Evangéliumi Hirnök, 1963 (55. évfolyam, 1-16. szám)
1963-04-01 / 7. szám
4. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1963. április 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK GOSPEL MESSENGER Published monthly by the Hungarian Baptist Union of America 225 E. 80th St. New York 28, N. Y. ★ * * Editor — Szerkesztő: Rev. PETRE M. ADALBERT 943 Merill Ave., Lincoln Park, 25 Mich. * * * Entered as second class matter at the Post office of New York, N. Y., under the Act of March 3., 1879 Accepted for mailing at the special rate of postage as provided in Section 1103, Act of October 3, 1917 * * * SUBSCRIPTION FEE: $3.00 per year Előfizetés, címváltozás erre a címre küldendő: Mr. John SZÁSZ 1619 Edward Ave., N. E. Canton 5. Ohio SZERKESZTŐ IOVÄ A mi bűneinkért (Lukács 22:24) A keresztyénség ez évben április 14-én ünnepli az Ür Jézus Krisztus dicsőséges feltámadásának ünnepét. Az ünnep előtt egy szégyenletes véres tragédia játszódott le Zsidóországban. A bünnélküli ártatlan Jézust halálra kárhoztatták, a leggyalázatosabb módon kivégezték, kegyes emberek eltemették egy kölcsönzött sírba, de hála legyen Istennek, harmadnapra a szigorúan őriztetett sírból dicsőségesen feltámadott. Igénk azonban visszavezet a Gecsemáné kertbe, hol az tír imádkozott és imája alatt verítékei hasonlatosak voltak a vércseppekhez. Már a próféta által szemünkre vetette Isten: „Csak a bűneiddel terhelél, vétkeiddel fárasztál engem.” (Ésaiás 43:24.) S ime szószerint beteljesült ez az ige. Annak vállaira nehezedett az emberiség bűneinek rettentő terhe, „aki bűnt nem cselekedett, se a szájában álnokság nem talátatott.” (Péter I., 2:22.) Ebből azonban semmiképpen sem következhetik, hogy mi most semmibe vehetjük bűneinket s annak terheit. Sajnos vannak olyan keresztyének, akik helytelenül azt hiszik, hogy mivel az tír Jézus Krisztus magára vette az emberiség bűneinek terheit s meghalt érettünk a Golgotán, ezáltal minden bűnösnek szabadulást és bűnbocsánatot hozott. Vannak olyanok is, akik érdem szerint vélik biztosítani örök üdvösségüket s aszerint osztogatják azt. Az Isten Igéje azt tanítja: „Nekünk mindnyájunknak meg kell állani az Isten itélűszéke előtt, hogy ki-ki elvegye jutalmát aszerint, amit e testben cselekedett”. Bibliánk, főleg az Új Testamentum tele van hasonló igével, mely azt igazolja, hogy sem vallásfelekezethez való tartozásunk, sem jóságunk, vagy erkölcsi életünk, sem hírnevünk, vagy gazdagságunk nem biztosítja bűneink bocsánatát. Egyedül a személyes Krisztusban való hit és egy becsületes lelki élet, mely megtudja magát tagadni s Krisztus tanítása szerint rendezi be életét. Más szavakkal, aki reá tekint a bűneink terhe alatt a vérrel verítékező Jézusra, annak fel kell jajdulnia a saját bűneinek terhe alatt. Aki nem érezte meg bűneinek súlyos terhét, az nem fog bűnbocsánatot nyerni s vallásos életében örömet és vigasztalást soha. Az úr Jézus minden korbeli emberek terhét magára vállalta s fölvitte azt helyettünk az engesztelő áldozat oltárára: a keresztfára, de nekünk embereknek azt személyesen el kell fogadni, magunkévá tenni. Mondanunk kell Dávid királlyal: „Egyedül csak Te ellened vétkeztem és cselekedtem azt, ami gonosz a Te szemeid előtt”. (Zsoltár. 51:6.) Ezzel a vallomással ajkunkon, megfogjuk érteni és hittel megfogjuk ragadni, hogy az Ür Jézus az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Gondoljunk a megfeszített Krisztusra <Kor 1 2:15 > Már említettük, hogy az Ür vacsorájának ideje nem áll tanításból, prédikálásból és oktatásból, hanem sokkal inkább őszinte önvizsgálatból, bűnbeismerés és bűnbánatból. Az Ür maga arra tanít, hogy róla emlékezzünk meg és szenvedéseinek emlékére vegyük magunkhoz a szimbólikus jegyeket, mindaddig, míg ö eljövend ismét erre a földre. Tehát ez alkalom az őszinte