Evangéliumi Hirnök, 1961 (53. évfolyam, 1-25. szám)
1961-06-01 / 14. szám
2-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1961. junius 1. Mindenek felett gondoljunk U- runkra, aki a legnagyobb és legelképzelhetetlenebb áldozatot hozta. Mi emberek szenvedünk saját bűneink miatt, de az Ur bünnélküli volt s Ő szenvedett a mi bűneinkért. Értünk hordott Ő gúnyt, vereséget, amit leírni képtelenek vagyunk. Érettünk kereste nagy szenvedését a kínzó helyre érettünk vitte durva keresztjét. Érettünk szálltak fel nemes szive sóhaji; érettünk folyt el utolsó csepp vére. Oh milyen áldozat? Emlékezzünk! Emeritus ■------------o-------—• Megbüvölt világ Irta: Némethy László Mikor az oroszok kilőtték az első embert (állítólag) az űrbe és viszszaérkezésére rendezett hatalmas ünneplés láttára az emberiség úgy bámult, mint az a madár, mely kígyó bűvölete alá esett. Tehetetlenül állt meg a tények súlya alatt és nagyon hatása alá esett,mert a roppant erők és titkok olyan kezekbe estek akiktől nem Isten dicsőítését, hanem annak lealacsonyitását lehet várni. Akik az élettel és annak ezerféle útvesztőivel tisztában vannak, azok immár régen tudják ezt, Isten nem hagyja az égig nőni a fákat. A miértekre kapott válaszok úgy hatnak jótékonyan, ha a mai életben, bármi is történik az ember visszatéved a régi és igazi alapra, vagyis Istentől kér feleletet mindezekre a modern kori “csodákra“ felülről vár értelmet a megmagyarázásukra. S akkor az embert átsegíti Isten földi problémáin. Napokban, — gondolom, — mélyet sóhajtott az emberiség, mikor az amerikai televízió bemutatta a mi első sikeres, de a hírverés minden ágazatát elkerülő eseményt, hogy a mi emberünk is visszajött az űrből. Nem repülte ugyan körül a földet és nem hiresztel róla ellenőrizhetetleneket és nem is szánja semmiféle ijesztgetésnek, csupán annyinak, hogy sikerült és az ember jó egészségben, minden bántódás nélkül megjött. Amikor máj A; hazafiban a huszadik százat! történelmét Írják, kétség nélkül megemlítik, hogy ez a század az emberiség önámitásának volt a százada. Ebbe a tévedésbe pedig éppen nyomós okok miatt esett mert elvesztette a régi és igazi talpkövet, amire az Egyház épül és, melyen diadalt nem ül semmiféle istentelen eszme, sem a tudomány magas színvonala, sem az anyag, de még a pénz, vagy arany sem, amik a mai életet uralma alá hajtotta és talán jövőjét is fogja. Ebben a megbüvölt világban, egyike a legfontosabbaknak, a sok válás. Minden nemzet legkisebb egysége a család. Innen jön az életnek, mint kutforrás, minden megújhodás. Az ifjúság az uj vessző, mely termőfává nő és meghozza gyümölcsét. De hogy lehetséges ez, mikor a gyermek olyan életben nő fel, amiben még alkalma sincs Istent és az erkölcsöt megismerni? A felborult családi életek millióinak talajából sarjadt uj ágazat lazult nézetet hoz az elkövetkező generációnak. Az újra összeházasodott felek, akik élváltak és elváltakkal kötnek házasságot, milyen gyermekeket nevelhetnek? Honnan vegyék a becsületes nézetet, az apától, vagy anyától, akiknek faszámra-' zottai újra idegen férfi és nő nevelése alatt éri el az érettkort? így állnak elő az efajta esetek, melyekről tréfák születnek, de komoly a háttere. Összeházasodik két elvált fél és mindkettő hoz magával egy-egy gyereket. A házasságból is születik egy gyermek. Egyik napon a gyerekek összekapnak. Az asszony rémülten szalad az urához és mondja: “A te gyermeked és az én gyermekem veri a mi gyermekünket.“ És nemcsak tréfa ez, mert a sokféle eszmevilágban “összeházasodott“ ember, amikor valami uj titkot hoz fel, akkor azt nem az emberiség javára, hanem ölésére, vagyis kárára akarja elsősorban felhasználni. Ez volt az a nyomós ok, mikor a kommunisták hírül adták az ő sikerüket a világnak. És a világnak egyik fele rémületbe, a másik büszkeséggel egybeöltött kárörvendezéssel néztek Amerika felé. Az álapnélküli ember remegése, mely mint az akaratát vesztett madárka, úgy nézett a kígyó elbűvölő szemébe s most már kérdezi, mi lesz velünk, Hogy fal bennünket fel a földet áttekerő tkig^óhálózat és félelmében mindjárt arra gondol, meg kell velük egyezni. Nem gondol elsőül Istenre,, aki minden fáraónál, mindegy régi vagy mostani diktátornál, hatalmasabb, erősebb, aki szereti az embert és nem megölni, hanem felemelni akarja Az Istentvesztett ember első gondolata mert megalkuvó és csupán életét féltő azt gondolja, hogy az istentelenek tudásába került uj erő, egyenlő az Istentől származott hatalommal. Nem úgy az! Mindennek volt kezdete és hiszem teljes meggyőződéssel, lesz vége is. Régi időkben Madách szerint is: Diadalt ült minden pogány istenen és szobron Krisztus. így lesz ez ezen túl is. Az uj pogány világ imádja a modernkori bálványokat, és azokat jobban szereti Istennél. Az Isten közösségéből elkerült ember házassága a bálványokkal, mely ime a mai utódot adta ennek a világnak. Az elváltak gyermekeit! Azok pedig ütik-verik egymást méghozzá észnélkül. Végül tényként kell felhoznom, hogy egy másik alá esünk, mert a bűn alól nem lehet felszabadulni mondjuk az az eszköz azok kezében van, akik a mi öldalunkon, tehát a keresztyénségnél van. Ez még mindég bálványimádás. Csak az Istenbe vetett hit , mégpedig az öntudatos, mely erőforrást ad a mindennapi életünkhöz, az vezet át a kétségeken és kikerülünk a kígyó nézése alól. Hisz láthatja az ember, hogy azok a tüzek, melyeknél az emberek vére szinte folyamokban áradt, ez az erőszakosan kiontott vér olyan kezektől eredt, akik a kígyóval és az ördöggel kötöttek frigyet. Akiknek semmi közük Istenhez hát ezeknél erősebbeknek kell lenni azoknak, avval a roppant erővel és hatalommal, melyet Isten képvisel ezen a földön az Ő A- nyaszentegyházában. * # * A detroiti Osvárth Lajos Testvére. ink két derék fia, Ferenc és Péter kik New Mexico államban laknak, a közelmúltban hazajöttek beteg édesapjukat meglátogatni, ügy a beteg mint a fiatal Testvéreink édesanyjukkal együtt örvendeztek a viszontlátásnak. Érthető azonban, hogy édesapjukat jobb egészségben szerették volna látni.
