Evangéliumi Hirnök, 1963 (55. évfolyam, 1-16. szám)
1963-08-01 / 8. szám
8-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1963 AUGUSZTUS 1 s könny borítja az orcáját. Senki sincs, ki vigasztalná azok közül, akik szerették, — mind megcsalták barátai, ellenségeivé lőnek.” (Jer. Siralmai 1:2.) Sajnos, nagyon gyakran sok férfi és nő van, akiknek nincs vigasztalójuk, és így saját magukat próbálják vigasztalni. De sokan vannak, akik sehonnan sem találnak vigasztalást. Sokan vannak, akik nem tudják megtalálni Istent, az egyedüli állandó és megbízható Vigasztalót, és az a mi dolgunk, hogy az utat megmutassuk. Olvassuk el az Ige következő szavait és azok új értelmet nyernek a részünkre: “Áldott az Isten, a mi Urunk, Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak Atyja és minden vigasztalásnak Istene, — aki megvigasztalt minket minden nyomorúságainkban, hogy mi is megvigasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket.” (II. Kor. 1:3-4.) BÁRMELY NYOMORÚSÁG Mi mindnyájan Isten gyermekei vagyunk. Isten küld minket, hogy vigasztaljunk. Isten kegyelmes volt, hogy küldte nekünk a nagy VIGASZTALÓT, a Szent Lelket, és elvárja, hogy másokkal szemben megértó'ek, kedvesek és vigasztalóak legyünk, ő a mi példánk, ő megy előttünk, tanít minket, hogy megkönynyítsük a fájó szívűek útját. Mielőtt ő elment, ezt ígérte: “Ha én elmegyek, elküldöm a Vigasztalót tihozzátok.” (Ján. ev. 16:7.) Ö elküldte a Vigasztalót, hogy vezesse az embereket minden igazságra, ő ismerte a vígasztalás fontosságát. Ez a nagy Vigasztaló fog a mi szivünkben maradni, ha mi elfogadjuk őt, mint a mi vendégünket. Ö megtanít minket a vigasztalás finom művészetére. Isten egy örökkévaló reményt tart fenn a szenvedőknek: “Boldogok, aikik sírnak, megt ők megvigasztaltatnak.” Erős szív kell ahhoz, hogy valaki így imádkozzon: ‘llstenem, küldjél nekem kínokat, hadd szenvedjek a jövő érdekében, amely gazdag gyümölcsöket fog hozni, ahogy Pál apostol a zsidókhoz írt levél 12. rész 11. versében mondja: “Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik általa gyakoroltatnak.” Mi túl emberiek vagyunk az ilyen lélek kereső imádsághoz és így Isten a saját kezébe veszi a mi szenvedéseink kérdését, hogy mi megérthessünk minden szenvedést. Ö keresztül enged menni minket fájdalmakon, hogy mi megértsük a szenvedőket, és képesek legyünk tenni az ő vigasztaló munkáját. ISTEN BÍZIK BENNÜNK! Ö megjutalmaz minket. Nekünk Isten képviselőinek kell lennünk az emberek között! A háború borzalmai alatt nagyon sok ember sokat vesztett. De mégis voltak olyanok, akik győzelmes lélekkel vészelték át ezeket a súlyos éveket, mert ezeket maga Isten vigasztalta meg az ö nagy veszteségeik mellett. Rájuk tette gyógyító kezét és így ők is vigasztalókká váltak. Isten mindig megvigasztalja azokat, akik keresik őt és az ő vigasztalását! Sokan vannak ma is megterheltek. — Hadd mondjam ezek felé az Ur igéjét: “Ne nyugtalankodjék a ti szivetek, se ne féljen . . . higyjetek Istenben!” Nagyon sok szív vár az erőre és szeretne visszatérni az Úrhoz. Sokan így próbálnak vigasztalni: Felejtsd el a te bajaidat. Menj és törődj másokkal! Foglald el magad tennivalókkal és mindenekfelett ne gondolkozz magadról. — Ezek jó tanácsok lennének, ha valaki tudná követni. A fáradtság betegsége ugyanolyan valóság, mint a magas láz. Nem lenne helyes, ha valaki azt mondaná a lázas betegnek: Ne törődj magaddal! Talán azt jól mondják, hogy állj meg gondolataidban. de az igazi vigasztaló fog találni egy jobb hangzást, egy jobb