Evangéliumi Hirnök, 1961 (53. évfolyam, 1-25. szám)
1961-07-15 / 18. szám
»-1K OLDAL Evangéliumi Hírnök GOSPEL MESSENGER Published Semi-monthly by '.he Hungaiian Baptist Union of America '•3Í L. Exchange St. — Akron 4., 0. Editor — Szerkesztő: Rev. PETRE M. Adalbert *43 Merrill Ave., Lincoln Park, 25., Michigan Elite: ed as second class matter at the rust office of Akron, Ohio, under the Act of March 3., 1879. Accepted for mailing aL the special rate of postage as provided in Section I Hid, Act of October 3, 1917 SUBSCRIPTION FEE: $3.0(1 per year. Előfizetés --- Címváltozás ene a címre küldedö: Mr. JOHN SZÁSZ 1619 Edward Ave., N. E. Canton 5, Ohio Konvenciónk után Még mindig elevenen visszhangzanak lelkűnkben azok a lelki, anyagi értékeket messzire felülhaladó isteni áldások, amiben részesültünk azok, akik Isten kegyelméből részt vehettünk az utóbbi konvención. Ez a nagygyűlés nem volt olyan népes mint régen Chicagóban, Clevelandban, vagy Detroitban szokott lenni, de Isten iránti hálával mondhatjuk, hogy a bridgeporti konvenció lelki színvonala nem volt alacsonyabb a régi nagyobb, népesebb konvencióinknál. Kerestem az okait ennek s azt gondolom egy párat meg is. találtam Először is említésre méltó, hogy a közgyűlés kevesebb üzleti munkával és több lelki és szellemi feladattal foglalta el magát. Azok a régen gyakorolt száraz üzleti tárgyalások, melyek sok esetben nemcsak hogy kimerítették a delegátusokat és vendégeket, hanem sokszor az értékes lelki előadásokat is levenni kényszeritették a programról, ezen a gyűlésen EVANGÉLIUMI HÍRNÖK nem jelentkeztek. Lassan belátjuk, hogy a konvenció üzleti dolgait a szakbizottságok vannak hivatva intézni. Olyan egyéneket kell ezekbe beválasztani, akik önzetlenül, Szövetségünk minden irányú munkájában, Isten országa előhaladását keresik. Hála a jó Istennek, közöttünk vannak ilyen lelki tehetséges emberek. Ezen a gyűlésen a jó Isten megmutatta jobban mint valaha, hogy egy ilyen lelki testületnek inkább a lelkiekkel kell több időt töltenie s kevesebb időt az üzleti dolgokkal. Az az érzésem — s ezt itt egy mondatban foglalom — hogy ha a jövőben még jobb evangélizációs programot dolgozunk ki, akkor gyülekezeteink nem vonakodnak meghívni a konvenciót és több delegátusunk és vendégünk lesz az évi nagygyűlésünkön. Máisodiknak megemlítem, hogy most már Isten kegyelméből 54-ik évünkbe léptünk át s a hosszú évtizedes idők minket is megtanítottak, kioktattak sok tekintetben s mint az ige mondja, a gyermekekhez illendő dolgokból kinevekedtünk. Ma már inteligensebben komolyabban és lelkiesebbeu értünk és fogunk fel dolgokat. Emlékszem magamra. Mikor íiatal prédikátor voltam, a konvenciónkon sok feleslegeset mondottam, sokszor emberi indulataimnál fogva a sokféle ügyek tárgyalásaival kapcsolatban, amelyek fölött később szomorkodnom kellett. Ma már nagyon vigyázok és meggondolva keveset mondok. Emlékszem egy testvérre is aki ma is köztünk van s mindannyiunk tiszteletét birja, hogy tárgyalások közben minden tárgyhoz kétszer háromszor hozzászólt ,s a legtöbbször alig mondott valamit. Ma már meggondolva is alig alfe lehet hangját, hallani. Ez tanulást és haladást jelent. Sokat tanultunk, de még többet kell tanulnunk, hogy konvencióinkat a század második felében népünk olyan lelki alkalomnak tekintse, ahová sok áldozattal is érdemes elmenni; ahová vágyakozik az ember és ahol különösképpen és módon találkozik a jó Istennel. , Harmadszor egy pár szóban meg kell említenem azt is, hogy a konvenciónk sikeréhez nagyban hozzájárult az is, hogy a program bizottsá-1961. augusztus 1. gunk nagyon ügyesen evangélizáló jellegű jeligét és témát választott s előadóink komolyan előkészültek elöadásaikkal. Meg kellene itt minden egyest, az áhítatot vezető testvérektől az elnök-ig névszerint említeni és dicsérni előadásaikért, de az Ur tudja. A dicsőséget adjuk az Urnák s köszönjük főleg Neki, aki előadóinkat csodálatosan megáldotta és vezette. Magyar népünknek s az ossz emberiségnek nem filozófiai bölcselkedésekre, hanem az Ur Jézus Evangéliumára van szüksége s most újabban bizonyságot tett nekünk az Ur, hogy ott ahol a küldetésünkről prédikálnak: ahol a tanitványságnak fontosságáról tárgyalnak, és beszélnek, az Ur kinyilatkoztatja magát. Tanítványok vagyunk! hangzott az Ige ezen a naggyiilésen, kiket az Ur ma is elküld a konvenció jeligéje szerint “mint juhokat a farkasok közé.“ Gyülekezeteinknek s a Krisztus nevéről nevezett egyházaknak meg kell szívlelni az Ur eme utasítását és menni kell az elveszett juhokért és bárányokért, úgy mint azt a Nagy Főpásztor és tanítványai tették. A nagy kérdés ez ma is: Megyünk e megmenteni lelkeket, vagy már mi is elkeveredtünk a “farkasok“ között s ahelyett, hogy komoly lelki életet élnénk, szeretetben, jóakaratban és krisztusi indulatokban, a farkasok módjára beleharapunk még azokba is, akik közöttünk élnek és rágjuk azokat. Legyünk valóban Krisztus tanítványai, kik küldetésünknek tudatában Krisztus, képében járunk. ISTEN SEGÍTSÉGE NÉLKÜL.. “Nem a jót cselekszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok. Ha pedig én azt cselekszem, amit nem akarok, nem én művelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn.“ Ki ne tapasztalta volna már Pál apostol módjára ezt a belső láthatatlan kemény kényszerűséget?! De sok jó Isten leikétől indíttatott szándék és akarat hiúsult meg; viszont milyen sok undok és csúnya, bántó és sok lelki kárt okozó szó s istenellenes vétek foglalta el azoknak helyét! Nem azt cselekedte az ember, amit akart, hanem azt amit nem akart. Sokszor maga sem
