Evangéliumi Hirnök, 1963 (55. évfolyam, 1-16. szám)
1963-01-01 / 1. szám
1963. január 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3. oldal Rév. MOLNÁR KAROLY 1 8 9 1 — 1 9 6 2 Keresztyéni tisztelettel, s mély testvéri részvéttel adunk jelentést arról, hogy Rév. Molnár Károly prédikátor testvérünk folyó év november 5-én éjjel szívszélhűdésben meghalt, s befejezte földi életének útját, s prédikátori hivatásának magasztos pályáját. Született 1891-ben január 12-én Ágya községben (Arad megye) Magyarországon. Temetése kivételesen nagy részvéttel ment végbe november 10-én, szombaton de. 10 órakor a Los Angeles-i, Calif. Magyar Baptista templomból. A nagy számú gyülekezet — vallás és nemzeti különbség nélkül — mélységes testvéri és baráti szimpátiával adózott az elhúnyt lelkész iránt és maradt övéivel szemben. A temetési istentisztelet alkalmával három lelkész teljesített szolgálatot. Rév James D. Morask, a Magyar Baptista gyülekezetnek prédikátora, ki angolul mondott előimát és olvasta az alkalmi Igét. Ján. ev. 11:25. v; és a 23. Zsoltárt. Rev. H. Leslie Christie, a Los Angeles-i Baptista City Missio nevében méltatta az elhúnyt prédikátor sokirányú, munkáját. Nt. Szabó Antal, az Első Magyar Ref. Egyház nagy érdemű lelkésze, s az elhúnyt Molnár Károly prédikátornak lelkész szolgatársa és barátja. Nt. Szabó Antal magyarul hirdette a búcsúzót, s az alkalmi Igét. A ravatal előtt nyolc lelkész, 4 református és 4 baptista csendes szimpátiával állott. A temetőben a záró és befejező lelki szolgálatot Nt. Kecskeméty László ref. lelkész teljesítette; és Nt. Négyesi Bertalan záróimát mondott. Rév. Molnár Károly prédikátor testvérünk 1939-ben jött Amerikába, mint az Erdélyi Magyar Baptista Szövetség delegátusa az Atlanta-ban (Ga.) tartott Baptista Világkongresszusra. De az Európában dúló viszonyok miatt nem ment vissza, hanem Amerikában maradt, mint több más szerencsés ember, Amerikának hűséges polgára lett. — Az Isten Leikétől vezérelve hittel és hűséggel hirdette, prédikálta Isten országának evangéliumát az amerikai magyar baptista gyülekezetekben. Rév. Molnár Károly az ő 38 évi prédikátori hivatását, s Igehirdetési szolgálatát két különböző földrészen teljesítette; Európában, Magyarországon, Erdélyben a temesvári missziójában és az Egyesült Államokban. 1940-ben a Canton-i (O) és a Wadsworth-i (0) magyar baptista gyülekezeteket szolgálta; 1941-1951 között a Los Angeles-i, Calif, „Emmanuel Magyar Baptista Egyháznak volt lelkipásztora; 1953-1959 között a Los Angeles-i angol Baptista City Missiónál — a keresztyén zsidók lelki szolgálatát végezte. Rév. Molnár Károly prédikátort gyászolják: a második felesége és annak két nős fia, és feleségeik. Rév. ifj. Molnár Károly és felesége, akik az édesapa kivételes temetését intézték; Magyarországon, Budapesten élő Etelka leánya és férje dr. Lakatos László, valamint Júlia húga. Molnár Károly prédikátor testvér — mint író, és költő — már előre megírta szívének és lelkének nemes érzelmeiből fakadt búcsúzó beszédét, melyet Nt. Szabó László ref. lelkész az Ő gyászbeszédében olvasott fel. A búcsúzó beszédének befejező és záró szavait ezen jelentésben, záradékul közölni óhajtjuk: „És most ime én tudom, hogy az én orcámat többé nem látja egy is közületek. Ajánlak titeket az Istennek és az ő kegyelmessége Igéjének — a ki felépíthet és megadhatja néktek az örökséget — a többi szentekkel egyben”. (Csel. 20:25, és 32 v.) Hő imám pedig ez: „Maradj velem, ha itt alkony föd el, Nő a homály Uram — Te légy közel; Ha nincs segély és nyugtom nem lelem, Védtelenek gyámja — Te légy velem”. VALLASTÉTEL IRTA: MOLNÁR KAROLY 1962. november 5. Kis tanúja vagyok a nagy Istennek Hogy életemmel bizonyítsam, özvegyek, árvák gondozója O Megmutatta gyermekimen s rajtam, örökéletem is rövid lesz ahhoz Hogy hálámat méltón elmondjam, De törlesztek ma is egy parányit Ha tudnám módját, miképpen, hogyan. Csak az értheti meg szavaimat Aki átment az én sorsomon, Aki ittmaradt, özvegyen, árván Kis gyermekkel e puszta világon. Ki mellől kidőlt az életerő oszlop Ki felett beborult a fényes ég, S oldalt billent az élet hajója Nincs karöltve a férj és feleség. Veszélyek közt kell haladni annak Kiért lenyúl magasból égi kéz, Csak az a lélek ragadja meg ót Aki mindenben megnyugodni kész. Levezet Ö völgybe, porba sárba De két szeme kísér szüntelen, Élethajód nem merülhet el az árba, Csak higyj és soh’se légy reménytelen. Míg hinni tudod „Jobb holnap a mánál” Reményhorgonyod tartja a hajót, Atyád a mennyekben kísér utadon Ha kiáltasz, ott van O legott, így volt O közel hozzám is mindég Mikor patakként folytak könnyeim, Hajlékot rendelt és elég kenyeret Sohase éheztek kis gyermekeim. Adott egészséget, étvágyat, álmot Kis keresetből mindenre jutott, Soha egy falattal se többet Mindég annyit, amennyi elég volt. Hogy ne volna most hálás a lelkem? Hogy némulna el imádkozó ajkam? Hogyne magasztalnám én jó Istenem Ki számtalanszor könyörült rajtam. Ha minden szót felírnak a mennyben Felírják tudom az én halk imám Felírják e hálaadó versem Amit jó férjem szabott énreám. És feljut Atyámhoz az a kérésem „Maradj velem, már már alkony föd el” Nő a homály, Uram Te légy közel Ha nincs segély és nyugtom nem lelem Védtelenek gyámja Óh légy velem” (Egy pár órával halála előtt írta ezt a verset hűséges feleségére vonatkoztatva.) iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii'M'i' Küzdelmekkel teljes, hűen végigharcolt élet végső jutalmaként ígérte csak Isten az élet koronáját! * * * Ha az Isten akarata felülről jő s az ember akarata egyeneset tart: kereszt lesz belőle. (Kornmann) iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiniiiiiiciiiii.iL
