Evangéliumi Hirnök, 1963 (55. évfolyam, 1-16. szám)

1963-08-01 / 8. szám

1963 augusztus 1 A felségesen szép egybekelési szertar­tást Rev. Samuel Brattle, a menyasszony unokabátyja, valamint Rév. Emil Bállá, a vőlegény unokabátyja, a Brooklyn-i (N'.V.) Baptista Otthon igazgatója tar­tottak, a kápolnát zsúfolásig megtöltő kö­zönség előtt. A menyasszony a new yorki Hunter College-ban graduált, ahol tanítónői kép­zettséget nyert. — Az ifjú pár Canton, Ohioban alapított otthont, ahol az ifjú férj segédprédikátori szolgálatban áll az ot­tani First Baptist Church-ben, Dr. Wayne C. Clark lelkipásztor mellett. * BETHESDA OTTHON A szép májusi hónap ünnepléssel vette kezdetét, mivel két testvérünk születésé­nek évfordulóját ünnepeltük. Az ünnepel­tek Csáky és Keller testvéreink voltak. Az Ur áldja meg és tartsa meg őket még közöttünk sokáig. Adjon nekik sok örö­met, jókedvet. Május egyik szombatján megtisztelték az Otthon lakóit az együk helybeli iskola növendékei. Virággal és egy dobozzal aján­dékozták meg anyák napjára, mit meg­­hatottan és hálásan fogadtunk. Közben énekeltek, szavaltak a mi örömünkre és tiszteletünkre. Vasárnap. — Gyönyörű, verőfényes anyák napjára virradtunk. A szép virá­gok portánkon dicsérték hangtalanul az Urat s azt is jelezték számunkra, hogy anyák napja van. Szépszámú közönség gyűlt össze (47) s megható prédikációt mondott Rév. Petre G. testvérünk: “A jó édesanyák” főgon­dolattal. A lelki tanítás után Kurtz L. nővérünk szólóban énekelte: Mikor én még kicsiny valék c. éneket, amit a gyülekezet fennállva hallgatott végig. Az ének ha­tása alatt könnyesek lettek a szemek . . . Az ünnepi tisztelet végeztével a jelen­levők mind meghívattak az anyáknapi e­­bédre. A süteményt Kurtz testvémő ké­szítette ajándékul anyák napjára, amit fagylalttal szolgáltak fel. Itt is köszönetét mondunk forrón szeretett igazgatónőnk­nek. Egy figyelő WALLINGFORD, CONN. Május hó 13-án kísértük utolsó útjára Kajnyák nővérünket. Az első megtértek és alapító tagok közé tartozott elhunyt testvérnőnk, aki mindvégig hűségesen szolgált az Urnák. Csak az utolsó évben történt bénulás és más komplikáció aka­dályozta meg hűséges szolgálatát. Lelké­ben utolsó percig hűséges maradt az Úr­hoz. Mivel teljes életét Wallingfordban töltötte, ahol modernül berendezett tej­farmja volt, így sok ismerőse volt a vá­rosban. Ezért a temetésre igen sokan jöt­EVANGÉLIUMI HÍRNÖK tek el s vettek ré»zt a gyász-istentiszte­leten úgy a templomban, mint a sírkert­ben. Emléke legyen áldott! ■* BRIDGEPORT, CONN. Gudasz Pálné nővérünk 30 év óta tagja a bridgeporti gyülekezetnek, május 18-án az Úrhoz költözött. Nővérünk hosszabb idő óta sokat szenvedett. Az utolsó két esztendőben egy állami kórháznak volt a lakója, ahol sok szenvedése között imád­kozott gyakran azért is, hogy az Ur szün­tesse meg fájdalmát és vegye magához. Imáját az Ur meghallgatta s boldogan, öntudatának jelenlétében adta át magát az Urnák, Aki magához szólította. Betegsé­gének ideje alatt leánya, Mrs. J. Revitzki és családja ápolták és gondviselték, nagy szeretettel. “Az igazak emléke áldott!” Stumpf Zsuzsámra Rév. Molnár Antal testvérünk, a det­roiti gyülekezet lelkipásztora június I9-én Magyarországra és Romániába utazott. — Főcélja meglátogatni édesanyját, aki még életben van s vágyik látni mégegyszer kedves fiát. Kívánunk Molnár testvérünk­nek szerencsés utat és sok gazdag tapasz­talatot. Julius 21-re számít itthon lenni. Imádkozzunk testvérünkért. * Rév. Baranyai Mihály testvérünk június 9-én, vasárnap a detroiti gyülekezetben teljesített szolgálatot