Evangéliumi Hirnök, 1963 (55. évfolyam, 1-16. szám)
1963-01-01 / 1. szám
2. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1963. január 1 UJEVRE ZSOLT. 101:2 Irta: Tóth Sándor A múlandó ember percekkel, órákkal, napokkal, hónapokkal és évekkel méri az időt. A mi idő-egységünk, amivel a földi életünket méri az Isten, egy év. így kerül egyik év a másik fölé s így lesznek évszázadok és évezredek Isten mércéjén is, a történelemben is. De amíg a mi időegységünk ilyen kicsi időegységeket tud felmutatni, addig ó előtte, amint a zsoltáríró tanítja, „ezer esztendő anynyi, mint egy nap”. Éppen ezért az Isten kereteibe foglalt időegység: a korszak. Isten korszakokban gondolkodik és cselekszik. Ezek némelyike néha többezer évet is magába foglal. Mintegy méhükbe hordozzák az Isten örökkévalóságát. Istennek ebben a nagy, roppant korszakokat tervező hatalmas munkájában elébe áll az ember, mintegy rákérdezve a Teremtőjére akkor, amidőn így szól hozzá: „Mikor jössz el hozzám”? Miért van nekem arra szükségem, hogy Ö jöjjön el hozzám? Kicsoda vagyok én, hogy elébe álljak az örökkévaló Istennek és megkérjem, hogy térjen be hozzám? Amikor az Emmausi tanítványok esteledve elérték falujuk határát, így szóltak az addig még előttük ismeretlen feltámadott Krisztusnak: „Maradj velünk, mert immár beesteledik és a nap lehanyatlott." Azért van nekünk is szükségünk arra, hogy hozzánk jöjjön, velünk maradjon, mert már a nap is lehanyatlott. Csak magunk elé látunk, de azt is homályosan. Fenyeget a sötét, az idegenség, az egyedüllét, a bizonytalanság és annak sarkában ólál(Folytatás az 1. oldalról.) az ige tanítása szerint, bizodalmunkat vessük a mindenekfölött lévő s mindnyájunkat szerető Istenbe, Aki azt ígérte „Veletek vagyok a világ végezetéig”. Valahonnan olvastam, hogy mielőtt valaki a Szahara sivatagon akar átutazni, jelentkezni kell a sivatag szélén lévő irodában. Ez az iroda bejegyzi az illető nevét, utazásának célját s azt is, hogy mi módon utazik. Tanácsot adnak a felszerelés tekintetében s ellátják térképpel. Amikor az utas elindult, értesítik a kövei Kező állomást, hogy az utas útban van. Ezeket az óvintézkedéseket szükséges megtenni, mert a sivatag homoktengerben az utasnak veszélyben van élete. Egy beláthatatlan esztendő szélén vagyunk. At szeretnénk menni ezen is kodó félelem. Hogy merjek neki indulni egy ilyen ismeretlen, bizonytalan jövőnek? Csak az Isten közelségének biztos tudatában és a velemlétének határozott érzésével tehetem ezt. Előttem áll a sötétségnek réme. A veszedelembe rohanás. Tapasztalatlan vagyok. A Te hatalmas és felséges jelenlétedre van szükségem, mert ezen az utón csak Te vagy jártas. Nincsen senki, aki eligazodhatna ezen az utón, csak az Isten egyedül. Itt újra meg kell tapasztalni az apostol szavait: „Minden, mindenben Isten”. (Kor. I; 15:28.) Csak az Ürnak engedelmeskednek az általunk ismeretlen erők, mert neki adatott minden hatalom mennyen és földön és ő már is meggyőzte ezt a világot! De mielőtt ide eljuthatok, valaminek meg kell halni bennem. A magamba való bizakodásomnak s annak helyét életemben be kell töltse a teljes Istenben való bizalom. Mikor így magamtól megszabadulok, az Úr Jézus Krisztus szívemet elfoglalja s vele új élet veszi kezdetét bennem. így újjászülettem új reménységre, s Péter apostollal felkiálthatok: „Áldott az Isten és a mi Urunknak, az