Evangéliumi Hirnök, 1961 (53. évfolyam, 1-25. szám)

1961-01-15 / 2. szám

VOLUME 53. ÉVFOLYAM. NO. 2. SZÁM.1961 január 15. JÉZUS mondá:“ De előbb hirdethetnie kell az evangé- Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America, liumnak minden pogány népek között.“ (Márk 13:10) Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja. BÉKESSÉG ISTEN KEGYELME Irta: Némethy László Jó néhány évvel ezelőtt hidépitésnél dol­goztam. Nekem, mint idevándoroltnak igen érdekesnek tűnt, ahogy Amerikában egy ilyen hatalmas müvet az emberek megal­kotnak. Aztán nagy érdeklődéssel fordultam a­­zok az emberek felé, akik széditő magas­ságban ropogtatják szegecselő gépeiket. S egyik napon az történt, hogy egy ember le­esett. Mondanom sem kell hogy az meghalt. Mikor az újságíró kérdéseket tett fel, az előmunkás csak igy világosította meg az ő nehéz munkáját: “Nálunk csak egyszer tévedhet az ember az életben”. Aki egy­szer vét a rend ellen, vagy nem tartja be az óvó rendszabályokat, az többször nem ismételheti meg. Annak egyszer s minden­korra vége! Sokat forgattam fejemben ezt a nem is egész, hanem fél mondatot, amit az elő­munkás akkor az újságíróknak kijelentett. S mint olyan, aki úgy véli, hogy Istennek megőrző szemei rajtam vannak, hányszor és hányszor köszöntem meg már, hogy Isten nem ilyen. Hogy az ő kegyelme fel­old a halálos következményektől. A sok mulasztás, vétek, elcsúszás, vagy elesés után nem következik be a halál. Hogy az Ő nagy szeretete kegyelmén keresztül a zuhanás pillanatában mentő angyalként megfog és visszavisz az élet útjára és fe­léje mutat, mint Megtartóra és Megmen­tőre. Azért azt a kegyelmet nagybecsűnek tar­tom. Vigyázok rá, mint a szemem világára, ahogy szokta a magyar mondani Reáfüg­gesztem kérő tekintetem és imádkozásaim­ban összecsukott kezeimet egészen a mennynek trónusáig emelem, mert Ő ott könyörög értem, gyarló emberért, ő a váltság és ő a kegyelmi forrás egyetlen­­egyje, aki KRISZTUS ÉS MEGVÁLTÓ. A reménység kertjében terem a jövendő győze'em babérja, az elkö­vetkezendő öröm rózsája és a közel­gő békesség lilioma. Kétség nélkül, a közelmúltban ünnepelt karácsonynak egyik nagy üzenete a világhoz: békesség. Az an. gyali sereg énekének szövegében ta­láljuk: . . .“és e földön békesség, és az emberekhez jóakarat“. (Lk. 2:14) S mielőtt az Ur Jézus életét a Gol­­gothán feláldozta volna, nyugtalan tanítványainak ezt mondotta: “Az én békességemet adom néktek, nem úgy mint a világ adja“ (Ján. 14:27). Az emberek a világadta békessé­get ismerik s korunkban erről a bé­kességről beszélnek s mentői többet beszélnek erről, annál békételeneb­­bé és nyugtalanabbá válik a világ. Haragos nyugtalan embercsoportok tömörülnek s fegyverrel is kezük­ben megakarják változtatni a rend­szert. Azt vélik, hogy ha más rend­szer veszi át a vezetést, akkor bé­kességük lesz. Az emberiség élettörténete erősen bizonyítja azt az igazságot, hogy a­­káírmilyen változások is történjenek a nemzetek életében, az emberek csak ahhoz a békességhez jutnak el, mely felett a kormány fegyverrel őrködik s ez fényesen igazolja azt, hogy a világ még nem ismerte meg azt a békességet, melyet Isten ho­zott erre a földre s melyet Jézus Krisztus adott az ő tanítványainak. Ennek a földi, vagy testi életnek nincsen semmi állandósága. A nap­sugaras derűs ég felettünk a másik pillanatban már borússá válhat és tiszta égből is lesújthat reánk a vil­lám pusztító ereje. Lábaink alatt a föld megindulhat s világi békessé­günket és nyugalmunkat megzavar­hatják az elemek. Testünket a be­tegségnek fájdalmai kínozhatják már holnap. Elveszíthetjük kedve­seinket, vagyonúnkat, munkánkat, állásunkat, rangunkat és még az é­­letünket is bármelyik pillanatban Ha Isten nélkül él valaki, még a lel­kiismeret is megszólal s kibeszélhe­­tetlen belső nyugtalanságot idéz elő. Ha valaki a világ szerint él Isten nélkül, soha nem lehet megelégede­­dett, még akkor sem, ha tömérdek kincsei vannak. Mindig hajtja, űzi valami ösztönszerü érzés, előre vala­milyen megnevezhetetlen cél után. Epeszti az éhség, a szomjúság, a lel­ki, mert örökkévalóságra teremtette Isten az embert. Az Ur Jézus Krisztuson kívül nin­csen és nem lehet soha senkinek i­­gazi, állandó békessége! Az egyedül csak Benne és általa lehet s Ő azt azoknak adja, akik hittel, benne va­jó igaz bizalommal személyesen hoz­zájönnek s bünbánattal lerakják lá­bainál bünterhüket. Jézus Krisztus adja az ő békességét, de csak az ilyen hozzátérő bűnösöknek adhatja. Lé­lek, jöjj a Megváltódhoz: az Ur Jé­zus Krisztushoz s benne megtalálod Békességedet! Ha az Ur neked békességet ad, Is­tentől nyersz erőt ig az élet megpró­báltatásai ellen. Az Ur Jézus példá­­zatos beszédében a kősziklára épí­tett ház példájával igy fejezi ki: “És ömlött az eső, eljött az árvíz, és fújtak a szelek és beleütköztek abba a házba, de nem dűlt össze, mert

Next

/
Thumbnails
Contents