orvosságot. A legáldottabb segítség, hogyha valaki kiöntheti szivét egy megértő és együttérző személy előtt. Oh, barátaim, értsük meg egymást, nehogy mi megsértsünk valakit, aki már így is lelki beteg. Egy bölcs orvos egyszer azt mondta betegének: Ahogy munkába indulok, minden reggel keresztül megyek egy völgyön, amelyet sűrű köd borít, de én ezt mondom magamban: Bár én nem látok messzire, mégis előre megyek, mert tudom, hogy ha én lassan és óvatosan haladok, feljutok az arany hegyekre. — Te egy ilyen ködös völgyön mész most keresztül, te jelenleg nem tudsz messzire előre látni, de csak menj előre és egy kis idő múlva te is meg fogod látni a te saját arany hegyeidet. — De — mondotta a nyugtalan beteg — mi történik velem? Én úgy látom, hogy elvesztettem Istent. Én feleik, én elvesztettem a kegyelmet, amely felől régebben olyan bizonyos voltam. A bölcs így válaszolt: — Te nem vesztetted el Istent, ő szorosabban tart téged, mint bármikor ezelőtt, ugyanúgy, mint az anya tartja az ő szenvedő gyermekét a legnagyobb gyengédséggel. És te nem vesztetted el a kegyelmet. Jelenleg talán a nagy ujjongás elhalványodott, amelyben részed volt, de az vissza fog térni. Dávid nagyon fáradt volt, amikor Istenhez kiáltott: “Add vissza nékem a te megmentésed örömét.” A kegyelem nem veszett el, csupán az öröm halványodott el egy kis időre, de az visszatért. Ugyanígy fog visszatérni a te örömöd is. A beteg ismét kérdést tett fel; — Hogyan történhetik ez meg velem? Én igyekszem helyesen élni. Megpróbáltam segítőkész lenni. Talán elhanyagoltam valamit tenni? Az orvos válaszolt: — Nem! Sőt te túlságosan elfoglaltad magadat. Sokat aggodalmaskodtál és gondterhes voltál sok dologban. Te kiadtad minden erődet, így neked most várni kell, amig a te üres edényeid ismét megtelnek. Tartsd fel a te csészédet és az meg lesz töltve és azután te képes leszel arra, hogy másokat segíts, olyanokat, akik hozzád hasonló bajban vannak, vagy lesznek akkor. Ezek bölcs, segítő és megértő szavak voltak. A beteg várt és lassan, de biztosan felépült. Képes lett felállni és szolgálni csendesen és sokkal több erednténynyel, mint azelőtt. A FÁJDALOM SZOLGÁLATA Egy kis vers így szól: “A fájdalom hosszú ideig nálam volt és én azt mondtam neki: Én nem leszek veled többé. Toppantottam lábaimmal és mondtam: Menj utadra! — ö kis szünet után rámnézett és azt mondta: Én a te barátod vagyok, tanítód, aki megtanitlak a megtérésre és szeretetre mások iránt. Ő igazat mondott és én már nem kívántam, hogy ő elmenjen, ő megtisztította a szivemet, szemeimet cs megtanított a gyöngéd gondoskodásra mások iránt. Felszárítottam könnyeimet és elénekeltem egy éneket azokért, akik nagyobb tortúrákon mennek át, mint én. A fájdalomnak valóban van egy nagy missziója felénk. Boldogok azok, akik felismerik szolgálatát. Ezekben felraktározódik arany magvetése szivükben és értelmükben. (Folytatás a következő számban) “Mint férfit, akit anyja vigasztal, akként vigasztallak titeket én, és Jeruzsálemben vesztek vigasztalást.” Ézsaiás 66:13. A PÉNZTÁRNOKOK CÍMEI: Az AMB Szövetség pénztárnoka: Mrs. MARY K. STEG 368 Stevenson Rd., Fairfield, Conn. Aggmenház és Árvaügy pénztárnoka: KISH ELEMÉR 924 Congress St., Fairfield, Conn. Irodalmi pénztárnok: JOHN SZÁSZ 1619 Edward Ave. N. E. Canton 5, Ohio Női Szöv. pénztárnok: Mrs. MARIE KURTZ 748 Fordham Rd. Palm Bay, Fia. Ifjúsági Szövetség pénztárneka: EMERY RÉVY R. D. 3, Box 346-B, New Brunswick, N. J. Vas. Isk. Szövetség pénztárnoka: Mrs. ERNEST CSATÓ 3508 Chatham Ave., Cleveland 13, Ohio