gondolkodásnak az ideje. Mindenki tudja azt, hogy őszintén gondolkodni igen nehéz. Különösen nehéz a gondolkodás, mikor az Isten igéjéről, beszédéről van szó. Sokszor akkor is, midőn a templomban hangzik Isten igéje, azt tapasztaljuk, hogy a gondolatok nem az Isten igéje körül vannak elfoglalva, hanem valahol kint az életben botorkálnak az anyagi gondok között. Az őszinte gondolkodáshoz szükséges a komoly elhatározás. Az apostol is elhatározta szent komolysággal, hogy egyébről nem fog gondolkodni Korintusban, csak a megfeszített Krisztusról. Ez nem azt jelentette, hogy az apostol minden másról megfeledkezett, hanem azt, hogy prédikálása és tanítása idején az ő gondolatai a megfeszített Krisztuson nyugszanak s a beszédében hallgatóinak gondolatait is az érettünk elvérezett Krisztusra kívánja terelni. Isten igéje felszólít arra, hogy elménkben újuljunk meg s ezt csak úgy vagyunk képesek megtenni, ha komolyan elmélkedünk és gondolkodunk a megfeszített Krisztus felől. Az ember gondolkodása befolyásolja az életet. Akinek elméje tele van földi dolgokkal, parázna gondolatokkal, fösvénységgel, irigységgel és rágalmazással, stb., az komolyan gondolkozhat az érettünk meghalt és minket megváltott Krisztus felöl. Az említett bűnös dolgok kihatnak az egész életére. Aki komolyan gondolkodik a Krisztus felől, az először is okvetlen meglátja magát. Észreveszi, hogv a Krisztus kegyelme és közbenjárása nélkül, örökre elveszett lélek s keresi az Istennek kegyelmét. A vallásfelekezetekhez való tartozás senkit nem ment meg a kárhozattól, még akkor sem, ha mindennap a templomban imádkozik. Egyedül Krisztus, a Megváltó a közbenjáró Isten és emberek között. Rajta kívül nincsen senki más. Aki gondolkozik efelett, az nemcsak elveszett bűnös állapotát látja meg, hanem meglátja az Istennek nagy kegyelmét is, mely az ür Jézus Krisztus földre jövetele, szenvedése, halála és föltámadásában jutott kifejezésre. Ma az emberek nagyon sokan könnyelműen nevetnek a bűn felett s nem érinti őket egyáltalán az a valóság, hogy a bűn tönkre teszi ezt a szép világot. Ha belegondolunk, hogy a bűn mit tett az Ür Jézus Krisztussal, okvetlen meg botránkozunk magunkban s elfordulunk a bűnös dolgoktól. Magunkat elhatározzuk — mint az apostol — egy Istennek tetsző életre. Ettől a perctől kezdve az új lelki élet be folyásolja életünket. Az ember mindennapi élete dönti el a jövőt. Voltak emberek — s ma is vannak, akik azt hitték és hiszik, hogy a mindennapi élettel nem döntenek sorsuk felett. Lassan, nagyon lassan az emberek felébred nek arra, hogy az emberi élet összes megnyilvánulásával, alapot vetünk a jövendő életünknek. Minden, amit cselekszünk, jót vagy gonoszát. Istennél számon van tartva s az Ítélet napján azok a cselekedetek döntik el az örök életet. Vagy az örök dicsőség, vagy pedig a kárhozat lesz osztályrésze minden embernek. A Biblia ma is azt tanítja: „Ki mit vet azt aratja is.” Aki a megfeszített és az emberiségért meghalt Krisztusról gondolkodik és valóban keresztyéni életet él, annak jövendőbeli sorsa már rendezve van. Az olyan ember már e földi létben érzi, hogy a Mennyország már az övé lett.. M. B. W. 'iiiiiiiiiimiiiiiiiiiimmiiMiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiMi A legnagyobb sajnálattal közöljük olvasóinkkal, hogy a Rev. Petre G. által írt cikk, mely magában foglalta a Bethesda Otthonunk új gondnokának fogadtatását, valamiképpen a nyomdai változtatás ideje alatt elveszett. Nagyon sajnáljuk, mert értékes és örvendetes dolgok voltak abban a cikkben Kurtz testvéreink személyével kapcsolatban. Hisszük, hogy úgy az író, valamint Kurtz testvéreink ezt a sajnálatos esetet megértéssel fogadják. Szerk. iiiiiiiii iiiiiií iiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiimiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiiilt
