Evangéliumi Hirnök, 1961 (53. évfolyam, 1-25. szám)

1961-01-15 / 2. szám

2-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1961. január 15. kősziklára épitetett“. (Mt. 7:25). Labrador tengerpartján az utasok néha különös és csodálatos dolgokat látnak a tenger vizében. A hatalmas szélvihar keletről jő és a vizben úsz­káló hatalmas jéghegyek a széllel szemben haladnak. Az ember azt várná, hogy a szél magával ragadja azokat, de éppen ellenkező irányba haladnak. Mi ennek a természeti csodának a titka? A tenger vizének mélységében még a felszínen látha­tó orkánnál is nagyobb erő van s az a viharral szemben hajtja a jéghe­gyeket. Ha Jézus Krisztus Békessége él a keresztyén ember életében, ha tény­leg meghódolt a menny és föld di­csőséges királya előtt s magát tel­jesen átadta Neki, az életnek legna­gyobb vihara sem ingathatja meg őtet. Csak a keresztyén név, vagy a vallásos élet külső formája nem elégséges. Az nem garancia a bűn rettenetes romboló ereje ellen. Az ördögnek a legnagyobb eszköze az. Jézus Krisztus az egyedüli közben­járó Isten és emberék között. Azért minden embernek személyesen kell hozzájönni. Ő ad nyugalmat és Bé­kességet minden léleknek. BÉKES­SÉG! Emeritus ffTr TTT VT f ftTT TTTTTTTTTT TT T T Tj {» NYOLC LAKÁSOS MOTELT vásároltam ORMOND BEACHEN, Daytona Beach közelében az 1-es számú utón. £ j; Testvéreink figyelmét felhívom <; arra ,hogy akik Miamiba, vagy a <• Bethesda Otthon felé utaznak sr £ útközben tiszta kellemes helyet ^ keresnek éjjeli pihenésre it' AZOK KERESSENEK FEL S MI 1 JUTÁNYOS ÁRBAN !** |j- gondoskodunk a testvérekről! [<■ Szándékukat előre is bejelenthe-4•i -I4 «I 4 £ tik: Rio Vista Court, U.S. Hwy I. Ormond Beach, Florida. Tisztelettel: A. Paulick. 4. 4 4 4. AJ-J. J.J. ■!. J.J. Boldog ujesztendőt! Amikor a Föld tengelye átfordul az Ó-évbőíl az Uj-évbe, 1961 január 1. nulla órakor, ezt a pillanatot most is sokan várták-lesték. Némelyek ví­gan, kezükben italos pohárral, ró­zsás hangulatban, mások ugyancsak e pohárral, babonás félelemmel i­­gyekeztek az 1961 év titokzatos rej­telmeibe betekinteni, amely előttünk csak sötét kérdőjeleket mutatott fel. A sokak között akadtak olyanok is, akik valamely templomban ösz­­szegyülve, vagy otthonaikban Bib­liát olvasva imádkozva mentek át az óramutatóval az ismeretlen újévbe. Minden istentisztelő embernek is­mernie kellene a Bibliát: elsősorban azt, hogy a koccintó-csengő poha­rak soha senkinek semmi jót nem hoztak, legfeljebb a hazamenésnél már a következő órákban szörnyű halálos balesetet, saját és mások családjaira. Gyászt, szenvedést és nyomorúságot. Mert már a szesz megvásárlásánál ezt vitte be a há­zába :—- szeretett családjácnak-bará­­tainak . .. A Bibliát ismerőnek azt is tudni kellene, hogy Isten népének ami nap. tárunk szerint március 21-én van az újév kezdete, az Ur rendeléséből. Te­hát nem a legnagyobb sötétség ide­jén, hanem amikor a világosság és tavasz kézzelfoghatólag legyőzte a sötétséget és megindult mindenben az UJ ÉLET. Ha már figyeljük az ó-évből az újévbe való átmenet nulla óráját és a szeretet arra késztet, hogy a jó­kívánsággal elsők, “egymást megelő. zők“ legyünk, jól tesszük, de azt Is­ten akarata szerint tegyük, minden­ben Amié egyezve és “szakasszuk el magunkat“ e világ esztelen szokásai­tól, hogy valóban Boldog Ujeszten­dőt — az elmúlt tapasztalatain o­­kult — értelmesebb évet élhessünk. Vonultassuk el magunk előtt azt a sok áldást, amelyet az Ur atyai jóságából az elmúlt évben és évek­ben kaptunk. Szemgyógyitó irral kenjük meg szemeinket, hogy azo­kat mind meglássuk és igy hálával áldozzunk a Felségesnek. így bár­milyen megpróbáltatás jönne is re­ánk, ha segítségül hívjuk Őt, azonnal meghallja és megszabadít bennün­ket. Mert Ő nem építi házunkat, ter­veinket és nem őrzi azokat hiába fá­radozunk. Vegyünk Tőle tűzben megpróbált aranyat, ezüstöt, hogy kipróbált hit­ben oly gazdagok legyünk, hogy mindenütt minden kötelességeink, nek eleget tudjunk tenni. És fehér ruhákat, hogy öltözetünk legyen az Ur előtt és az emberek előtt. Hogy önmaga elé állíthassa, dicsőségben az Egyházat, hogy Sión dicsőségben látassék már meg! Mert Sión dicsősége hozhatja csak meg a sóvárogva várt Boldog Ujesz­tendőt: egy soha óvá nem váló élet, el nem múló Boldog Ujesztendejét! J.S. Friedrich---------—o-----------­A nap leánya Elbeszélés Irta: Somogyi Gáborné Ragyogó nyári nap volt, vasárnap reggel. A közeli templom óriási érc­harangjai messze küldték kedves hangjukat: Bimm-bamm, bimm­bamm .. . Zengtek a mezőkön át, be. lecsendültek halló fülekbe és elin­dultak az emberek, hogy tisztességet tegyenek Istennek. Éva kinézett ablakán. Mennyi fény! Háza előtt pazar színekben il­latozott millió virág, amelyet gondos kertész kezek ültettek. Tekintete a kis tóra esett, amelyben aranyha­lacskák úszkáltak. Ez is az övé, a gyönyörű ház, a kert, a tó, a feny­veserdő és pénz, pénz rengeteg, azt se tudja, hogy mennyi. De minek a pénz, ha boldogság nincs, sóhajtotta. Én balgatag, azt hittem, hogy bol­dog leszek, ha sok pénzem lesz, a boldogságot meg lehet vásárolni pénzzel. Mi ez az élet? Miért kell élni? Mi értelme van? Kilépett kertjébe. Bimm-bamm, bimm-bamm szállt a légen át. — Ne zúgjatok harangok! Ne hívjatok! Úgy sem megyek templomba! Visz­­szament a garázshoz és beült kis fe­hér kocsijába. Száguldott ki, messze a A’árosból, ki a szabad mezőkre, a­­hol senki sem látja. Egymásután maradtak el a városok, faluk. Min­denütt ünnepi hangulat, harangszó. Bekapcsolta a rádiót. Bach korái szárnyalt az orgonán. “Ó fej vértől átázva ...“ Lezárta. Gyorsabban, el

Next

/
Thumbnails
Contents