Evangéliumi Hirnök, 1961 (53. évfolyam, 1-25. szám)

1961-04-01 / 10. szám

2-IK OLDAI, EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1961. április 1. omlottak össze előtte. Tanításai korának szólották, de a­­zok minden kornak szólanak s e­­gyetlen szavát megváltoztatni nem szabad; átdolgozni nem lehet. Majd­nem kétezer évvel ezelőtt tanított, de tanainak ereje felül haladja az ezre­­dek bölcsességét. Jézus bünnélküli volt. Még ellen­ségei sem találtak benne bűnt. Az ö kihallgattatása és elitélése idején a biró ezt mondotta felőle: “Nem ta­lálok benne semmi bűnt“. Kereszt, fája alatt az Ötét megfeszítő kato­nák kétségbeesve kiáltották: “Bi­zony Isten Fia volt ez!“ Judás Iská­­riótes, aki Őtet 30 ezüst pénzért el­árulta, a pénzt visszavitte a papok­nak bűnei bevallásával, s azután ön­gyilkos lett, kétségbeesve kiáltozta: “Vétkeztem, hogy elárultam az ár­tatlan vért“. A keresztfán meghalt, eltemette­­tett, de harmadnapra dicsőségesen feltámadott a halálból. A sir és ha­lál nem tarthatta Őt fogva, Heródes és a többi ellensége nem pusztíthat­ták el az Urat. Ő él ma is! Jézus Krisztus a jó pásztor, aki keresi elveszett juhait és bárányait. Ő a világ világossága, aki megvilá. gosit minden embert. Ő az igazság azok részére, akik keresik és elfo­gadják az Ő igazságait. Ő az élet s az életnek kenyere, azok részére, a­­kik éhezik és szomjuhozzák az Igaz­ságot. Ö az eltévejedett s bűnbe ke­veredett emberiségnek egyetlen meg­mentő je; Ö a békességnek Nagy Fe­jedelme s Ö a VILÁG EGYETLEN REMÉNYE! Emeritus PÁLYÁZATI HIRDETÉS! B *Ki U Magyar Baptista Bethesda Otthon M Palm Bay Floridában « $ d X I ü SZAKÁCSNÉT keres! Jelenleg 26 lakó van, de a lakók száma váltakozik. JÓ FIZETÉS MEGEGYEZÉSSEL! g Az érdeklődők Írjanak: E Rev. E. BÁLLÁ | § Rt. 2 Box 194 Melbourne, Florida. S s­­g K’SSZ SÄ SÄ SSS ¥SE£ ¥«£ ¥ Ä VSX vSEÍ V« Krisztus feltámadott! Az égbolt arcát nehéz fekete fel­hők fedték be. Úgy tűnt fel, mintha azonnal megeredne az eső. A pálma­fák levelei elfakultak és a viruló táj. ra ólomszürke árnyak ereszkedtek, mint megtört szívre a vigasztalan szomorúság. Az anyaföld keble re­megett; a halmok és hegyek meg­rázkódtak, a kősziklák a tépő fáj­dalom alatt megrepedeztek. Az ég­boltozat elsötétedett, a föld megin­dult, a szél vadul csapkodott és si­koltozva jajgatott; a távoli erdők vé­szesen zúgtak és az ágak recsegtek. A nép rémületében nem tudta mi­tévő legyen. A nyugtalanság egyre nőtt benne és kiűzte az otthonaiból. Bűnbánóan, remegve futásnak in­dult Jeruzsálem felé. A római kato­nák a félelemtől elsápadva eldob­ták fegyverüket és futva követték a szalad ókat., Lassan a zsibongás elcsendesedett. A Golgotán sötéten emelkedett az égfelé három keresztfa. A középső kereszt előtt állt a gyötrődő szivü anya, Mária, arcát az összecsukott kezei közé fektette. A megtört szivét kinos gyötrelem marcangolta. A ke­reszt lábánál a szomorú szivü Mária Magdaléna térdelt, könnyes szem­mel ölelte a keresztfát. Egy kissé le. jebb, a Kálvária-hegy tővében hall­gatagon álltak a többi szent asszo­nyok; köztük volt a halottaiból fel. támadott Lázár, Mártha nővérével és a hü tanítvány János apostol. Az asszonyok lehorgasztott fejjel, könnyázott szemmel fájdalmat ger­jesztettek sokak szivében. János pe­dig feszült várakozással vetette pil­lantását Jeruzsálem felé. Szemeelé tűnt két magas alak sietése a szín­helyre. Mindegyik a nemes tanács tagja volt. Az egyik Arimátiából való József, aki összehajtott fehér gyolcskelmét tartott kezében. A má­sik Nikodémus volt, ki az Űrért szem beszállt az ősz. és szénfekete szakállu papifejedelmekkel és fő­papokkal. Pilátus tudomásul vette arimátiai József kérését és megengedte, hogy leveheti az Ur holttestét a kereszt­fáról és eltemetheti. A két férfi a golgotái hegyhez ért és felment az agykoponyák helyére. Arimátiai Jó­zsef Jézus keresztjéhez lépett és ki. húzta lábaiból és kezeiből a szege­ket. Ekkor leemelte a testet s a ki­terített gyolcslepedőre fektette és az asszonyok pedig bebalzsamozták. József az ölébe emelte; János pedig a lehanyatlott főt a vállára fektette, Nikodemus a karjára vette az átsze­gezett lábait és az asszonyokkal e­­gyütt elindult a Kálváriahegy men­tén húzódó sirkert felé. A pálma, és egyéb gondozott fák és virágba bo­rult cserjék között emelkedett ari­mátiai József uj sírboltja, melyet a saját részére készíttetett. Ebbe a sziklába vésett sirüregbe helyezték Jézus testét és a sir szájára egy vas­tag sziklatömbből kifaragott kőtáb­lát hengeritettek. Azután mindnyá­jan könnyes szemekkel visszamen­tek Jeruzsálembe. A kapu előtt Nikodémus és arimá­tiai József elbúcsúzott a kis csoport, tói. Alighogy ez megtörtént, egy­szerre fegyvercsörgés hallatszott. Az utón római katonák maséróztak tal­pig fegyverben, az oldalukon lármá­san csörögtek a kardok. S megáll­tak a két férfi előtt és a vezetőjük arimátiai Józsefhez fordult eme kér­déssel: “Nemes uram, eltemettetté­­tek már a názáreti Jézust, a zsidók királyát?“ József a sirkert felé mu­tatott és igy válaszolt: “Amoda egy uj sírboltba temettük, amelyben még senki sem feküdt. Poncius Pilátus, Judea helytartója megengedte a kérelmező papifejedel­meknek és farizeusoknak, hogy har­madnapig őrizet alá vehetik a názá­reti Jézus sírját. De nemsokára itt lesznek már ők is, hogy lepecsétel­jék a zárkövet nehogy a tanítványok ellopják a holttestet és majd azt fog. ják hirdetni a népnek: “Feltámadott a halálból!“ A vezető tiszt rézsisakjá­hoz emelte kezét és csörtetve csapa­tával eltávozott. A következő napon, hajnal előtti szürkületkor Mária Magdaléna és a Jakab anyja Mária és Salomé kezük, be vették a fűszeres drágakenetet és útnak indultak a temetőbe, hogy be. balzsamozzák Jézus testét. Jeruzsá­lem népe ekkor még aludt. Nemso­kára kiléptek a nyugati kapun. A kanyargós ut végén a Kálvária-hegy lába előtt tűnődve mondogatták egy­

Next

/
Thumbnails
Contents