Evangéliumi Hirnök, 1961 (53. évfolyam, 1-25. szám)
1961-01-15 / 2. szám
1961. január 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3-IK OLDAL innen! Ki a szabadba! Futott az autó egyre gyorsabban, félelmetes szagul, dással. Nem nézett semmit, a piros lámpákat átsuhanta, ment, ment nagy elszántsággal. Kanyargós erdei ösvényhez ért. Itt lelassított. Mikor a magasba ért megállt. Szép fensik volt itt, selyempuha füvei, kis bokrokkal. Kiszállt és elindult kóborolni. Hatalmas fák álltak komor őrséget. Különös hangulata volt az erdőnek. Homály, sejtelmes zizzenések, a fény alig tudott a sürü lombokon átjutni, úgy szűrődött, mintha egy másik világból jönne. Kitárta karjait. Ti fák, ti fák, mondjátok meg nekem, mi az élet értelme? Ti már itt álltok évszázadok óta, sokat láttatok, mondjátok meg nekem! Miért kell élni? Ágak reccsentek. — Összerezzent. Ez a fák válasza, gally roppanás. Semmi több. Ők sem tudják, csak állnak, mert egyszer elhullott a mag, kikelt és azóta élnek, élnek, amig egy vihar ki nem dönti őket. Mert élni kell, mert élni muszály . .. Ah, nem bírom már ezt a némaságot. El innen! Futva ment kocsijához, begyújtotta és mint az őrült siklott le a hegyi utón. Valaki dudál! Vigyáznom kell. Óh, nagyon gyorsan hajtok. Megnyomta a féket. A kocsi lassított és baj nélkül ért le az országúira. Az utón sok kocsi gurult. Kirándulók. Szegények, ha beléjük szaladok meghalnak. Kár lenne értük. Ment utánuk. Kis falucska, — megint egy erdő, kis falucska, — de ott tó csillog. Milyen szép. Odamegyek. — A többiek továbbmentek, ő lekanyaradott a part. hoz. Kicsit közel ment, igy hátra kellett mennie. Amint visszanézett, a hátsó ülésen virágcsokrot pillantott meg. Értenyult. A címkén ez állt: Őszinte hódolattal: István. Tegnap este kaptam, emlékezett vissza. Őszinte hódolattal... Annyi kártyán állt ez már. Mennyi csokrot kapott... Igaz szeretettel... — Milyen hideg, semmitmondó szavakká váltak, hisz mindenki csal mindenkit, ez az igazság. A szive megint nagyon nehéz lett. Megindult a hid felé. Egyszerű kis fahíd volt, de játékos kezek szép kis mintákat faragtak ki a korláton. Kis kutya kecs. ke, őzike. Mennyi kis állatfej. — Kihúzott a csokorból egy szól virágot. Őszinte ..., a virág belehullt a vízbe. Hódolattal..., esett a másik szál is utána. Igaz . . . ismét egy szál rózsa, szeretettel..., hulltak a virágok, amig mind elfogyott, peregtek Éva könnyei. Már nem látott. Zokogott. Szivét marcangolta a fájdalom. Megragadta a korlátot, átlendült rajta és belezuhant a vízbe. Minden elsötétedett. Egy ideig szédült, aztán ez is megszűnt. (Folytatjuk)------------o-----------Dr. Billy Graham evangélista Nevada állam, Las Vegas városában evangéiizál, ahol az első alkalomra 7 ezer ember gyűlt össze a több millió dolláros hatalmas Convention központban. Ezt a várost az irók gyakran nevezik a “Bűnözés városának“. Ebben a városban is sokan jöttek elő az evangélista hívásra s annak adtak kifejezést, hogy elfogadják Jé, zust személyes Megváltójuknak. Reméljük, és imádkozzunk, hogy az elhintett igemagvak jó földben — a lénk talajában meggyökerezhetnének Isten dicsőségére. # # * Kelet-Németországból a vasfüggöny mögül özönlik a német nép nyugat-Németországba. Azt a hirt kaptuk e napokban, hogy 1960 esztendejének minden napjára 400 menekülő ember esik. Ha a napokat megszorozzuk 400-al, akkor azt taláiijuk, hogy az elmúlt esztendőben 146 ezer ember menekült át nyugatra az oroszok által még mindig erősen tartott “paradicsomból“. Pedig még mindig 350 ezer orosz katona őrzi kelet-Németországot. * # # Texas állam, Dallas városában lévő Első Baptista gyülekezetnek költségvetése 1961 esztendőre 1 millió 195 ezer dollár. Állítólag ez a legnagobb összeg, amit valaha is egy keresztyén gyülekezet előre jegyzett egy esztendőre. Ennek a nagy öszszegnek több mint felét misszió célra áldozzák. Ez a jeles gyülekezet évi bevételének felét minden évben misszió célra adja. Levél Németországból (Kivonat) Kedves Petre szerkesztő Testvér: Amidőn újból közeledünk egy év befejezéséhez nem mulaszthatom el hálámat kifejezésre juttatni azért, hogy küldik nekem is az Evangéliumi Hirnököt. Olvasom a lapból, hogy milyen nagy szükség van ottan is az irodalom támogatására, de nekem azt kell mondanom az apostollal: “A- ranyom és ezüstöm nincsen . .s csak puszta köszönő szavakat küldhetek a testvéreknek jóságuk és szeretetükért. Szeretném arra kérni amerikai testvéreimet, hogy mig alkalmuk és idejük van, nagyobb buzgósággal és lelkesedéssel karolják fel az evangéliumi irodalmat. Milyen nagy áldás és öröm részünkre olvasni az Evangéliumi Hirnököt és abból megtudni, hogy az Ur dolgozik testvéreinken keresztül és Szentlelke által vezeti és megáldja a lelki munkát. Mikor Magyarországon éltünk, előfizetője voltam a “Békehirnők“ című vallásos lapnak, a “Kürt“-nek, a “Hajnalcsillag“-nak és még az “Olvasd“ című evangélizáló lapocskának is. Az előfizetések által nem lettem szegényebb az anyagiakban, hanem még gazdagabb lelkiekben és anyagiakban. Sajnog a németországi anyagi helyzetünk nem engedi meg azt, hogy az Evangéliumi Hirnököt előfizessük. Kedves amerikai testvéreim az újévben harcoljatok erősen az irodalomért, hogy a sátán nehogy kiüsse kezetekből, mert amint tudjátok az ördög erős harcot folytat s leakar győzni minden olyan eszközt, mely Isten dicsőségét s lelkünk üdvösségét szolgálja. Ha ellene állunk, mint az Ur mondja: Elfut tőletek. Amidőn még egyszer köszönetét mondunk a kedves lapért, kívánunk az összes amerikai testvéreinknek a boldog karácsony után egy kegyelemteljes boldog ujesztendőt. Külön, sok erőt és áldást Istentől a szerkesztő testvérnek és munkatársainak. (134 Zsoltár). Bilics testvérek Németország
