Evangéliumi Hirnök, 1963 (55. évfolyam, 1-16. szám)

1963-08-01 / 8. szám

4-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK IMI augusztus 1 megerősödésünkre oolgiL As Ur házában, megtapasztalhat]ok az áldások reánk áradásának egész özön:t. Igazán siralomvölgye lenne számunkra as élet, ha nélkülöznünk kellene az erő­nek és az áldásoknak forrását, magát az Istent Egy nagyon csodálatos dolgot kell meg­állapítanunk, azt ugyanis, hogy mi itt a templomban egy olyan városba készü­lünk, ahol nincs templom. János a mennyei látnok mondja: “És templomot nem lát­tam abban; mert az Ur, a Mindenható Is­ten annak a temploma és a Bárány.” (Jel. 21:22.) Olyan számunkra itt a földön a gyüle­kezeti, a közösségi élet, mint a gyermek­nek az iskola. Az iskolában készül fel a gyermek az életre, és naponként hasznát veszi annak, amit ott tanult. Mi is a gyü­lekezetben tanuljuk meg a lelki élet ABC- jét. Itt hallunk Istenről, Jézus Krisztus­ról, a Szemtlélekről. Hallunk megtérés­ről, újjászületésről, megigazulásról, meg­­szenteltetésről stb. Mire mindezeket meg­tanultuk, életünk is lejár és következik a nagy vizsga, mikor majd felelnünk kell, hogy a megtanult tárgyakból mik azok, amik cselekedetté váltak a mi életünk­ben. Az Ur Jézus ilyen gyakorlati tárgya­kat említ: “Éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, jövevény voltam és befogadtatok engem; ruhátalan voltam és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, fogoly voltam és eljöt­tetek hozzám.” Akik ezekből a tárgyak­ból jól felelnek, azoknak mondja: “Jer­­tek, Atyám áldottai . . .” (Máté 25:35— 46). Nagyon fontos számunkra az imaház, a templom, a lelki életnek ez az iskolája, de nem elég csak odajárni, hanem ott jól is kell tanulni. Az Ur Jézus mondta: “Valaki hallja e beszédeket és megcse­­lekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs em­berhez . . .” (Mt. 7:24). A jó tanulás annyit jelent: a hallott Igét tartsuk meg, cselekedjük is azt, ak­kor örömmel jelenhetünk meg Isten előtt. “Boldog ember az, aki bízik benned . . Milyen jó nekünk, ha mi is azok közé tar­tozhatunk, akik bízhatunk őbenne, mert tudjuk, hogy ő nekünk nemcsak Urunk, hanem szerető mennyei Atyánk is, mert Szent Fia által gyermekeivé fogadott és Igéje által naponként készít elő a Vele való találkozásra, abban a városban, ahol MÁR NINCSEN TEMPLOM. Szentm iklósi “Egyet kérek az Úrtól, azért esede­zem: hogy lakhassam az Ur házában életemnek minden idejében: hogy néz­hessem az Urnák szépségét és gyö­nyörködhessem az Ő templomában.” 27. Zsoltár 4. v. BRIDGEPORT, CONN. Hatvanéves házassági évforduló Február 17-én ünnepelte Forgács Pál testvér és felesége házasságuk 60-ik év­fordulóját, szép, ünnepélyes keretek kö­zött. Négy fiók és azok családja; unokái é3 dédunokái jöttek össze közelről és tá­volról erre az ünnepélyre. Molnár lelkipásztor tv. épületes tartal­mú beszédet mondott, amit egyszer mo­solygós arccal, másszor könnyekkel telt szemekkel hallgatták a jelenlevők. Az alkalmi tanítás után jöttek az üd­vözletek s jó kívánságok és az ajándé­kok, majd pedig a szeTetetvendégség, amit a jubiláló házaspár gyermekei készítet­tek és szolgáltak fel. Forgács testvéreink a hevesmegyei Kál­­kápolna nevű községben kötöttek házassá­got 1903-ban s 1909-ben érkeztek Ameri­kába, ahol Granite City, 111. városában telepedtek le. 1911-ben mindketten átadták szivüket az Urnák és azóta a szeretet lángoló tüzével hevítve szolgálják az Urat. Forgács testvér hosszú ideig diakónusa volt gyülekezetünknek, most pedig élete végéig tiszteletbeli diakónus. Amíg csak egészsége, testi ereje megengedte, állan­dóan ékesítette az Ur házát kívül és be­lül s az udvaron is sok munkát végzett. Hitükben egy percre sem rendültek meg. Az Urat nagyon szeretik s az