Evangéliumi Hirnök, 1964 (56. évfolyam, 2-24. szám)
1964-01-15 / 2. szám
2-II OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1964 Január 15 Ezzel a csodával igazítja helyre az Ur Jézus tanítványait. Azért tette az Ur ezt tanítványaival, hogy felmutassa előttük az emberhalászatot: “Ne félj, mostantól fogva embereket fogsz!" (5:10.) Az Ur Jézus érezteti tanítványaival szeretetének végtelen hatalmát, mely által közelebb vonja őket magához s reátereli figyelmüket a misszióra, az emberhalászatra. Csak az a gyülekezet s az a lelki közösség érezi Isten hatalmának mélységes szeretetét, ahol a gyülekezetben a hangsúly nem a tagszerzésben, szép épületek megépítésében, gazdagodásban stb. van, hanem azon, hogy az evangélium hálójával lelkeket hozzunk a megtérés és újjászületés által az Isten országába! Ebben az új esztendőben Isten új alkalmakat adott népének. Ki kell vetni a hálót a mély vizekre. Elveszett lelkek vannak körülöttünk is az élet viharos tengerében. As isteni kegyelem mindenkire, minden bűnös emberre kiárad, de azt közvetíteni kell. Ha engedelmeskedünk, érezni fogjuk azt, hogy munkánk nem hiábavaló az Urban! Mély vizekre a hálóval ez új esztendőben! EMERITUS A kánai menyegző (Ján. 2:1—11. verse.) Nem új történetet mondunk. Régi történet, sokat hallott és sokat emlegetett, közismert ige ez, és mégis van ebben az igében Istennek egy nagyon fontos, nagyon különös üzenete számunkra. — De nemcsak ebben van, hanem minden igéjében van. Ha úgy globálisan, összefoglalva kellene róla beszélnem, akkor én azt mondanám: Ennek az igének a mondanivalóját egy mondatban így foglalnám öszsze: Az életünk történései, kis és nagy eseményei, bármilyen vonatkozásában sem nélkülözik Jézust! Ez a nekem szóló bizonyság ebben. De van Isten igéjének objektív ismerete is, amely túlnő az én életem kérdésein, sőt problémáin is, ezek Isten Országa dolgait foglalják össze. Az Isten Országa történelmében lejátszódott nagy eseményeket, mint kézzel fogható dolgokat vetítik úgy a hívő, mint a hitetlen emberi szív elé. Ilyenek az Isten által elkészített csodák! Vegyünk most elő ezekből a kezünk között levő isteni tettekből két képet. Egy ótestpmentomit és egy újtestamentomit. A vízzel már történtek csodák. Egyiptomban Mózes a vizet vérré változtatta. Ihatatlanná, félelmetes látvánnyá tette! Az embereket félelem fogta el az ilyen félelmetes vérfolyamok láttán. Elveszett a nyugalmuk. Mi lesz velünk? Víz nélkül nincs élet! Jézus a vizet borrá változtatta! Derűssé, ihatóvá, sőt kívánatossá és dicséretre méltóvá tette. A két kép két korszak Isten Országa földi történetében. A törvény és a kegyelem korszaka ez! Mindenben más a kettő. Méreteiben és kihatásaiban is. A kegyelem kicsinek látszik, de kihatásaiban nagyabb a vérré lett folyónál! Az ihatatlan vér, a betölthetetlen törvény! A gyógyító és üdítő bor az Isten üdvözítő kegyelme! Amit Jézus Krisztus hozott el nekünk. A két példa két világítélet és kegyelem. Ez a kánai menyegző jele! Az öröm, amely Jézusból fakad. A csoda, amely Vele szállott a földre! Ez az új ajándéka Istennek, a Jézus öröme az öröm nélkül vergődő emberiségnek! Folyóvizek váltak vérré. Országokat folyt be a vérré lett víz. Egész népre, nemzetségekre szólt a törvény. Óriási volt! Jézus kegyelmi italát kis butéliákba töltik! Szomjas emberek kapják. Szívtőlszívig halad a kegyelem öröme és felszabadult életek éneke kíséri! így árad ma is szakadatlanul és adja nekünk a Maga örömét, amint azt a főpapi imájában közölte Istennel! Jézus elmegy a menyegzőbe, mert meghívaték. Nem utasítja vissza. Ezt nem teszi. Hosszú évek óta, a magam számára én is Isten által adott vezetésnek veszem a meghívást. iÉs arról tehetek bizonyságot, hogy 100 esetből 