christian does not go further, his spiritual life dies, and dies very fast. Many Christian men, women, boys, and girls are spiritually dead because they were not willing to advance in their spiritual life. The second phase of the Christian’s life concerns itself with Christian service for Christ and His Kingdom. During this important period, we gradually grow, becoming more like our Lord and Master. In other words, we portray the life of Christ through our life on the spiritual convass and the people around us can clearly see Jesus in our life. Long ago, the disciples of Jesus were good painters. The people in the cities, towns, and villages discovered that they ihad been with Jesus for their encounters with Him had transformed their lives. — Their faces were shining, their language was clean, and their dieds were Christlike. They reflected Christ in their lives. What kind of pictures are we painting? Let us use our days wisely so that through our life others may be drawn to the Great Master Painter. Let us pray: We thank Thee, our Heavenly Father, for the wonderful life of our Lord who gave His all for us. Enlighten the eyes of our mind so that we may have a clear vision of His ever presence, so living that His spirit may be manifest in our 'lives and that other may see Him in our endeavors. For His name’s sake we ask Thee. Amen. Aki megcsókolta Isten büntenő vesszejét, csak az csókolhatja meg az Isten bűnbocsátó, atyai kezét. Dr. RAVASZ L.