Ur házát még most is hűségesen látogatják. Ezért is a fiatalságunk tiszteletét bírják. Ezúttal is kívánjuk reájuk Isten áldá­sát. .Isten kegyelmébe ajánljuk e kedves, hű házaspárt. Legyenek továbbra is Isten­ben boldogok! Husvét. — Még mindig örömmel gon­dolunk vissza Krisztus feltámadásának áldott ünnepére. Úgy tűnt fel, mintha az Isten napja is korábban ragyogott volna fel ezen a reggelen. A Beardsly Parkban tartottuk meg a napfelkelti istentisztele­tünket, melyen zenekarunk a megnyitó darabokat játszotta s a városunkban már jól ismert hármas kiváló énekegyüttes énekelt, kiket a rádión is hallgatni lehe­tett. Az istentisztelet befejezése után a tem­plom alsó termében bőséges, finom reg­geli várta a csoportot. Fiatal testvéreink közül kb. 70-en vettek részt az isten­tiszteleten. Nyomban a reggeli után a vasárnapi is­kola vette kezdetét s utána az ünnepi is­tentisztelet. Imaházunk teljesen megtelt ünneplő közönséggel. A két énekkar lélek­emelő előadásában, alkalmi igehirdetés­ben, a megtért lelkek alámerítésében s az úrvacsorái jegyekhez való járulásban ör­vendeztünk s dicsértük a feltámadott Meg­váltó szent nevét. Este pedig ifjúságunk előadta az "Em­­mausi út” című csoportjelenetet. Menyegző. — Szép menyegzői ünne­pélyben volt része gyülekezetünknek má­jus hó 4-én, amikor egyik leánytestvé­rünk, Rose Mary Barocsi férjhez ment Mr. Charles Pomery barátunkhoz. A me­nyegzők rendszerint mind szépek, de még a szép menyegzőknél is szebb, ha a fia­tal párok együttesen látogatják az 'Ur há­zát. Ezt gyakorolja ez ifjú házaspár. — Frigyük legyen Istentől gazdagon meg­áldott! Stumpf Zsuzsim» * NEW YORK, N. Y. Lelkipásztor avatás Mélyen megható ünnepély színhelye volt a new yorki gyülekezet 1963 április 18- án. Ekkor avatta fel a new yorki gyüleke­zet Bállá Emil Viktor testvért lelkipász­torrá. Az ünnepély igen mély nyomokat hagyott a jelenlevők lelkében, mert Bialla Viktor testvért a new yorki gyülekezet küldte a teológiára Philadelphiába és azt sikeresen elvégezve Akron, Ohioba kapott lelkipásztori szolgálatra meghívást. Az orgonán Lehoczky Jánosné testvérnő játszotta a bevezetőt, ezt követőleg imád­kozott Rév. Brattli íSámuel, majd id. Kautz János, a diakónus bizottság elnöke szó­lalt fel. Igét olvasott Rév. Molnár Vil­mos, majd az avató prédikációt Dr. Thom­­wald Bender tartotta, aki Isten Szent Lelke által szólva a jelenlevőkhöz és az ifjú prédikátorhoz, mélyen meghatotta a hallgatóságot. A fogadalmi szöveget előadta Rév. Bállá Emil, utána Rev. Dr. Hazard imádkozott az új pásztorért. Szolgatársai közé meg­hívta az új pásztort Rev. Dr. C. Hull és ezután az új pásztor testvérbátyja, Rév. Bállá György átadta a lelkipásztori fel­­avatársól szóló okiratot az új pásztornak. A legmegkapóbb az egész estén az volt, amikor a jelenlevő lelkipásztorok a térdeplő új szolgatárs fejére téve kezei­ket, érette imádkoztak. Jól működött az énekkar Mrs. Bányai testvémő vezetésé­vel. Az ünnepélyt befejező áldást az új lel­kipásztor mondta mélyen megilletődött hangon. Rév. Bállá Viktor prédikátor tv. az Űr­ért való szolgálatot kora ifjúságában el­kezdte. Már egész fiatalon a First Re­formed 'Episcopal Ohurch-ban orgonistá­nak választották, ahol nagy buzgalommal végezte nemcsak orgonistái feladatát, de kitűnő énekkart is szervezett. Mint teo­lógiai tanuló is szolgált zenei tudásával, még pedig a Chestnut Street-i Baptist Church-ban és a Market Square-i iPresbi­­terian Church-ban Philadelphiában. Rév. Bállá Viktor szolgálatára Isten ál­dását kívánjuk! Egybekelési ünnepély Rev. Balia E. Viktor pásztorrá avatása után ikét nappal, azaz 1963 április 20-án tartotta egybekelési ünnepélyét Brattle E. Joan hajadonnal a N. Y. Snug Harbor tengerészeti telep kápolnájában.

Next

/
Thumbnails
Contents