Evangéliumi Hirnök, 1961 (53. évfolyam, 1-25. szám)

1961-07-15 / 18. szám

2-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1961. augusztus 1. az emberek életében. Ő tökéletes, szent Isten, akinek jelleme még Ju­­dás esetében sem engedhette meg azt. Amit tett saját gonoszságából és romlott akaratából művelte. De mi­ért nem térhetett meg gonosz csele­kedetéből? A többi apostolok emberi gyenge­ségei tartottiáik vissza? Vagy talán a pénzeszacskó lett volna az aka­dály? Vagy Jakab és János kérelme és követelése botránkoztatta volna meg, amidőn Krisztus földi királysá­gának trónja mellett jobb és balkeze felől akartak vele uralkodni? Vagy talán Péter apostol társában ütkö­zött volna meg amidőn azt mondotta Jézusnak: “Mi mindent elhagytunk és követünk Téged“ s mégis Péter visszatért a családjához, mert az Ur feltámadása után halász foglalko­zásban találta Pétert? A Tamás ké­telkedése akadályozta volna .Tudiás megtérését, aki nem csak a feltáma­dás után mondotta apostol társai­nak: “Ha nem látom kezein a szegek helyét.. semmiképpen el nem hi­szem“ hanem valószínűleg azelőtt is több esetben kételkedései támadtak a szemmel nem látható szellemi és lelki események felől, melyekről Ju­­dásnak tudomása volt. Azok tartot­ták volna vissza Judást attól, hogy magát teljesen átadja Krisztusnak? Ezek a kérdések itt is csak felelet nélküli kérdések maradnak. A Bibliá­ban nem találunk ezekre feleletet. De azt biztosan tudjuk, hogy a Biblia Judást személyesen felelősségre von­ja az Ur Jézus árulásáért. Azt is mondja az Ige, hogy a többi apostol­nak emberi gyengeségéből fakadó botlása nem jogosította fel Judást erre a rémes cselekedetére. Igen, az Ur Jézus Krisztus világot megmentő lelki tevékenységének központjában ott találjuk az aposto­lokat, akiknek sok tévedése és hiá­nyossága volt— amelyekre nem tér­hetek most ki — de ezekkel szemben ott találjuk a sok, minden emberi gyarlóságból fakadó gyengeségeik felett azokat a súlyos és jellemes dolgokat, melyek éltük folyásában mindent felülmúltak. Ezekből csak egy párat említek meg: “Eredj e| én­­tőlem Uram, mert én bűnös ember vagyok.“ Az apt. meglátta, felismer­te bűneit. Mikor a misszióföldről visszatértek mondották az Urnák: “Még az ördögök is engednek né­­künk.“ Micsoda erő és micsoda hit á­­ramlik ki e mondásból. S mikor az Ur megkérdezte az apostolokat: “Ki­nek mondtok ti engemet“ milyen ha­tározottsággal mondja Péter a többi nevében: “Te vagy Krisztus az élő Istennek Fia.“ De soha nem szabad felednünk, hogy a sok drága tapasz­talatok mögött állott az Ur aki az övéit soha el nem hagyja. Kedveseim mi talán soha meg nemért hetjük, hogy .Tudás megkeményedé­­sének mik lehettek az okai; de nem szabad senkinek félre érteni azt az igazságot, hogy ebben az életben két hatalmas erő között élünk és moz­gunk s e két erő közül egyik, vagy a másik befolyásolja és kormányozza életünket s minden ember maga fe­lelős Istennek a kettő közötti válasz­tásért. Melyiket választod? N.G. után Emeritus Tanitványság és Isten vezetése Kivonatos összefoglalás Galambos Pál előadásából a bridgeporti Kon­vención. Vegyük kiinduló pontnak : János ev. 15, 1-11 verseit. A 8-ik vers sze­rint az Ur azt mondja “És igy bizo­nyítsátok hogy az én tanítványaim vagytok.“ Hogyan tehát? 1. Ha én­­bennem haradtok; 2. ha az én beszé­deim bennetek maradnak; 3. ha sok gyümölcsöt — jó cselekedetet, lélek­­mentést — teremtek. Két kérdésre keresünk feleletet Is­ten igéjéből: 1. Mit jelent tanítványnak lenni? Krisztus Urunk tanítványa az, aki: 1. Krisztus tanítását elfogadja, benne jártas és arról beszélni tud. (János ev. 8:31.) Jézus Krisztusban való hit, megtérés és újjászületés fontos feltétel a beiratkozásnál. Be­iratkozás után következik a szorgal­mas tanulás: a Biblia ismerete, a keresztyén tanítás (teológia, világ­nézet) tanulmányozása, hogy azt magunk jól tudjuk és képesek le­gyünk azt embertársainknak tovább adni. (Áhitatosság és jámborság nem helyettesítik ezt.) 2. Krisztus követése, vagyis taní­tásának a hétköznapi életben való alkalmazása. (Luk. 14:26-27.) A ta­­nitványság egy életmód, a krisztusi életmód. A krisztusi tudomány az é­­lettől, a gyakorlástól el nem választ­ható. Egy példás, gyümölcsöt termő élet bizonyítja a tanítás helyességét. Ha Krisztus Urunk tanításában ott­hon vagyunk és az Övéhez hasonló életet élünk, akkor jó utón vagyunk az igazi tanitványság felé, de még valami hiányzik. 3. A Mester munkájának folytatá­sa annak halála után. (Máté, 28:19- 20.) Jézus Urunk munkája az volt, hogy a bűnös világot megváltsa. Ő meghalt a keresztfán a bűnösök megváltásáért — az Evangéliumot megteremtette, az egyházat megala­pította Isten országát bevezette. Az Ő részét (földi életének hivatá­sa) halálával befejezte, mikor a ke­reszten — kiáltotta: “Elvégeztetett!“ ö feltámadása után a mennybe ment és a megváltás munkájának tovább­vitelét e földön az Ő tanítványaira bizta. A tanítványoknak kell hirdetni az Evangéliumot, kell építeni az egy­házat és kell Isten országában dol­gozni. Aki vonakodik ebben a mun­kában résztvenni, az nem tanítvány, ha mindjárt doktora is a krisztusi tudománynak és erkölcsileg a leg­tisztább életet él. A másik kérdés az, hogy II. Hogyan vezet Isten e tanitvány­­ságban? 1. Krisztus a mi példánk — az Ő személye mindig előttünk halad a ki­tűzött cél felé. (Pét, 1.2:21.) Jézus Isten és ember volt. Mint ember úgy élt, hogy a tanítványoknak lehetsé­ges őt követni. Kell igyekeznünk, hogy úgy gondolkozzunk, beszél­jünk, cselekedjünk, ahogyan ő tette; mindenben utánozzuk és kövessük. Krisztus nemcsak Megváltó, hanem példa is. Ehhez szükséges, hogy az Ő életét, életmódját, a “történelmi Jé­zust“ tanulmányozzuk az Uj Szövet­ség írásai alapján. 2. A Szent Írás által. (Zsolt, 119,- 105; Jel, 3:8.) A Szent irás a teljes Biblia Istennek igéje. Igen fontos a teljes Bibliáinak elfogadása mint té­vedés nélküli isteni kinyilatkozás (divinely inspired revelation) és an­nak helyes magyarázása. Igehirdeté­sünk, bibliamagyarázásunk olyan i­

Next

/
Thumbnails
Contents