Evangéliumi Hirnök, 1962 (54. évfolyam, 1-18. szám)
1962-03-15 / 6. szám
1962 MÁRCIUS 15 EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 5-IK OLDAL A NŐI KONFERENCIA ROVATA Rovatvezető: Szerencsy Mária Konferencia elnöke: Mrs. Steg K. Mariska alelnöki Mrs. Sőtér Jánosné Pénztáros: Mrs. Bikacsán Walterné jegyző: Németh Lajosné . . Napról-napra .. “Áldott legyen az Ur! Naprólnapra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene!” (Zsolt. 68:20.) Ez volt az Ige, azon vasárnap reggeli imaórán, amikor az én szivemhez is szólt az Ur. Különösen a . . napról-napra...” ige ragadott meg és vezetett az elcsendesedéshez. Amikor nagy dolgok, megpróbáltatások előtt vagy alatt állunk, megyünk az Ur elé, tudván, hogy Ő gondot visel (I. Pét. 5:7.). Amikor azonban kisebb dolgok vannak előttünk, magunk próbálkozunk, mi is elég erősnek érezzük magunkat a cselekvésre. A fenti Ige arra tanít, hogy napról-napra, tehát mindig gondoskodik rólunk, ö a mi szabadulásunknak Istene, ő az, aki megszabadított bűneinkből, aki erőt ad a naponként való harcban, a Sátán és a saját “Én”-em harcában. Mert ha őszintén a szivembe nézek, az Énem a legnagyobb ellenségem. Gondolkoztunk már ezen? Ha valaki megsért, vagy csak másképp néz reánk a szokottnál, az ó-emberünk azonnal felélénkül. Ilyenkor nagyon jó felismerni, hogy “. . . nincs bennem semmi jó . . .” (Róm. 7:18.) “Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó . . .” De boldog, aki tapasztalta, hogy “Nincsen immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Jézus Krisztusban vannak, mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és halál törvényétől.” (Róma 8: 1, 2.) A bűn és halál az, melynek félelme fogva tartja emberek millióit, ez. ami miatt kórházak, idegszanatóriumok és börtönök telnek meg. Ez, amely miatt a zsidó és pogány nép egyaránt a mélységben van és szinte teljes vakságban keres, kutat kivezető utat. A szórakozástól a legmagasabb tudományig mindenhol keres, de minden hiába, ezekben nincs megoldás! Vájjon miért? Mert nem jó helyen keresik. A szomjas ember nem a víztelen kúthoz megy, hanem a forráshoz! Oh ha mindnyájan felismernénk, hogy az egyedüli forrás és megoldás csak Jézus Krisztusban van, Aki a szabadulásunk Istene, Akihez napról-napra mehetünk kis és nagy problémáinkkal, Aki nem unja meg gyermekies kéréseinket, de Aki elvárja az övéitől, hogy mindenkor imádjuk és magasztaljuk szent nevét, mert méltó az, Aki az Ut, az Igazság és az Élet. Az Ur közel van, az idő kevés, mindenki álljon munkába, amíg a kegyelmi idő tart, kinek-kinek hogyan mutatja meg az Ur az ő érte való szolgálat útját. Mrs. Teresia Faulkner, Philadelphia (Pa). A három szűrő Szokrateszhez, a görög bölcshöz egyszer futva jött egy barátja, hogy valami fontos hírt közöljön vele. Mielőtt azonban belekezdett volna mondanivalójába, Szókratész így szólt hozzá: — Várj csak! Átszűrted-e azt, amit nekem mondani akarsz, a három szűrőn? — Három szűrőn? — kérdezte barátja csodálkozva. — Igen, kedves barátom, három szűrőn. Lássuk csak, hogy a fontos hír, átment-e a három szűrőn! Az első szűrő az igazság. Megvizsgáltad, hogy az, amit mondani akarsz, igaz-e? — Nem, ezt nem tettem, mert én is csak úgy hallottam másoktól. — Úgy! De bizonyára átszűrted a másik szűrőn, és ez a jóság. Ha az, amit közölni akarsz, nem ment át az igazság szűrőjén, akkor talán valaki számára jót jelent. — Nem, dehogy! — válaszolt tiltakozóan a barátja — inkább az ellenkezője! — Hm, hm — hümmögött a bölcs — akkor vegyük csak elő a harmadik szűrőt: Fontos-e részemre az, amit okvetlenül el akarsz mondani ? — Fontosnak igazán nem fontos — felelte a barát. — Hát akkor — mondta mosolyogva Szokrátesz. — ha nem biztos, hogy igaz, amit mondani akarsz, ha nem is jó, sem nem fontos, akkor temesd el azt, és ne terheld se magadat, se engemet! (Békehirnök) Beszámoló jelentés magyarországi és romániai látogatásomról Közli: BÁLLÁ B. GYÖRGY (Harmadik közlemény) Romániai tartózkodásomról még meg kell említenem azt, hogy alkalmam volt résztvenni az egyik gyülekezet imaóráján, amikor mintegy 200-an voltunk jelen. Egy másik román gyülekezetben vasárnap délelőtt az istentiszteleten mintegy I 600-an lehettek jelen. Délután részt[ vettem és szolgáltam a magyar testvérek istentiszteletén, melyet a német baptista imaház helyiségében tartanak. Itt mindössze 9-en voltunk. Alkalmam volt még benézni a Brassó-i testvérek imaházába s ott találkozni Ilonka prédikátor testvér kedves nejével és családjával. Igen sajnálták, hogy Ilonka testvér nem volt odahaza. Itt is jó volt hallani a szép és áldásos lelki munkáról, amit az Ur országa ügyében végeznek e nagy ipari város nagyszámú magyar lakossága között. Budapestre érve, több ismerős prédikátor testvér várt az állomáson. Ott voltak Baranyai Mihály, Lőrinez Imre, Szabadi, Fejér és mások, akik nagy szeretettel fogadtak. A kötelező szállodai tartózkodás után a Kovács nővérekhez költöztem s onnan kiindulva látogattam meg a Baptista Központot, a Szemináriumot, a kiskőrösi Szeretetházat és több környéki imaházat és egyes családokat, régi ismerősöket. Mi után _ar ra engedélyt kaptam, szolgálatot végeztem a Nap utcai, József utcai. Wesselényi utcai, KispéstPés Pesterzsébet-í gyülekezetekben! De megnéztünk minden imaházát, ami csak útunkba esett, vagy útba vehettünk. így az Alsóhegyalja-i, Kiskőrös-i, Kecskemét-i, Váci út-i, Ócsa-i, Rákospalota-i és a Szokolya-i imaházakat is. Újpesten Dr. Meláth testvérék menyegzőjén is résztvettünk egy szombat este. Felejthetetlen vasárnapot töltöttem Kovács Imre lelkipásztor Gyula-i gyülekezetében (Békés m.), így nemcsak a főváros és környéki gyülekezetekben. de vidéken is végezhettem igehirdetési szolgálatot. Jó volt látni a hívők csoportját mindenütt s látva buzgóságukat, kitartásukat, magunk is újabb elhatározásokhoz jöttünk. Jóleső érzés volt eltársalogni ré-
