Evangéliumi Hirnök, 1962 (54. évfolyam, 1-18. szám)
1962-01-15 / 2. szám
1962 JANUÁR 15 EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 5-IK OLDAL És ujjával felfelé mutatott . . . Ezt az utat senki sem zárhatja el. A felfelé ívelő út Isten felé, szabad . . . Péter a börtönben nyugodtan alszik. Miért is ne aludna ő nyugodtan, hisz csak testét ölhetik meg... És éppen az Ur mondotta: “Semmit ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg.” Péter részére a halál Istenhez való jutást jelent. — Meglátja Azt, akit szeretett, Mesterét, az Ur Jézust! Péter alszik, de a gyülekezet szüntelen imádkozik ... És az imádkozás a legnagyobb hatalom. Péterért imádkozik a gyülekezet... És az imádság győz most is! Amikor egy gyülekezet az imádkozás szárnyain hordozza prédikátorát, diakónusait, vasárnapi iskolai tanítóit, stb., nagy dolgok történhetnek ... Az adott győzelmet Luthernek, Kálvinnak, Spurgeonnak stb., hogy érettük állandóan imádkoztak. Luther egyszer leverten, bátortalanul járkált az utcán az esti órákban. Mázsás súlyként nehezedett lelkére a reformáció ügye. — Csüggedni kezdett ... És egy nyitott ablakon hangok szűrődtek ki. önkéntelenül is arra felé vette útját és közel érve, jól hallotta, hogy ott bent nagyon buzgón éppen őérette imádkoznak . . . Luther felbátorodott és folytatta nehéz munkáját tovább . . . Spurgeon többeket abba a terembe vezetett, ahol éppen imaóra volt és az ő munkájáért imádkoztak és így szólt: “Ez a fűtőház! Innét jön ki a lelki energia!” Ahol semmi nem segíthet, segíthet az imádság! Ki hitte volna, hogy Eszter, Mardokhai és a zsidók három napi imádkozása, böjtölése megváltoztatja a király parancsát . . . ? Pedig Hámán tanácsadói jól kiszemeltek mindent. Már állt a nagy akasztófa, amikor a királyhoz ment és korán reggel ment, hogy a királyt meglepve, kikérje parancsát Mardokhai felakasztására. És mit tesz az imádság? Hámán kerül a maga készítette akasztófára . . . Tudsz-e imádkozni igazán, őszintén, testvérem? Mert csak így van győzelem a Sátán felett, világ felett, önmagad felett. Az imádkozás fejlődési foka az, ha másokért is tudunk imádkozni. A legmagasabb fok pedig, ha ellenségeinkért is imádkozni tudunk. A missziótörténetben van, hogy a félvad bennszülöttek elfogták Foster misszionáriust és fiát. A halál sok megkínzás után, biztosnak látszott. A hívő bennszülöttek elvitték a hírt Elliotnak, egy másik misszionáriusnak. Elliot egybehívta a gyülekezetei és az egész éjszakát az imádkozásban töltötték. Még reggel együtt volt a gyülekezet és imádkozott, amikor jött a hírnök, hogy a gyilkos szándékú törzsfőnök azon éjjel meghalt és a keresztyénekkel rokonszenvező bennszülött lett a törzsfőnök. így Foster és fia megszabadultak. Mi tette ezt? Az imádság! Istennél nincs lehetetlen. Kiszabadítja az ifjakat a tüzes kemencéből, Dánielt az oroszlánveremből, Mardokait az akasztófától, Pétert a börtönből . . . Angyal ébreszti fel Pétert és átmennek a két őrségen és a nagy vaskapun és csak az utcán tér magához Péter és látja meg az Ur csodás szabadítását. Péter útja egyenesen ahhoz a házhoz vezetett, ahol a gyülekezet is összejönni szokott. Most is együtt voltak és imádkoztak — őérette . . . Rhodé, egy fiatal szolgálólány megy a kapuhoz. De annyira örül, mikor Péter szavát megismeri, hogy elfelejti kinyitni a kaput; vissza szalad Péter jelenlétét hírül adni. “Elment az eszed!” — mondják Rhodénak. De Rhodé erősíti, hogy ő Péter hangját ismerte fel. “Az ő angyala az!” — okoskodnak azután . . . De Péter csak zörget tovább, míg végre kinyílik a kapu előtte és Péter belép a gyülekezetbe és elmondja, mily csodálatosan hozta ki az Ur őt a tömlöcből . . . * Dehát miért is nem hitték, hogy Péter áll ott kint? — Nos azért nem hitték, mert emberek voltak, mint mi . . . Nem tudták elképzelni, hogy Péter még kiszabadul, az ő imájukra sem. Ugyanis Heródes még a kovásztalan napok egyikén fogatta el Pétert és fogságban volt az utolsó kovásztalan ünnepnap utánig. Tehát több napot töltött fogságban, mert az ünnep az előestével nyolc napig tart. így — bár még imádkoztak, — de lelkűk mélyén hitükben már megrendültek, mert az Ur nem adott azonnali választ imájukra . . . Oh hányszor fáradunk bele az imádkozásba ... És abbahagyjuk imádkozni valakiért, vagy valamiért, mert azt hisszük, hogy az Ur már nem hallgat meg . . . Pedig “Az Ur meghall imát”! — Szent Ágoston édesanyja: Monika 28 évig imádkozott fiáért, és fia csak azután tért meg. Müller Györgynek két ifjúkori barátja volt. Amikor Müller György megtért, elkezdett barátaiért imádkozni és több mint 40 évig imádkozott, amikor az egyik barátja megtért, Müller György halála előtt, míg a másik barátja Müller Gy. halála után tért csak meg. “Az imádkozásban meg ne restüljetek!” olvassuk az Igében. Ne restüljünk meg és ne fáradjunk bele imádkozni magunkért, testvéreinkért, hozzátartozóinkért, stb., mert ha az Ur próbára teszi is hűségünket az imádkozásban, megadja azt jótetszése szerint, alkalmas időben . . . Az Isten meghallgatta a hívők imáját és NEM PÉTER, de HERÓDES HALT MEG. (Csel. 12 = 21—23.) “Az Isten Igéje pedig növekedik és terjed vala.” (Csel. 12, 24.) íme ilyen NAGY, valóban a LEGNAGYOBB HATALOM AZ IMÁDSÁG! Fülöp Árpád Lapunk munkatársaihoz! Szeretettel kérjük Testvéreinket, hogy a lapunk részére szánt cikkeket és a gyülekezetekben történt eseményekről szóló beszámolókat és minden mást ne a nyomdába, Fülöp testvérnek, vagy Stég testvérnó' címére küldjék, hanem a FELELŐS SZERKESZTŐ CÍMÉRE! Szerkesztó'nk állítja sorba a lapszámok anyagát és ő a felelős mindenért. Ezáltal testvéreink idejét megspóroljuk és a postaköltséget is, mert a nyomdába érkezett cikkeket és tudósításokat a szerkesztőhöz kell küldeni! A rend is ezt követeli. Lapunk 1. száma a hónap 15-én és 15-i száma pedig 1-én záródik! KOOPERÁLJUNK! MEGJELENT az 1961 -ik évi konvenciónkról felvett Jegyzőkönyv. Ha valaki valahol szeretne egy példányt, azokat kérjük, írjanak a lapunk szerkesztőjének és egy 4 centes bélyeg ellenében mindenkinek megküldjük.
