Evangéliumi Hirnök, 1964 (56. évfolyam, 2-24. szám)
1964-03-01 / 5. szám
2-IX OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1964 március 1 ez ismeret több és magasabb volt, mint az ő ismerete. Kedves Olvasóm, Te kit ismersz? Tudásod, bölcseséged szükséges, de az Isten ismerete nélkül hiányos és nem vezet téged az örökéletre. Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy ez az ismeret tesz képessé arra, hogy életünkkel, jó, Isten szerinti cselekedeteinkkel, az Ur Jézus Krisztus nagy érdeme által megszerezzük az örökéletet! Egyszer egy farmer a földjébe magvakat hintett. Szomszédja megkérdezte: Szomszéd, mit vetsz a földedbe? — “Magvakat!” — volt a felelet. — “Milyen magvakat?” — kérdezte. — A magot hintő farmer így felelt szomszédjának: “Nem tudom!” — s aztán folytatta: “Mi a különbség, milyen magvakat hintek? Az Isten majd nagy hatalma által a rossz magvakból is jó gyümölcsöt ad”, — mondotta. Isten igéje azt tanítja, “aki mit vet, azt aratja”, — Sokan úgy gondolkoznak, mint ez a farmer: Akármit vetünk, akárhogy éljünk, mi a különbség? Isten majd az élet végén mindent megbocsát s az egyház szertartása szerint bebocsát az örökkévaló boldogságba. Ez istentelen teológia! Isten szent igéivel ellenkező hamis tanítás! Ha bűnös dolgokat vetünk, annak következményeit aratni fogjuk! Ha pedig életünket Istennek szenteljük teljesen s vetünk értékes dolgokat, melyek Isten igéivel megegyeznek, akkor, és csakis akkor aratunk üdvösséget az Isten országában ! EMERITUS Uj szövetség a Krisztus vérében Az Úri szent vacsora az Ur Jézus Krisztus szenvedésére és halálára való emlékeztető' vacsora. Az Ur Jézus azt mondotta tanítványainak: “Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Itt tehát emlékezésről van sző, illetve arról, hogy nem szabad Isten gyermekeinek elfelejtkezni az Ur Jézus cselekedeteiről, tanításairól, életéről, haláláról, feltámadásáról és második eljöveteléről. — Sőt Pál apostol arra tanít, hogy mindaddig gyakoroljuk ezt életünkben, míg az Ur ismét el jő erre a földre. Sok, felmérhetetlen áldást jelent Isten gyermekei részére az Ur vacsorájával gyakorolt megemlékezés, Az Ur vacsorája még a megemlékezésnél is több Isten gyermekei részére. Az “Uj testamentom”, illetve Szövetség az Ur Jézus Krisztus vérében. Megpecsételése annak a Szövetségnek, melyet az Ur Jézus Krisztus szerzett vérén megváltottjai számára. “E pohár amaz új szövetség az én véremben”, mondja az Ur Jézus Krisztus. Nem a kenyér és a pohárban levő szőlőtőke gyümölcse változott át megszentelő titokzatos isteni erővé, mely összeköti az embert Istennel, hanem sokkal inkább a megtérés és újjászületés által megtörtént Istennel való kapcsolat és szövetség az, mely megváltoztatja az embernek egész életét. Az Ur vacsorájával megemlékezünk és megerősítjük az Istennel való Szövetségünket. Ha Szövetségünk nincsen az Istennel, az úrvacsorázás nem biztosítja az üdvösségünket. . .Erre nézve példaként szolgál a házasságban a jegygyűrű. A gyűrű csak jelképe annak a belső, egymáshoz való szeretetnek és vonzalomnak, ami a házasfelek szivében egymással szemben létezik. A keresztyéneknek először is Istennel lelki közösségben kell lenni s ebben a közösségben jő létre az új szövetség, melynek