Evangéliumi Hirnök, 1961 (53. évfolyam, 1-25. szám)

1961-06-01 / 14. szám

2-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1961. junius 1. Mindenek felett gondoljunk U- runkra, aki a legnagyobb és legel­képzelhetetlenebb áldozatot hozta. Mi emberek szenvedünk saját bűne­ink miatt, de az Ur bünnélküli volt s Ő szenvedett a mi bűneinkért. Ér­tünk hordott Ő gúnyt, vereséget, a­­mit leírni képtelenek vagyunk. Éret­tünk kereste nagy szenvedését a kínzó helyre érettünk vitte durva ke­resztjét. Érettünk szálltak fel nemes szive sóhaji; érettünk folyt el utolsó csepp vére. Oh milyen áldozat? Em­lékezzünk! Emeritus ■------------o-------—• Megbüvölt világ Irta: Némethy László Mikor az oroszok kilőtték az első embert (állítólag) az űrbe és visz­­szaérkezésére rendezett hatalmas ünneplés láttára az emberiség úgy bámult, mint az a madár, mely kí­gyó bűvölete alá esett. Tehetetlenül állt meg a tények súlya alatt és na­gyon hatása alá esett,mert a roppant erők és titkok olyan kezekbe estek akiktől nem Isten dicsőítését, hanem annak lealacsonyitását lehet várni. Akik az élettel és annak ezerféle útvesztőivel tisztában vannak, azok immár régen tudják ezt, Isten nem hagyja az égig nőni a fákat. A miér­tekre kapott válaszok úgy hatnak jó­tékonyan, ha a mai életben, bármi is történik az ember visszatéved a ré­gi és igazi alapra, vagyis Istentől kér feleletet mindezekre a modern kori “csodákra“ felülről vár értelmet a megmagyarázásukra. S akkor az em­bert átsegíti Isten földi problémáin. Napokban, — gondolom, — mé­lyet sóhajtott az emberiség, mikor az amerikai televízió bemutatta a mi el­ső sikeres, de a hírverés minden ága­zatát elkerülő eseményt, hogy a mi emberünk is visszajött az űrből. Nem repülte ugyan körül a földet és nem hiresztel róla ellenőrizhetetleneket és nem is szánja semmiféle ijesztgetés­nek, csupán annyinak, hogy sikerült és az ember jó egészségben, minden bántódás nélkül megjött. Amikor máj A; hazafiban a huszadik százat! történelmét Írják, kétség nélkül megemlítik, hogy ez a század az emberiség önámitásának volt a százada. Ebbe a tévedésbe pe­dig éppen nyomós okok miatt esett mert elvesztette a régi és igazi talp­követ, amire az Egyház épül és, melyen diadalt nem ül semmiféle is­tentelen eszme, sem a tudomány ma­gas színvonala, sem az anyag, de még a pénz, vagy arany sem, amik a mai életet uralma alá hajtotta és ta­lán jövőjét is fogja. Ebben a megbüvölt világban, egyi­ke a legfontosabbaknak, a sok válás. Minden nemzet legkisebb egysége a család. Innen jön az életnek, mint kutforrás, minden megújhodás. Az ifjúság az uj vessző, mely termőfává nő és meghozza gyümölcsét. De hogy lehetséges ez, mikor a gyermek o­­lyan életben nő fel, amiben még al­kalma sincs Istent és az erkölcsöt megismerni? A felborult családi éle­tek millióinak talajából sarjadt uj á­­gazat lazult nézetet hoz az elkövet­kező generációnak. Az újra összehá­zasodott felek, akik élváltak és elvál­takkal kötnek házasságot, milyen gyermekeket nevelhetnek? Honnan vegyék a becsületes nézetet, az apá­tól, vagy anyától, akiknek faszámra-' zottai újra idegen férfi és nő nevelése alatt éri el az érettkort? így állnak elő az efajta esetek, melyekről tré­fák születnek, de komoly a háttere. Összeházasodik két elvált fél és mindkettő hoz magával egy-egy gye­reket. A házasságból is születik egy gyermek. Egyik napon a gyerekek összekapnak. Az asszony rémülten szalad az urához és mondja: “A te gyermeked és az én gyermekem veri a mi gyermekünket.“ És nemcsak tréfa ez, mert a sok­féle eszmevilágban “összeházaso­dott“ ember, amikor valami uj titkot hoz fel, akkor azt nem az emberiség javára, hanem ölésére, vagyis kárára akarja elsősorban felhasználni. Ez volt az a nyomós ok, mikor a kom­munisták hírül adták az ő sikerüket a világnak. És a világnak egyik fele rémületbe, a másik büszkeséggel egybeöltött kárörvendezéssel néztek Amerika fe­lé. Az álapnélküli ember remegése, mely mint az akaratát vesztett ma­dárka, úgy nézett a kígyó elbűvölő szemébe s most már kérdezi, mi lesz velünk, Hogy fal bennünket fel a föl­det áttekerő tkig^óhálózat és félel­mében mindjárt arra gondol, meg kell velük egyezni. Nem gondol első­ül Istenre,, aki minden fáraónál, min­degy régi vagy mostani diktátornál, hatalmasabb, erősebb, aki szereti az embert és nem megölni, hanem fele­melni akarja Az Istentvesztett ember első gon­dolata mert megalkuvó és csupán életét féltő azt gondolja, hogy az is­tentelenek tudásába került uj erő, e­­gyenlő az Istentől származott hata­lommal. Nem úgy az! Mindennek volt kezdete és hiszem teljes meg­győződéssel, lesz vége is. Régi idők­ben Madách szerint is: Diadalt ült minden pogány istenen és szobron Krisztus. így lesz ez ezen túl is. Az uj pogány világ imádja a mo­dernkori bálványokat, és azokat job­ban szereti Istennél. Az Isten közös­ségéből elkerült ember házassága a bálványokkal, mely ime a mai utó­dot adta ennek a világnak. Az elvál­tak gyermekeit! Azok pedig ütik-ve­­rik egymást méghozzá észnélkül. Végül tényként kell felhoznom, hogy egy másik alá esünk, mert a bűn alól nem lehet felszabadulni mondjuk az az eszköz azok kezében van, akik a mi öldalunkon, tehát a keresztyénségnél van. Ez még min­dég bálványimádás. Csak az Istenbe vetett hit , mégpedig az öntudatos, mely erőforrást ad a mindennapi éle­tünkhöz, az vezet át a kétségeken és kikerülünk a kígyó nézése alól. Hisz láthatja az ember, hogy azok a tü­zek, melyeknél az emberek vére szinte folyamokban áradt, ez az erő­szakosan kiontott vér olyan kezektől eredt, akik a kígyóval és az ördöggel kötöttek frigyet. Akiknek semmi kö­zük Istenhez hát ezeknél erősebbek­nek kell lenni azoknak, avval a rop­pant erővel és hatalommal, melyet Isten képvisel ezen a földön az Ő A- nyaszentegyházában. * # * A detroiti Osvárth Lajos Testvére. ink két derék fia, Ferenc és Péter kik New Mexico államban laknak, a kö­zelmúltban hazajöttek beteg édes­apjukat meglátogatni, ügy a beteg mint a fiatal Testvéreink édesany­jukkal együtt örvendeztek a viszont­látásnak. Érthető azonban, hogy é­­desapjukat jobb egészségben sze­rették volna látni.

Next

/
Thumbnails
Contents