Evangéliumi Hirnök, 1961 (53. évfolyam, 1-25. szám)
1961-07-15 / 18. szám
1.961. augusztus 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3-IK OLDAL rányt fog követni, amilyen teológiai könyveket és folyóiratokat olvasunk. Meggondolás céljából felvetem ezt a két kérdést: Milyen vezető teológusra hallgatunk? Ki és mi befolyásolja igehirdetésünket? Avagy a liberális exisztenciális neo- orthodox vagy inkább a fundamentális, konzervatív, bibliai és evangéliumi (evangélikus) tanítás befolyása alatt állunk-e felfogásunk és igemagyarázásunk terén? (Tudomásunk szerint az első csoportba a következők tartoznak: Rudolph Bultmann, Paul Tillich, Reinhold Niebuhr és részben Karl Barth és Emil Brunner foyóirat Christian Century és az utóbbi csoportba: Paul Althaus, Carl F Henry, E.J. Carnell folyóirat: Christianity Today). Közvetve vagy közvetlenül egyik vagy miásik befolyásolja a mai igehirdetésünket gyülekezeteinkben. A prédikátoroknak nagy a felelőségük és feladatuk: ahogy ők magyarázzák az írást, úgy fogják a tagok tanulni, élni és tovább adni. A helyes vezetés vezet a helyes célhoz. Végezetül Isten vezeti tanítványait: 3. a Szent Lélek által. (János, 16 13.) A Szent Lélek vezetése is igen fontos. Ne viselkedjünk vele szemben közönyösen, mert a. Szt Lélek irányítja a mi gondolkodásunkat, itéleteinket; b. Rámutat Jézusra és megvilágítja az írást. Nem vesz el belőle, nem tesz hozzá és soha nem ellenkezik vele. c. Mi bizhatunk benne. Ha őszin tén imádkozunk, a Szt. Lélek vezetéséért, Isten nem fog cserben hagyni. d. A szófogadási készség egy elsőfokú feltétel. Nem lehet a Szt. Lélekkel játszani: imádkozni érte és azután nem követni tanácsát. Ez vonatkozik csekély dolgokra is. Gyakoroljuk magunkat benne és akarjuk Őt őszintén követni. Krisztus Urunknak szüksége van igazi tanítványokra, akik engedik magukat vezetni.------------o-----------A kereszt Igaz történet A kisváros borús reggelre ébredt. Azért mégis megkezdődött a mozgás, benépesedtek az utcák. A hotelban a személyzet váltotta egymást. Zsuzeánna felment az emeletre. Ma ismét fáradt volt, mint minden reggel. Mily kellemetlen lehangoltan, fáradt karokkal munkához látni. De muszáj. Mit tehetne mást? El kell fogadni azt a munkát, amit éppen kinálnak. Egyedül van itt a nagy idegenben. A furcsa uj nyelvet nem érti, beletörik a nyelve. Tanulni kellene, de kinek van kedve most tanulni? Kinézett az ablakon. Az ég szürke talán esni fog néhány percen belül. A sötét ég még jobban lenyomta, ránehezedett. Gépiesen forgatta a rongyot, húzta a seprőt. A porszívó az agyában zakatolt. Nem hallotta, hogy valaki belépett a szobába és szélesen ráivigyorgott. Egészen közel lépett mellé és ördögi arca mindjobban közeledett. Undorral, riadtan félreugrott és kirohant a folyosóra. Szive zakatolt. Félt. Hová? Merre Beugrott egy kis mellékhelyiségbe, magára zárta a reteszt. Leült. Nyomorult! —sziszegte. Nyomorult! Hát nem hagysz békében? Ide nem jössz utánnam! — Verejték gyöngyözött homlokán. Édes jó Anyám! Oh, miért hagytalak