egyik külső jele az úrvacsora. Az Ur Jézus tanításában új szövetségről van szó. Ez azt mutatja, hogy volt egy régi szövetség Isten és népe között. Ezt a szövetséget Isten Ábrahámmal kötötte meg és később Izráellel megerősítette. Ebben a szövetségben az Isten kötelezte népét arra, hogy az általa adott parancsolatokat és törvényeket megtartsa. Az Isten parancsolatainak és törvényeinek megtartására az Isten népe képtelen volt s e miatt századokon keresztül sokat, nagyon sokat szenvedett. — Egyiptomban kemény megpróbáltatások közé kerül. Többször elvitték fogságra pogány uralkodók. Nabukodonozor idejében 70 esztendeig húzta a rabigát sok szenvedéssel. Az áldás és jólét helyett az átkot választatta. Isten látta népének nyomorúságát s hatszáz évvel az Ur Jézus Krisztus születése előtt kijelentette Jeremiás próféta által: “Imé jőnek napok, azt mondja az Ur, és új szövetséget kötök Izráel házával és a Júda házával . . . nem ama szövetség szerint, melyet az ő atyáikkal kötöttem . . ., hanem az lesz a szövetség . . . “Törvényemet az ő belsejökbe helyezem és az ő szivükbe írom be . . .” (Jeremiás 31:31—34.) Tehát nem külső, hanem belső. Nem testi, hanem lelki szövetség ez. Mielőtt az llr Jézus Krisztus megáldoztatott volna és Szentlelke e földre alá szállott volna, hogy az emberekben lakozzon, Urunk azt tanította: E pohár az új szövetség az én véremben. Az idő megérkezett: a szövetség Isten és emberek között létre jött, mely Isten kegyelmi ajándéka. Azt pénzzel megvenni nem lehet, kiérdemelni is lehetetlen, tanítja a Szentírás (Róma. 3:24; 6:23; Ef. 2:8—9.). Nekünk embereknek más tennivalónk nincsen, csak az, hogy hittel elfogadjuk s életünkben alkalmazkodjunk az Ur Jézus Krisztus vére által kötött szent isteni szövetséghez. Életünk, cselekedeteink mutatják meg azt, hogy ebben a szövetségben élünk-e, vagy abból már régen kiestünk s áldozatai lettünk a külső vallásoskodásnak! Molnár Balázs A lelki ajándékokról “Mert amiképpen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagja pedig noha sokan vannak, mind egy test, ózonképpen a Krisztus is. (I. Kor. 12:12.). “Ti pedig a Krisztus teste vagytok és tagjai rész szerint” (I. Kor. 12:27.). Pál apostol az I. Kor. 12-ben az egyház, a gyülekezet életét az emberi testhez hasonlítja. Az emberi test legkisebb sejtjére és legfontosabb szervére egyaránt jellemző az, hogy: 1. Mindegyiknek önálló sajátságos feladata van, 2. Mégis egymással szoros kapcsolatban vannak és egymástól függnek. Ugyanez jellemző az egészséges gyülekezeti életre is. Istennek minden gyermeke, aki vette a Szent Lelket, kapott vele együtt, lelki ajándékot is. “Osztogatván mindenkinek külön, amint akarja” (I. Kor. 12:11). — Kérdés, hogy felismerted-e, hogy mit kaptál? ELÁSTAD, VAGY ÉLSZ VELE? Hogy én is ajándékot kaptam 20 év után most ismertem fel. Tudatlanságom ideje alatt is késztetett Isten Szent Lelke a szolgálatra és én erre a biztatásra különbözőképpen reagáltam. Volt, amikor engedtem a Szent Lélek intéseinek és áldás származott belőle. — Szivembe békesség és öröm költözött. Istennel és embertársaimmal szemben mélyebb kapcsolat épült ki. Amikor ellene álltam, nyugtalanság, feszültség, megkötözöttség tartott fogva. És vádoltam azt az embert, aki felé
