Evangéliumi Hirnök, 1961 (53. évfolyam, 1-25. szám)
1961-06-01 / 14. szám
1961. junius 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3-IK OLDAL Jézus és a gyermekek A hegyek ormán már nyitogatta topázszin szemét a virradat. Az utón álló őrtorony fehér falainak közepére vékony árnyékcsikot festett a felkelő nap izzó gömbje. A ciprusok, gránát és vadfügefák hajladozó lombjain átszürödött a napfény. A reggel könnyei fénylettek a pálmaleveleken. Itt. ott úszkáló felhőket bearanyozta a napfény. A szél messze távolban a hegyek lábánál szunyókát. Később azonban felkelt és repülésnek indult s magával sodorta a réti virágok és vadfüvek szagát. A nap tüzes üstöké néha az alatta úszó felhőkárpitok mögé rejtőzött. A magasban sasok kóvályogtak prédára leselkedve. A városok, falvak, és tartományokból elindult néptömeg nőtön-nőt mindenütt az utakon. Az asszonyok az utakmentén házakból sietve nyalábolták fel gyermekeiket, hogy a menetelő népcsoporthoz csatlakozzanak. Derekukra kötözték tarkabarka nagykendőjüket. Köztük fátyolos zsidó asszonyok is lépdeltek. A vakondok és menyétbőrrel szegzett köntösük lebegett a szélben. A menetelő csoportokban szamár és teveháton ülők haladtak; az ekhós szekereken utazókat öszvérek vontatták. A gyaloglók közül akik elfáradtak, lekuporodtak pihenni a földre. A szamarak szapora és a tevék hosszú léptekkel baktattak terheik alatt. A köves helyeken vezető utakon ütemesen csattogott a körmük. A hegyek oldalán lévő sziklákon vadkecskék ugráltak. A hegyek legnagyobb részét tölgyek, cserfák és cédrusok fedték. Az ut mentén a sűrűségből idegen morgás hallatszott, egy bozontos medvetalp kapaszkodott egy vastag fatörzsre. Más meglapuló vadállatok is bámultak az odúból az utazóikra. Egy terebélyes fán pedig, fülesbagoly pihent s a veres szeme mozdulatlanul meredt az utasokra. Kint a szabadban a füves mezőn juhok legelésztek, középen nagyszarvu kosok és oldalt a szamár tüskésbogáncsot harapd'ált. A nyáj körül komondorok ugráltak mérges vakkantással. A juhnyájhoz közel egy vadfügefa árnyékában, pásztorfiuk furulyáztak. Itt már az asszonyok és nyulszivü emberek szive nem kalapált annyira a félelem miatt, mert juhokat és bárányokat láttak. A zsibongó utasok kisebb-nagyobb szakaszokban haladtak, letértek a hegyek és völgyek között vezető hepehupásutaJkról a fővárosba vezető útra. Itt már az asszonyok a főúton rajzanak kisdedükkel a karjukon. Jeruzsálem minden útját tápodják már a kis lábak és anyjuk köntösébe kapaszkodnak a kis kezek. Viszi őket a hit és szeretet ereje a nagy próféta elé. A fővárosba vezető ut mentén a kereskedők házai előtt fűszerekkel üzérkedő kalmárok és sáfárok zsibongása hallatszott. A kavargó tömegen át egy hosszú szákállu öreg ember tántorgott bukdácsolt előre, görcsös botjára támaszkodva, mintegy elfulladt hangon igy szólalt fel: -‘Itt az idvezitő, akit várunk, szeretetet hirdet! A Messiás jött hozzánk, aki jóságot prédikál és csodákat tószen bizonyságul!“ A kereskedők is felfigyeltek, lármájuk lecsendesedett. Egy a csereárusok közül, csufolódó hangon kiáltott az öregember felé: — Jártam már bácsikám én is Galileáiba és ismerem azt a nagy prófétát! Jézus ő, a názáreti József ácsmester fia. A sok tarka ruháju és százráncos szoknyája görög, latin, zsidó és más nemzetiségű asszonysereg, gyermekeikkel karjukon hallgatva, jó reménységgel mennek előre és egyszer csak a templomhegyre értek a törvénytevő ház elé. Pillantásukat a város márványlépcsők fölött húzódó nagy fedett csarnokra vetették. A fehér márványoszlopok fölött pálmalevelek és oroszlánarcok voltak kifaragva. A csarnok homlokzatán római sas fénylett; az oszlopok között és a lépcsőkön tógás bírák, jog-és törvénytevők, írástudók, bölcsek, adószedőik és vámbérlők tarka serege hullámzott. A főpapok és írástudók méltóságosan lépdeltek uszályos felsőruhájukban, mint a pávák. Az oszlopok között latin, görög, és zsidó szavak keveréke hallatszott. A legalsó szegeleten egy kopott ruháju, sápadt arcú rabszolga húzódott meg, aki remegő hangon kiáltott a vitatkozók felé: — “Ti akik az igazságot keresitek, menjetek az igazság elé! Megérkezett a Messiás és hirdeti az örök igazságot. Ő a vigasztaló, Ő a szabaditó, dicsőség szent nevének-“ Az írástudók bosszús arccal megálltak; a bírák és a főpapok álmélkodva néztek feléje, hogy micsoda torz alak magyaráz itt nekünk- Egy vámbérlő pálcáját suhogtatta feléje és egy adószedő pedig lenézően elébe köpött. A szolga szelíden mosolygott és félre somfordáit. A sok tarkaruháju asszonysereg gyermekeikkel a zsinagóga élé érkezett. A bejárat előtt papok, léviták törvénymagyarázó farizeusok és időmérő bölcsek álldogáltak. Majd öszszedugták fejüket és megbeszélték a kérdéseket, melyekkel majd kipróbálják és megkísértik az uj prófétát, akit még az együgyű idegen is Messiásnak hirdet. A Messiáshoz vezető utón nagy sokaság hömpölygött. Mindenféle foglalkozású emberek, asszonyok gyermekeikkel együtt vonultak az uj próféta elé. Tarka szövetek és színes kendők fedték be őket. Karjukon kisdedet hordoztak és mellettük köntösükbe kis kezek kapaszkodtak. A templomhegy lábánál elterülő téren az édesanyák szava hangzott: — “Drága Messiás, csupa jóság és szeretet, áldd meg kicsinyeinket.-* A tanítványok felálltak és elhárító mozdulattal léptek az asszonyok elé, mondván: — “A Mester fáradt egész nap tanított és gyógyított; most hagyjátok Őt pihenni. Ekkor a Mester megmozdult és halk, szelíd hangjával megintette tanítványait, ilyenképpen: — “Hagyjátok a kisdedeket hozzámjönni és ne tiltsátok el őket mert ilyeneké az Isten országa.“ Az asszonyok a Mester köré sereglettek gyermekeiket hozzá emelvén. Jézus pedig megölelte őket és kezét a fehér, sárga, barna és feketefürtös fejecskékre téve, megáldotta őket. Azután Jézus lassan elfordult és kilépett az útra. A tanítványok szótlanul követték. Az asszonyok a sokadalommal együtt boldogan oszlottak szét, ki-ki külömböző utakon hazafelé tartott. Lassan lassan elhalt a zsibongás és a hazatérőket elnyelte a távolság torka. — Faze -—
