Evangéliumi Hirnök, 1962 (54. évfolyam, 1-18. szám)
1962-03-01 / 5. szám
1962 MÁRCIUS 1 EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 5-IK OLDAL által alapított keresztyén egyház a benne lakozó Szentlélek által, történelmének első időszakában. Célja kimutatni azt, hogy miként vált el a zsidó egyháztól, melynek keretén belül nyerte eredetét. Kimutatja azt is, hogy a keresztyén egyház miként szakította el magát a világtól, melyből most már Krisztus követőit egy csoportba összegyűjtötte. E könyv ismerteti az egyház mivoltát, alapelveit és szent célját. Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv két főrészre oszlik: I. A keresztyén egyház fejlődése, Jeruzsálem lévén a központ: 1—12. rész. a) Az Evangélium hódítása a zsidó nép között: 1—7. r. b) Az egyház kiterjesztése Samáriába és Antiókhiába: 8—12. r. II. Az egyház fejlődése az antiókhiai központtal: 13—28. r. a) Pál missziói útjai: 13—21. r. b) Pál apostol elfogatása s Rómába szállítása: 21:9—28:31-ig. E könyv fontos és különös tanításai a következők: A kér. egyház az Ur Jézus Krisztus teste e világon végezendő lelki munka elvégezésére. A Szentlélek az Egyház lelki erejének egyedüli életforrása. A Krisztus által alapított országba nemzetiségi különbség nélkül mindenki beléphet. Az egyház a theokráciától nagyban különbözik. E könyv viszonya az Uj Szövetség többi könyveihez. A négy evangélium az Ur Jézus Krisztus életét és cselekedeteit tárgyalja, míg ez a könyv az Ur Jézus Krisztus ügyének a mennybemenetele utáni történetét ismerteti, amidőn a Szentlélek kiöntetett _a .tanítványokra, hogy a megváltás művét tovább vigyék minden nép közé s így biztosítsák az Egyház fejlődését az egész világon. E könyv szoros viszonyban áll azokkal a levelekkel, melyek azon gyülekezetekhez voltak írva, melyeknek megalapítását az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv ismerteti. Tanulmányozzuk figyelemmel e gazdag tartalmú könyvet s figyeljük meg, hogy Isten Szent Lelke miként vezette őseinket abban a szent munkában, mely által kiépítette s naggyá tette e világon Istennek országát. Emeritus “Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg, hogy békességestürés által és az írásoknak vigasztalása által reménységünk legyen.” (Róm 15:4.) A boldogság nyolcadik titka “Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért; Mert övék a mennyeknek országa. Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek Én érettem, őrüljetek és örvendezzeték, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: Mert így háborgatták a prófétákat is, akik előttetek voltak.“ A tömegfelfogás a boldogságot a szenvedések elkerülésében vallja. Jézus hite szerint éppen a szenvedés az, amely az ő követője életének tartalmat, előhaladást, szóval boldogságot ad, ha a háborúságok elszenvedését az igazságért és Jézus életmódjának követéséért okozzák nekik, mert éppen így tettek minden időben a prófétákkal és Isten embereivel. A népszerű tömegvallás és az önmegtagadást bemutató Jézus hite között a távolság oly nagy, mint az ég a földtől. Megdöbbentő, hogy a Jézus követését valló milliók nem érnek rá kétezer év tanideje alatt sem az igazság felől gondolkozni, hogy annyi tanulás után rájönnének, hogy mi a titka annak, hogy: “tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz és sokan vannak, akik azon járnak” és mi a titka annak, hogy a szoros kaput és keskeny utat csak kevesen találják meg, noha ez visz az életre, így napnál fényesebben meg lehet érteni, hogy miért boldogok ezek a kevesek, akiket a tömeg sokaságához viszonyítva a próféta így számol meg: “magamhoz veszlek titeket: egyet egy városból, kettőt egy nemzetségből és beviszlek titeket Sionba. És adok nektek szivem szerint való pásztorokat és legeltetnek tudománnyal és értelemmel.” “Abban az időben Jeruzsálemet hívják majd az Ur királyi székének és akik a nemzetekből az Ur nevéért odagyülekeznek, nem követik többé gonosz szivüknek makacsságát. — Mert a Sión hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, amint megígérte az Ur.” Pál apostol a Sión hegyét és Jeruzsálem fogalmát így magyarázza meg: “Akik járultatok a Sión hegyéhez és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez; az elsőszülöttek seregéhez és egyházához, akik be vannak írva a mennyekben és mindenek bírájához Istenhez és a tökéletes igazak leikéihez és az újszövetség közbenjárójához, Jézushoz.” Jézus Krisztusról jövendölte Ésaiás próféta, hogy “lelke szenvedése által látni fog”, ő az elsőszülött és elsőszülötté teszi azokat az igen keveseket, akik példájára átmentek a szoros kapun, ami az újjászületés, az újjászületés pedig a bűn minden fajtája részére való meghalás. Ha meggondoljuk és a térképen megszámlálhatjuk a világ nagy városait, úgy megérthetjük szószerint is, hogy egyet egy városból, kettőt egy nemzetségből lát János apostol az utolsó időkben a Sión hegyén, az Ur eljövetelének idejében, a “nagy nyomorúság idején, amilyen nem volt, amióta emberek élnek a földön” az Isten-Bárány körül, akiknek homlokán írva vala az ő és az ő atyjának neve”. Ezek a szenvedések árán vétettek meg Istennek és a Báránynak zsengéiül (elsőszülöttekként). A Szentírásban minden ennyire pontosan és világosan ki van jelentve, ami az életre és üdvösségünkre szükséges, hogy azok felől biztosak lehessünk, de ez a sokak előtt titok, de a kevesek előtt, akik a szoros kapun átmentek és a keskeny úton örömmel haladnak: Jézus Krisztus kijelentése. A hegyi beszéd kezdetén kijelentett eme nyolc titkot az akkori sok ezerből a kevés tanítványok megértették és örömmel követték a gyakorlati életben. Mert ezeket Isten azért adta Fiának, hogy bemutassa az ő szolgáinak az életet. — Biztos, hogy ma éppen olyan boldoggá teszi követőit, akik örömmel elfogadják, mint 2000 évvel ezelőtt, valódi apostolokká és tanítványokká .. . * * * Következő folytatásunkban, lehetőleg négy tanulmányban folytatjuk a Hegyi Beszédét az Urnák. * * * “Minthogy azért a Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy aki testileg szenved, megszűnik a bűntől.” J. S. Friedrich “Az ö útai gyönyörűséges utak, és minden ösvényei: békesség. Életnek fája ez azoknak, akik megragadják, és akik megtartják, boldogok!” Példabeszédek 3:17—18.