el! Miért jöttem Kanadába? Drága kis testvéreim! Ha látnátok engem, ha tudnátok mily nyomorultul, elhagyva élek! Üldöznek! Nincs nyugalmam. Szüntelenül rettegve járok kelek. Miért jöttem el? Miért?. . . Most még jobban elnehezedett a szive. Azért, mert otthon sem voltam boldog. Gonosz lélek hogy megkeserítetted a napjaimat, te, akit a férjemnek neveztek. Otthon sem volt semmi örömem itt is milyen boldogtalan vagyok! Nincs senkim e nagy világon. Itt kell elpusztulnom, mint egy őrlő malomban. Utálom az életemet! Mit tegyek? Hova kihez forduljak? Nem bírom! Nem birom tovább! Megőrülök! Körülnézett. Szemei a falra estek. Itt két törülköző lógott. Felált. Odatámolygott. összekötötte őket jó erősen. Jó. Kipróbálta. Elég hosszú lesz. — Ekkor nevét kiáltották. Összerezzent. A főnöke! Mégegyszer hívták. Mennem kell, mon•dotta önmagának Jelentkezett. Erősen megszidták, amiért hosszabban távol volt -— Újra munkához látott. Söpört, porolt tovább, Megrázogatta a párnákat, uj lepedőiket húzott fel. Vonszolta magát szobáról szobára. Majd este. . . Akkor nem keresnek már. Akkor nem hajszolnak már. Az eső megeredt. Olmos fekete fellegek telepedtek a város fölé. Vigasztalan szomorú idő. Mily boldog, akinek van otthona, akit meleg tűzhely, két szerető kar fogad. Neki nincs senkije. Nem várja senki. Csak a puszta négy fal. Ezt az életet nem lehet tovább bírni! Felemelt egy párnát. lerántotta a lepedőt az ágyról. Ekkor valami koppant a földön. Lehajolt és árnulva vette fel. Egy kereszt! Megrohanták a7 emlékek. Gondolatai visszaperegtek kedves kis otthonukba, ahol ugyanilyen kereszt volt. Látta édesanyja jóságos arcát, hallotta hangját: Ezen a kereszten halt meg a mi bűneinkért! Meghalt, hogy nekünk életünk legyen! Jézus! Ezt a keresztet te küldted ide! Jézus! — Sikoltotta. Megtántorodott és végigzuhant a padlón. Egyik takarító társa belépett és felemelte a földről. Beteg vagy? Kérdezte. Zsuzsánna lassan kinyitotta szemeit. Mosolygott. Nem, nincs semmi bajom, egy kicsit megszédültem. Kezében ott szorította a keresztet. Mi az? Mit találtál? Egy keresztet! ■—• Vissza kelj adni annak, aki itt hagyta. — Nem! Nem! ez az enyém! Ezt Jézus küldte nekem ide. Drága kereszt! Megcsókolta megsimogatta. Megmentetted az életemet. — A nő kiment, megcsóválta a fejét. Nem értette hogy mi történt, — de Zsuzsanna igen. Ujjongó szívvel dúdolta: Az áldott orvos közeleg, a drága főpap Jézus, szava szivünk enyhíti meg, egyetlen üdvünk Jézus. Köszönöm, hogy gondoltál rám. Köszönöm, hogy szeretsz. Köszönöm a keresztedet! Jézus légy irgalmas nékem bűnösnek! Legyen áldott szent neved ezért az üzenetért. Mától kezdve igazán Tenéked foigok élni! Segíts meg hogy úgy legyen! Ámen. Toronto, 1961. Somogyi Gáborné CÍMVÁLTOZÁSOK . . Aggmenházunk és környékére küldendő levelek és csomagok ezután nem Mellbourn-ba küldendők, hanem az itt közölt címekre: AGGMENHÁZUNK UJ PÓSTAC1ME: Bethesda Baptist Home, 748 Fordham Rd, Palm Bay, Florida. Rev. PETRE GÁBOR címe: 764 Kossuth Rd, N.E. Palm Bay, Florida.
