Evangéliumi Hirnök, 1964 (56. évfolyam, 2-24. szám)
1964-01-15 / 2. szám
VOLUME 56. JANUAR 15, 1964 No. 2. szám — 1964 január 15 JiZUS mondó; *'De előbb hirdettetnie kell az eräuge- Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja Limának minden pogány népek között.” (Márk 13:10.) Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America Az evangélium hálója Ki tud róla? Lapok hasábjain ma mind gyakran találkozunk vele: Ki tud róla? — Egy név következik és utolsó szolgálati helye a drága elveszettnek, akit keresnek. Az érdeklődő neme . . . és a cím. S a szürke kérdés kicsiny betűin, ki mondja meg, hány könny remeg. Mennyi reménység szunnyad benne, hogy hátha mégis eredménye lenne, és hátha, hátha jelentkezik majd, aki élve látta. Nagy vihar volt. Szülői szívről féltett gyermeket, annyit elsodort, letépett. S a kérdés annyi szívben ott remeg: Ki tud róla? Hol van? ki mondja meg? Az imádság messze kísérte havas télbe, ezer veszélybe. Jöttek a drága rózsaszín lapok. Aztán nem írt. Aztán elhallgatott. S a kérdés átsírt gyötrő éveken: Ki tud felőle? Hol a gyermekem? Oh, milyen lázas, könnyes keresés ez! Reménykedve vár és remegve kérdez és nem fárad bele. Egész világunk ezzel van tele. S alátskint reá kegyelmesen Isten szeme. Az atyai szem. Nagy vihar volt. örök szivéről féltett gyermeket annyit elsodort, letépett. S kérdése átzeng ezerévenként: Ki tud felőle? Hol a gyermekem? Hogy minden elveszettet megkeressen, jött a Fiú és meghalt a kereszten . . . Vérrel írta meg, csak így volt elég, Az Atya tudakozó levelét. S ott a kereszten betűzgethetem: Ki tud felőle? Hol a gyermekem? Turmezei Erzsébet Isten kegyelméből átléptük az új esztendő küszöbét. Egy beláthatatlan, titokzatos, sok mindent magában rejtő esztendőnek nézünk elébe. Noha nem tudhatjuk a jövőt, mégis az üzletemberek kiszámítják, hogy az 1964-ik év gazdaságilag felül múlja az elmúlt esztendőt. Lehet, hogy számításuk helyes s tényleg gazdaságilag egy áldott esztendőnek nézünk elébe. Az Ur Jézus azt tanítja: “Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Istennek minden igéivel”. Ismert dolog, hogy a névleges keresztyének, a világ, Isten igéjével és beszédével nagyon keveset törődik. A kenyérre, a mindennapi testi élvezetre és testi örömökre gondol. Azért dolgozik, fárad és törődik. A halhatatlan lelkének megváltása, üdvössége, a belső lelki emberének fokozatos fejlődése előtte nem fontos. Pedig az Ur azt kiáltja felénk még ma is: “Keressétek először Istennek országát, annak igazságait s a többi mind megadatik néktek.” (Máté 6:33.) A haladás, jólét, egészség komoly munkának az eredménye. Lelki életünk munka, fáradozás nélkül elsatnyul s végre is meghal. Azért parancsolja az Ur: Emeljétek fel szemeiteket és lássátok meg az érett gabonát s imádkozzatok, hogy az aratásnak Ura küldjön arató munkásokat drága gabonája learatására. Itt pedig a fenti Igében azt mondja az elcsüggedt tanítványoknak: ‘‘Vessétek ki a hálóitokat fogásra!” Az elcsüggedt tanítványokat látjuk a tengerparton. Egész éjjel fáradoztak és nem fogtak semmit. Lelki munkánkban ugyanezt tapasztaljuk, gyakran. Mennyi prédikáció, mennyi ima hangzott el az el“Evezz a mélyre és vessétek ki hálóitokat fogásra.” (Lukács 5:4.) múlt évben s mégis alig akad egy-egy lélek, aki meghallja, megfogadja az Igét s magát átadja teljesen az Isten szolgálatára. Vannak esetek, hogy egyetlen egy lélekkel sem szaporodik egész éven át gyülekezetünk. Mi történik ilyenkor a gyülekezetben? Elcsüggedünk, panaszkodunk s keressük az okát ennek s a legtöbb esetben mindig a gyülekezet vezetőségét okozzuk, főleg a prédikátort. Nem szabad elcsüggedni! — Kötelesség s Istenhez való tartozásunk gondolatai lekötöznek s az eredménytelenség kísértéseit ezekkel meggyőzzük. — A buzgóság megújul az Ur szava hallatára s az apostollal ezt mondjuk: “Mindazáltal a Te szavadra, Uram, kivetem a hálót.” Az Ur Jézus az engedelmességet megjutalmazta. A történelemben Isten az engedetlenséget minden egyes esetben megbüntette, az engedetlenséget pedig megjutalmazta. A parancs ma is felhangzik s ha az evangélium hálóját az Ur parancsára a mély vizekbe bocsátjuk, minden kételkedést, előítéletet kizárva, az Ur lelkekkel ajándékozza meg népét. Az Ur segített az apostoloknak, kik tapasztalták meggyőződéssel, hogy Istentől jő minden segítség és áldás. Ereznünk kell méltatlanságunkat, mint azt Péter érezte: “Eredj el éntőlem, mert én bűnös ember vagyok.” A siker és jutalom ma is a teljes engedelmesség után látható. Ha elhallgatjuk az Ur szavát s elnézzük az emberek lelki nyomorúságát és semmit nem teszünk lelkűk megmentése érdekében, eredményt ne várjunk, mert az nem fog bekövetkezni. Az engedelmesség és halfogás után jött az Ur biztató szava: “Ne félj!”
