Evangéliumi Hirnök, 1961 (53. évfolyam, 1-25. szám)
1961-06-01 / 14. szám
"1 VOLUME 53. ÉVFOLYAM. NO. 14. SZÁM. — 1961. junius 1. JÉZUS mondá:“ De előbb hirdettetnie kell az evangé- Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America, búmnak minden pogány népek között.“ (Márk 13:10) Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja. Emlékezzünk ! SZÜLÉIMHEZ Meleg otthon, ó mit jelentesz nékem! . . Ó hogy zenél, hogy ujjong most a lelkem, Tele van fénnyel dallal a szivem, S amig lelkem hangját figyelem Úgy érzem, hogy kicsordul a kehely Mert már nincs benne semmi, semmi hely, Felétek száll a szivem halk szava, Felétek száll a kehely illata. A rideg világban egy boldog sziget, Apám, anyám ez a ti szivetek! Ti alkottátok szeretve nekünk , Ezt a kis otthont, mely énekel velünk És zugó dallama felétek siet, Hangjaiból vidámság integet, Majd csendesül a búgó dallamon, Gyönyörködve boldogan hallgatom. Mint fiókáknak puha fészekalj, Olyan ez otthon, hol a lárma, zaj Kívülről csak megszűrve érkezik És lakói boldogan érezik Mily csodás az igaz szeretet, Amely betakar, mindent elfedez, S hogy e sötét világban fénysugár A meghitt otthon,— meleg karja vár. Apám anyám ti drága hü szivek! Körétek gyűlnek most a gyermekek, A szó kevés az ajándék csekély, Mi volna hát mi lenne ó, a béri. . . Minden kevés minden úgy elvész. A hangunk halkul, lassan belevész A sziveink zugó dalába most, Mely csengőén felétek dallamoz. Köszönjük a gondos, óvó kezet. Köszönjük a meleg szeretetet Köszönjük, hogy oly sok éven át Hallgathattuk szivetek dallamát Nefogyjon el soha belőletek A Hit, a Remény és a szeretet, Mely eddig oly fénylőén ragyogott, És életünkbe sok örömet hozott. Somogyi Gaborné Országunk népe május 30-án ünnepeli az emlékezésnek nagy napját (Memorial Day) azoknak a harcosoknak emlékére, akik a hazáért és szabadságért életüket áldozták a haza oltárán. Ezen a napon, sőt már napokkal elcbb fényes katonai felvonulásokkal méltatják a harctereken meghalt katonák áldozatos halálát. A sirkertek országszerte diszken úsznak. A szülők, testvérek és rokonok szive megszomorodik, mikor gondolnak drága fiuk, leányukra, akiknek életét az értelmetlen háború kioltotta. Városunkban végignéztem egy ilyen katonai felvonulást s a sok nagy jármüvek között volt egy diszes, mely különösen lekötötte figyelmemet. Egy zászlóval betakart koporsót vitt, melyen négy katona és egy tábori lelkész is kinyitott Bibliával mozdulatlanul a legnagyobb komolysággal állottak a koporsó mellett. A nagy jármű télé volt rakva apró kis fehér kereszttel mely képviselte azokat a megszámlálhatatlan kis kereszteket, melyek diszitik a katonai temetőket. Megható jelenet volt ez nem csak részemre, hanem mások részére is. Ott alva és figyelve a következő gondolatok foglalkoztattak. Nemcsak egy anyagi világ van, melynek talaját oly sok vér áztatta, hanem van egy lelki és szellemi világ is. En nek a lelki világnak is vannak hűséges, áldozatkész hősei, katonái, akik nemcsak az anyagi, földi hazáért, hanem lelki világért és szabadságáért is áldozták és áldozzák fel életüket. kinek a hatalmas jz egész világon szétszóródotta-n élő igaz keresztyén csoportnak minden időben az Ur Jézus Krisztus volt az Ura és hatalmas vezére. Ha kis fehér kereszteket rakhatnánk le a minden időben Krisztusért meghalt emberek sirhantjára, vájjon hány keresztre volna szükség? Amikor igy gondolkodtam, eszembe jutottak az amerikai magyar baptista misszió előharcosai, akik 52 évvel ezelőtt indultak ©1 ebben az országban Jézus Krisztus zászlaja alatt, kik a misszió elhaladásáért megmérhetetlen áldozatokat hoztak. Itt nem csak azokra az áldozatos lelkű sokat nélkülöző prédikátorokra és misszionáriusokra gondolok, akik közül többen már elmentek az örök hazába, hanem azokra a kérgestenyerü úttörő testvéreinkre, akik nélkül gyülekezeteket organizálni, fönntartani lehetetlen lett volna. Nekünk amerikai magyar baptistáknak is sok kis fehér keresztre volna szükségünk, ha azokkal kívánnánk feldisziteni sírjukat. Ők is hős katonák voltak. Áldozatokat hoztak. Elestek a lelkimező harctereinek frontjain az emberiség legnagyobb ellenségével a bűnnel szemben harcolva a lelki szabadságért. Amikor megemlékezünk a háborúban elesett katonákról, mi keresztyének emlékezeteinkből ezeket sem hagyhatjuk ki. Emlékezzünk tehát úttörő lelki testvéreinkre is, kik missziónknak kezdeményezői és rtactáí ~ . s Jyú-jük az Urat, hogy korunkban memo utódai lehessünk azoknak akik a lelki harctereken a szolgálatban elestek.