100-szor megáldotta Isten a hívásnak engedelmeskedő életemet és szolgálataimat. Amint látjuk, Jézus is így vette a hívást, szolgálatnak. Minden ilyen alkajom lehet eszköz Isten kezében, lehet, hogy itt rokoni kapcsolatok is voltak a Jézus anyja és a menyegzőt tartók között, és éppen ezért hívaték meg Jézus! És Jézus elment, de nem azért, hogy kapjon, hanem azért, hogy adjon! Elment, hogy bemutassa az embereknek egy példában azt, amit eddig senki nem mutathatott fel az emberek közül: A borrá lett víz csodáját! De kövessük tovább az eseményeket! A nagy vidámságba egyszercsak valami nagy vigasztalhatatlan szomorúság lopakodott be. ‘‘Elfogyott a boruk!” — “Nincs boruk!” Kedves Testvérem! Egyszer majd hozzád is elmegy valaki, aki megrázó szavakkal tudomásodra adja, hogy tudod-e miért olyan szomorú az életed? És tudod-e miért olyan vigasztalhatatlan ez a mostani állapotod? Azért, mert elfogyott az életed örömének a bora! Hidd el! Mert egyszer mindenki elérkezik ide! — Amikor keserű szívvel és még keserűbb szájízzel rádöbben arra, hogy nincs életörömöm, nincs békességem, nincs életerőm sem. Odavan a mámor! Eltékozoltam ezt is, mint általában mindent, mint Istentől adottat. Kifogyott, eddig tartott. Aki elérkezik ide és nem kezd el szaladgálni pénzen vett örömök után, hanem odamegy ő is Jézushoz jelenteni, hogy nincs borom, elfogyott, eddig tartott. Uram, könyörülj rajtam, én azt hittem, ki fog tartani, amíg ebben a testben élek, de nem így történt. Megüresedtem! Végeszakadt a magam mulatozásainak. Amit eddig éltem, semmi sem maradt belőle, csak a nagy kijózanodás, a vigasztalhatatlan nagy szomorúság, amely rám ült. Uram, könyörülj rajtam! Hiszen úgy hallottam egyszer valakitől, aki Rólad beszélt, hogy a “Teljes öröm Tenálad van!” (Zsolt. 16:11.) Lehet, hogy ezután a megrázó vallomás után Jézus így fog felelni néked is, mint a menyegzőn tett: “Nem jött még el az én órám!” Még a szádban van az íze a régf életed borának! Még gondolatban nem tudtál egészen elszakadni a régi életed nagy orgiáitól! Még nem utáltad meg teljesen ezeket! Vissza-vissza tekintesz reájuk, mint a Lót felesége a Sodomában maradt értékeire. Ad az Ur új bort az életedbe, de csak úgy, ha Ö tölti be! Kedves Testvérek! Soha nem vette számba az ember, hogy a saját bora elfogyasztása után Isten készíthet egy sokkal kiválóbb, egy sokkal több életörömet tartósított italt is! “An én testem bizony étel, az én vérem bizony ital!” Ebben összegeződik és ebben éri el a csúcsot a kánai menyegző csodája. Az Ur Jézus első csodája, amit jelül tett! Ezek a jelek 'Isten dicsőségének a jelei! Ezek a jelek legyenek a szivedig érők! Mert azért -tette. Jeliül tette a násznépnek, jelül a szolgáknak, jelül neked, jelül nekem, jelül mindenkinek! Figyeld az 'Ur Jézus különböző jeladásait! — Vedd észre te is, mint a násznagy észrevette a borrá -lett vízről, hogy ez “egészen más!” Ez már egy új ajándéka Istennek! Itt csoda történt! Ez már új! Nem olyan mint a régi! Ez a második bor csodálatos ízű! (Életnek italát adja benne Isten! De miért csak most? Kérdezzük mi is a násznaggyal? Mi is azt hisszük, hogy az atyáktól örökölt hiábavaló élet a legjobb! Amit azzal kaptunk, az utolérhetetlen! És Isten rádöbbent bennünket arra, hogy ez az életünk tulajdonképpeni savanyú bora! Az igazi a második! Ennek van csodálatos íze és ígérete! Ekkor támad -bennünk ilyen gondolat, mint a násznagyban, miért ilyen későn? Miért tartogattad eddig, ha megvolt neked ez az új bor! Ez a jó bor! Jézus akkor sem felelt, most sem felel. Felelj meg te magad erre. Tele volt az életed a saját borával, ugy-e? Jól érezted magad! A mámoros éjszakák nem hagytak semmi kívánnivalót maguk után. A zaj még -nem ült el benned.
