Evangéliumi Hirnök, 1961 (53. évfolyam, 1-25. szám)
1961-04-01 / 10. szám
2-IK OLDAI, EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1961. április 1. omlottak össze előtte. Tanításai korának szólották, de azok minden kornak szólanak s egyetlen szavát megváltoztatni nem szabad; átdolgozni nem lehet. Majdnem kétezer évvel ezelőtt tanított, de tanainak ereje felül haladja az ezredek bölcsességét. Jézus bünnélküli volt. Még ellenségei sem találtak benne bűnt. Az ö kihallgattatása és elitélése idején a biró ezt mondotta felőle: “Nem találok benne semmi bűnt“. Kereszt, fája alatt az Ötét megfeszítő katonák kétségbeesve kiáltották: “Bizony Isten Fia volt ez!“ Judás Iskáriótes, aki Őtet 30 ezüst pénzért elárulta, a pénzt visszavitte a papoknak bűnei bevallásával, s azután öngyilkos lett, kétségbeesve kiáltozta: “Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért“. A keresztfán meghalt, eltemettetett, de harmadnapra dicsőségesen feltámadott a halálból. A sir és halál nem tarthatta Őt fogva, Heródes és a többi ellensége nem pusztíthatták el az Urat. Ő él ma is! Jézus Krisztus a jó pásztor, aki keresi elveszett juhait és bárányait. Ő a világ világossága, aki megvilá. gosit minden embert. Ő az igazság azok részére, akik keresik és elfogadják az Ő igazságait. Ő az élet s az életnek kenyere, azok részére, akik éhezik és szomjuhozzák az Igazságot. Ö az eltévejedett s bűnbe keveredett emberiségnek egyetlen megmentő je; Ö a békességnek Nagy Fejedelme s Ö a VILÁG EGYETLEN REMÉNYE! Emeritus PÁLYÁZATI HIRDETÉS! B *Ki U Magyar Baptista Bethesda Otthon M Palm Bay Floridában « $ d X I ü SZAKÁCSNÉT keres! Jelenleg 26 lakó van, de a lakók száma váltakozik. JÓ FIZETÉS MEGEGYEZÉSSEL! g Az érdeklődők Írjanak: E Rev. E. BÁLLÁ | § Rt. 2 Box 194 Melbourne, Florida. S sg K’SSZ SÄ SÄ SSS ¥SE£ ¥«£ ¥ Ä VSX vSEÍ V« Krisztus feltámadott! Az égbolt arcát nehéz fekete felhők fedték be. Úgy tűnt fel, mintha azonnal megeredne az eső. A pálmafák levelei elfakultak és a viruló táj. ra ólomszürke árnyak ereszkedtek, mint megtört szívre a vigasztalan szomorúság. Az anyaföld keble remegett; a halmok és hegyek megrázkódtak, a kősziklák a tépő fájdalom alatt megrepedeztek. Az égboltozat elsötétedett, a föld megindult, a szél vadul csapkodott és sikoltozva jajgatott; a távoli erdők vészesen zúgtak és az ágak recsegtek. A nép rémületében nem tudta mitévő legyen. A nyugtalanság egyre nőtt benne és kiűzte az otthonaiból. Bűnbánóan, remegve futásnak indult Jeruzsálem felé. A római katonák a félelemtől elsápadva eldobták fegyverüket és futva követték a szalad ókat., Lassan a zsibongás elcsendesedett. A Golgotán sötéten emelkedett az égfelé három keresztfa. A középső kereszt előtt állt a gyötrődő szivü anya, Mária, arcát az összecsukott kezei közé fektette. A megtört szivét kinos gyötrelem marcangolta. A kereszt lábánál a szomorú szivü Mária Magdaléna térdelt, könnyes szemmel ölelte a keresztfát. Egy kissé le. jebb, a Kálvária-hegy tővében hallgatagon álltak a többi szent asszonyok; köztük volt a halottaiból fel. támadott Lázár, Mártha nővérével és a hü tanítvány János apostol. Az asszonyok lehorgasztott fejjel, könnyázott szemmel fájdalmat gerjesztettek sokak szivében. János pedig feszült várakozással vetette pillantását Jeruzsálem felé. Szemeelé tűnt két magas alak sietése a színhelyre. Mindegyik a nemes tanács tagja volt. Az egyik Arimátiából való József, aki összehajtott fehér gyolcskelmét tartott kezében. A másik Nikodémus volt, ki az Űrért szem beszállt az ősz. és szénfekete szakállu papifejedelmekkel és főpapokkal. Pilátus tudomásul vette arimátiai József kérését és megengedte, hogy leveheti az Ur holttestét a keresztfáról és eltemetheti. A két férfi a golgotái hegyhez ért és felment az agykoponyák helyére. Arimátiai József Jézus keresztjéhez lépett és ki. húzta lábaiból és kezeiből a szegeket. Ekkor leemelte a testet s a kiterített gyolcslepedőre fektette és az asszonyok pedig bebalzsamozták. József az ölébe emelte; János pedig a lehanyatlott főt a vállára fektette, Nikodemus a karjára vette az átszegezett lábait és az asszonyokkal együtt elindult a Kálváriahegy mentén húzódó sirkert felé. A pálma, és egyéb gondozott fák és virágba borult cserjék között emelkedett arimátiai József uj sírboltja, melyet a saját részére készíttetett. Ebbe a sziklába vésett sirüregbe helyezték Jézus testét és a sir szájára egy vastag sziklatömbből kifaragott kőtáblát hengeritettek. Azután mindnyájan könnyes szemekkel visszamentek Jeruzsálembe. A kapu előtt Nikodémus és arimátiai József elbúcsúzott a kis csoport, tói. Alighogy ez megtörtént, egyszerre fegyvercsörgés hallatszott. Az utón római katonák maséróztak talpig fegyverben, az oldalukon lármásan csörögtek a kardok. S megálltak a két férfi előtt és a vezetőjük arimátiai Józsefhez fordult eme kérdéssel: “Nemes uram, eltemettettétek már a názáreti Jézust, a zsidók királyát?“ József a sirkert felé mutatott és igy válaszolt: “Amoda egy uj sírboltba temettük, amelyben még senki sem feküdt. Poncius Pilátus, Judea helytartója megengedte a kérelmező papifejedelmeknek és farizeusoknak, hogy harmadnapig őrizet alá vehetik a názáreti Jézus sírját. De nemsokára itt lesznek már ők is, hogy lepecsételjék a zárkövet nehogy a tanítványok ellopják a holttestet és majd azt fog. ják hirdetni a népnek: “Feltámadott a halálból!“ A vezető tiszt rézsisakjához emelte kezét és csörtetve csapatával eltávozott. A következő napon, hajnal előtti szürkületkor Mária Magdaléna és a Jakab anyja Mária és Salomé kezük, be vették a fűszeres drágakenetet és útnak indultak a temetőbe, hogy be. balzsamozzák Jézus testét. Jeruzsálem népe ekkor még aludt. Nemsokára kiléptek a nyugati kapun. A kanyargós ut végén a Kálvária-hegy lába előtt tűnődve mondogatták egy