sok lelki áldással. Testvérünk a budapesti Baptista Teológiai Szeminárium nyugalmazott igazgatója s a májusban megtartott déli baptisták évi nagygyűlésén képviselte a magyarországi missziót. A New Brunswick-i konvención­kon is jelentést tett a magyarországi misz­­szióról s lelkiekben gazdag előadást tar­tott. — Kívánjuk testvérünkre és magyar­földi testvéreinkre Istennek leggazdagabb áldását! * Pev. Pistone János, texasi lelkipásztor s Molnár A. testvéreinknek veje, kedves vendégünk volt Detroitban július 7-én, vasárnap. Testvérünk útban van Beirut, Libánonba, ahol ez évben július 15—21-ig a “World Bapt. Youth Congress volt meg­tartva. 8—10 ezer ifjú vett részt ezen a nagygyűlésen. — Pistone testvérünk Texasban a spanyol nép között munkál­kodik. Isten áldása kísérje munkáját. “Mert közülünk senki sem él ön­magának, és senki sem hal önmagá­nak: Mert ha élünk, az Urnák élünk; ha meghalunk, az Urnák halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Űréi vagynk.” Róm. 14:7—8. Vigasztaljátok az én népemet Irta: GRACE NOLL CROWELL Angolból fordította: SOMOGYI G A BORN ft Ezt a kis könyvet azzal az alázatos szándékkal írtam, hogy ezzel másokat meg­vigasztaljak. — Tudom, hogy nem tudok behatolni az emberi lelkek legmélyére, a szentek szentjébe, hogy teljes vigaszta­lást nyújtsak az emberi telkeknek, ame­lyek meg vannak hajolva a nagy terhek­től és fájdalmaktól. Kedves Barátaim, én csendesen kívánok közeledni, Isten segít­ségével, hogy mondjak nektek egy néhány vigasztaló szót. “Vigasztaljátok, vigasztaljátok az én népemet, mondja Istenetek.” Ez Isten parancsa, korok nélküli, idők nélküli üzenete az emberiségnek. Ez hang­zik századokon keresztül hozzánk, hogy mi halljuk és megfontoljuk. Ha valaha volt a világ történetében szükség vigasz­talásra. ha valaha volt szomorúság, keserű s;rás, kiáltás és szükség, törött szivek, — az napjainkban, van. “Vigasztaljátok, vigasztaljátok az én népemet . . .” Közülünk a legtöbb embernek van szenvedése, fájdalma, — és a szenvedők és fájdalmat hordozók olyan közel állnak egymáshoz, hogy testvérekké válnak. Sok tusakodáson és szomorúságon 'keresztül meg megtanuljuk az élet leckéit. Mi ta­lán sohasem tudnánk együtt érezni má­sokkal, ha előbb mi is át nem mentünk volna hasonló szenvedéseken, mint ami­lyenben ők most vannak. Ézsaiás így beszél, aki Isten kegyelmé­nek hirdetője volt: “Az Ur 'Isten Lelke van én rajtam, azért, mert felkent engem az Ur, hogy a szegényeknek örömöt mond­jak, elküldött, hogy bekössem a megtört sziveket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást és a megkötözötteknek meg­oldást, hogy hirdessem az Ur jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása nap­ját, hogy megvigasztaljak minden gyá­szolót.” Ézsaiás 61:1-2. Ezt Ézsaiás próféta Krisztusról jöven­dölte. Krisztus eljött erre az átokverte vi­lágra, hogv megvigasztalja, meggv-tevítsa és megáldja az embereket. De Krisztus visszament az Atyához, és mos* minket akar küldeni az Ő munkájába, hegy vi­gasztalást vigyünk a megsz-morrd"tt lel­­keknek, gyógyulást a mi megértésünkön és szimpátiánkon keresztül. Isten azt akarja, hogy mi Krisztushoz hasonlóak legyünk. Úgy beszéljünk, mint Ö, az Ö bölcseségé­­vel, és járjunk az Ö erejével. Cs-*k így tudjuk elérni a szenvedő emberi szive­ket. A szív vigasztalásra vágyik és nagyon gyakran nem tudja megtalálni, mivel mi nem voltunk foglalatosak n mi Aty nk­­nak dolgaival úgy, ahogy nekünk kellett volna. Találunk az Igében egy kénét egy gyászoló városról: “Sírván sír éjjelente, 7-rK OLDAL

Next

/
Thumbnails
Contents