Ür Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmasságából újonnan szült minket élő reménységre”. (Péter I; 1:3.) Az igének második része így hangzik: „Szívemnek tökéletességében járok én az én házamban”. Mint mindenben, úgy a keresztyéni életben és reménységben is növekedni kell. Ezt az Ür elvárja gyermekeitől. Az Istennek hozzánk való jövetelének, s szerencsésen, s magunkkal szeretnénk vinni másokat is. De nekünk keresztyéneknek komolyan fel kell készülnünk erre. Hogyan? Az ige megmondja: „Bizodalmád legyen az Urban”. Ehhez tartozik a komoly imaélet, a Szentigék tanulmányozása, ami a keresztyén ember térképe. Ez mondja merre, hogyan, miképpen. Ha valaki enélkül indul el, határozottan elveszett ember. Ehhez tartozik az Istenről s gondviselésről tett bizonyságtétel. Pál apostol megvallotta az Urat a pogány hajósoknak: „Akié vagyok, és akit szolgálok”, a mi Urunk azt parancsolta a meggyógyult embernek: „Eredj el tieidhez és beszéld el, mily nagy dolgokat cselekedett veled az Isten”. Ez év elején készüljünk fel az Istenben való komoly bizodalommal! Emeritus bennünk maradásának biztosítéka a lelki élet fejlődése. Ha az nem fejlődik, ha Isten el is jött hozzánk, 0 nem marad bennünk és velünk, ö eltávozik. A lelki növekedés által jutunk el e drága ige határozott kijelentéséhez, ahol ezt mondja: „Szívemnek tökéletessége szerint..Ez azt jelenti, hogy én már minden kétséget kizárva meggyőződtem arról, hogy Isten már hozzám érkezett s a nekem feladott leckéiből tanulnom kell s növekednem Isten dicsőségére. Vajon te hogy látod Testvérem? Át vettél-e idáig minden leckét, amit feladott neked az Ür? Év változás van s ezzel új osztályba való sorolás. Meg van-é benned az éltető reménység ajándéka, mely arra képesít téged, hogy oda állj a Mester elé, nem nagyképűen, gőgösen, hanyagul, tiszteletlenül, hanem őszintén és alázatosan, az életed feltételnélküli kiszolgáltatásában. Ügy, ahogy arra az Ür tanít minket, ő saját magát adta például, mikor magát megalázta s engedelmes lett mind halálig, még pedig a keresztnek haláláig. Ismét meg kell halni bennem valaminek: a magam szeretésének. Csak úgy tudok másokat szeretni, ha Krisztus parancsa szerint magamat megtagadom és oltárra adom. Itt méri meg Isten életem! Itt látatja meg velem Isten azt, hogy mennyi bocsájtatott meg nekem s azt hogy miként áll az Ür Jézus Megváltó és teremtő ereje bennem. Itt láttatja meg velem azt is, hogy merre tart most életem. Tégy bizonyságot most az új év köszöbén a bennedlévő világosságról, hogy lássák az emberek életedet és higgyenek az Ür Jézusban. Záradékul még csak annyit: Vétkeztünk az Isten ellen! Tele van életem lapja meg nem tartott igékkel, hitetlenséggel, elmulasztott alkalmakkal. Nem csak, hogy nem vettem meg áron az alkalmakat, hanem még azokat is elmulasztottam, amelyeket Isten nékem ingyen adott. Számoljuk fel a múltnak bűneit, bűnbánattal és Istenhez való megtéréssel s ha még nem jött volna el hozzánk az Ür, vagy valamilyen oknál fogva elhagyott volna, az újévben könyörögjünk a zsoltárossal: „Mikor jössz el hozzám, Szívemnek tökéletességében járok az én házamban!" iiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiim A hit házi tőke, — vannak nyilvános takarék segély-egyletek, amelyek a szükségben egyesek baján segítenek — Itt a hívő maga veszi át egész csendben kamatait. (Goethe) lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll
