Evangéliumi Hirnök, 1964 (56. évfolyam, 2-24. szám)

1964-03-01 / 5. szám

1964 március 1 EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3-IK OLDAL megtagadtam a szolgálatot. De előfor­dult az is, hogy bár engedtem a Szent Lélek intéseinek, mégsem lett áldás a kö­vetkezménye. Miért? Mert a lelki aján­dék csak szeretettel (I. Kor. 13-mal!) együtt épít. Aki felé hiányzott a szere­tetem, ott nem épített a szolgálatom, sőt rontott. Egy testvérem mondotta egyszer ne­kem, hogy az ő leányának van egy zene­tanára, akinek ha odaadnak egy zeneda­rabot és ő rámutat, hogy itt vagy ott hiba van, azt nagyon komolyan kell venni és ki kell javítani. De ez a tanár csak azt tudja, hogy hiba van, de már kijaví­tani nem tudja, ahhoz nem ért. Ebben az egyszerű képben kezdtem va­lamit felismerni magamról. És Isten Szent Lelke azóta feltárta előttem, az én lelki ajándékomat. Felismerem a szép, igaz szavak mö­gött is a diszonáns hangot, a lelkületet. És azt nekem meg is kell mondanom. Sokszor voltam bizonytalan, szóljak-e, vagy sem? Sokszor ellene álltam ennek a hang­nak. Nem az én dolgom. Vagy leállított mások véleménye, amikor mondták ne­kem: “Ne kritizálj!” Volt, amikor láttam, milyen más lehetne ennek vagy annak a testvérnek az élete, ha szólhatnék, de tud­tam, hiába szólnék, úgy sem fogadja el tőlem és hallgattam. Előfordult, hogy szóltam, de nem volt bizalmam az eredményben, vagy az illető­nek nem volt bizalma velem szemben, vagy hiányzott valamelyikünkből a szere­tet és így áldás nem származott belőle. Soha ne kérj tanácsot, ha Isten Lelke valamire indít, mert lebeszélnek! — TEDD meg! Sokszor akartam mással elvégeztetni azt, amit nekem kellett volna megtenni! Mikor láttam, hogy valakinek a lelke, vagy szolgálata, illetve az Ur ügye úgy kí­vánja, hogy szólni kell, szinte kétségbe­esetten könyörögtem értékes, komoly em­bereknek, hogy szóljanak, de a válasz ez volt: “nem a mi dolgunk” — “ne kriti­záljunk”! (A helytelenségeket ők is ép­pen úgy látták, mint én.) Megdöbbentem és próbáltam megértetni velük, mily fon­tos volna, ha a helytelenül viselkedőt vagy beszélőt figyelmeztetnék. Hiába! — Akkor szivén ütött a felismerés. Ha nem az ő dolguk, akkor az enyém! Én én engedtem a Lélek kényszeríté­sének. Az engedelmességből újabb felis­merés született. Aki felé a Szent Lélek küldött, az megértette az intést vagy fi­gyelmeztetést és elfogadta, de akiket én kértem, hogy tegyék ugyanezt, csak kri­tikának iátták. A gyülekezetek élete beteg! Mi ennek az oka? 1. Nem ismerem fel SAJÁT lelki aján­dékomat. Ezért vagy elfojtom és külön­böző ferdeségek kerültek előtérbe életem­ben. — Vagy nincs bennem szeretet és szolgálatom visszautasításra talál. Nem tudok építeni és beépülni a gyülekezetbe. 2. Nem ismerem fel a gyülekezet többi tagjának lelki ajándékát. Visszautasítom. Nem vonom be az építésbe. így a lelki ajándékokkal rendelkező ta­gok megkeseredve, váddal, gátlásokkal telve, egy örömtelen, száraz, ferdeségek­­be menekülő életet élnek. Vagy ha nem bírják elfojtani a Lélek szavát, elmennek olyan gyülekezetbe, ahol élhetik belső szabadsággal a maguk lelki életét. Ebben látom magyarázatát az egyszínű, azonos lelki ajándékokkal rendelkező gyü­lekezeteknek. (Csak a tanítás, csak a gyógyítás, csak a nyelveken szólás stb. számukra a köz­ponti kérdés.) Itt különösen nagy felelősség terheli a gyülekezeti vezetőket, lelkészeket, prédi­kátorokat. Felismerik, elfogadják, beépítik-e gyü­lekezetükbe, bármilyen lelki ajándékkal rendelkező tagjaikat, vagy megszűnik sa­ját lelki ajándékainak megfelelően? — Nem épülhet emberre a gyülekezet! Csak különböző lelki ajándékokkal ren­delkező emberek tudják együtt kiábrázolni Krisztust. “Ha az egész test szem, hol a hallás? Ha az egész hallás, hol a szaglás?” (I. Kor. 12.). A gyülekezet legyen szem, amely lát, fül, amelyik hall, száj, amelyik szól, láb, amelyik jár, kéz, amelyik cselekszik és így tovább. Mindenki a maga helyén. Testvéreim! Gyülekezeti életünk beteg, Miattunk, Te miattad és én miattam! Több bízatott rád. Több is lesz számon kérve tőled! Keresd, kérd, hogy Isten Szent Lelke tárja fel előtted, amit kaptál Tőle Te és amit a Te testvéred kapott. Kérj hozzá szeretetet és épülj bele a te gyülekezetedbe! Ne akard a más talentumát! Hidd el, hogy boldog leszel a magadéval! Nem a te ügyed és nem az én ügyem, hanem a miénk együttesen, mert ez az ügy az Ur Jézus ügye! Fogd meg szoro­sabban az Ur kezét és fogjuk szorosab­ban egymás kezét. Ebben az egységben segítsen győzelem­re a mi Urunk, kinek neve legyen mind­örökké áldott! Topolyay Kató Köszönő levelek Köszönő levelek érkeztek szerkesztősé­günkbe, melyekből egy pár sort közlünk jelen számunkban: “Egy új határkőhöz érkezve — új esz­tendő — megemlékezünk arról is, hogy az Urnák vannak irodalmi eszközei, me­lyek által az egész világon hirdetődik az Evangélium. Ilyen a mi kedves Evangé­liumi Hírnökünk is. Köszönjük a lapot, amit az elmúlt évben is megküldték ré­szünkre. Az Ur áldja meg a Testvéreket s fizesse vissza minden fáradozásukat gaz­dagon. Adjon több lelki erőt a munkára; szellemi és anyagi képességet a lap to­vábbi kiadásához. Kegyelemteljes megúj­hodást és boldog újesztendőt kívánunk az Egyesült Államokban élő lelki testvére­inknek.” Bilics Testvérek, Németországból —o— Kedves Testvérek! Hálásan köszönöm a kedves Evangéliu­mi Hirnököt, amelyet szeretettel küldenek címemre. Egyben Istentől megáldott új­esztendőt kívánok mindnyájuknak. Özv. Némedi Teréz Yugoszlávia —o— Kedves Lelkész Testvérünk! Egyszer kaptam 20 példány Evangéliu­mi Hirnököt, amit nagyon fel tudtunk használni rövid idő alatt. Minden szám talált gazdát. Mivel a feladó címe nem volt a csomagon, nem tudtam, kinek kö­szönjem meg. Ezúton mondok hálás kö­szönetét sokak nevében, kiknek nincsen lelki kapcsolatuk és közösségük. Az Evan­géliumi Hírnök nagy segítség számukra. Az Ur további áldását és kegyelmét kér­jük munkájukra. Faulkner Terézia, Philadelphia, Pa. Kérelem Nőtestvéreinkhez A Női Szövetség Isten segítségével ez­­évben ünnepli 50 éves fennállását Konven­ciónk alkalmával. És hogy ünneplésünk méltó legyen a Szövetség szép múltjához, szeretnénk — amennyire lehetséges lesz — pontos képet adni az elmúlt, áldásokban gazdag 50 esztendőről. Ezért igen kérjük azokat, akik valamit is tudnak arról, hogy kik voltak a Női Szövetség elnöknői 1917-től 1938-ig, legye­nek szívesek haladéktalanul közölni ve­lem. Mrs. MARY STEG 225 Papermill Lane Ext. Fairfield, Conn. r r

Next

/
Thumbnails
Contents