Evangéliumi Hirnök, 1960 (52. évfolyam, 2-23. szám)

1960-03-15 / 5. (6.) szám

2-IK OLDAL

EVANGÉLIUMI HÍRNÖK

1960.március 15.

deáig“. Egy a farizeusok közül Jézusra mutatott, mondván: “Azt találtuk, hogy felháborítja népünket, kijelentvén, hogy nem kell a császárnak adót fizetni. Önmagáról azt mondja, hogy ő Krisztus és Király.“ Pilátus Jézus felé fordulva kérdi: “király vagy te?“ Jézus igy felelt: “Az vagyok, de az én országom nem e világból való.“ Pilátus igy szólt hozzá: Miféle törvényellenes dolgot követtél el, hogy a te nemzeted és a főpapok átadtak tégedet nekem? Mily sok vádat hoztak ellened és te nem felelsz? Jézus hallgatott. Pilátus tanácstalanul nézett egy irányba és végül a zsidók felé fordult ezen szavakkal: “Ha ez az ember Galileából való, vigyétek a galileai fejedelem, Heródes elé, hogy ő ítéljen felette.“

Ezen szavak után, a katonák közrefogták Jézust és Heródes szállására vitték. A magas tanács és a nép zajongva követték őket. A palota, hol Heródes a húsvéti ünnepekre megszállott, a törvényháztól egy negyedmérföldnyire feküdt. Az óriási csarnok oszlopai között ült a fejedelem, előkelő személyzetével. Köröskörül ültek a fodrozott hajú testőrök aranyszínű gombos öltönyökben, a gyűrűktől csillogó tanácsosok, a kincstárnok és az udvarmester; a követek .írástudók és a fegyverhordozó apródok. Jézust összekötözött kézzel a csarnok közepére állították Heródes elé. A papi fejedelmek és irástudók hangosan vádolták őt. Herodes igy szólt hozzá: “Ha te tudós vagy és nagyobb mindenkinél, tégy valami csodát előttem-“ De Jézus semmit sem felelt neki. Ekkor Heródes bosszús hangon csattant fel: “Ha téged királynak mondanak, akkor te csakugyan ámítás királya vagy!“ Adjatok reá királyi palástot és vigyétek vissza a judeai prókonzul elé. A szolgák fehér gyolcspalástot hoztak és Jézus vállára terítették. A gunyszavak után a katonák Pilátushoz vitték. A judeai helytartó meghallgatta a történeteket és kilépett a nyitott csarnokba, a főpapok, elöljárók és a nép elé. Lekiáltott hozzájok: “Ismét elém hozták ezt a néplázitó embert? Én már tielőttetek kikérdeztem őt és semmi vétséget nem találtam benne, amivel őt vádoljátok. De maga Heródes sem, ami miatt halálra volna méltó. Megfenyítem őt és elbocsájtom. De szokástok néktek, hogy husvétra egy foglyot elbocsássak. Akarjátok, hogy elbocsássam a zsidók királyát, kit Krisztusnak mondanak vagy a rablógyilkos Barabást?“

Ekkor a főpapok és a vének a nép felé fordultak, álnok sziszegéssel izgatva őket, mire a nép hangosan kiáltozta: “Vidd ezt és bocsásd el nékünk Barabást!“ Pilátus arca elfehéredett. És azt kérdezte tőlük: “Mit cselekedjek tehát Jézussal, kit Krisztusnak mondanak?“ A nép dühösen kiáltotta: “feszítsd meg őt!“ Ekkor Pilátus fellépett az itélőszékbe és felemelte kezét, amire az Íródeákja is odaért és igy szólt: “Uram, a te asszonyod általam azt üzente néked, hogy ne bántsd azt az igazat, mert ő sokat szenvedett álmában miatta.“ Pilátus elgondolkodva tekintett széjjel és újra hangos szóval fordult a néphez: “Vigyétek és feszítsétek meg őt ti mert én nem találok benne semmi vétséget. Én ártatlan vagyok az igaz ember vérétől; ti lássátok!“ Ekkor Pilátus felállt és intett a katonáknak, hogy adják az elitéltet a zsidók kezére. A katonák levették Jézusról a skarlátszin palástot és a saját ruháját adták rá- A szolgák kihozták a nehéz keresztfát és Jézus vállára helyezték. Néhány katona két halálra ítélt gonosztevőt hajtott előre. Mindkettőnek kereszt volt a vállán és Jézus mellé állították. Előttük egy katona lépdelt fehér táblát tartva kezében, melyen hármas felirat látszott zsidó, latin és görög nyelven: “Názáreti Jézus, a zsidók királya!“

A csoport egy százados vezetése alatt közrefogták az elitélteket és megindult a menet a város nyugati kapuján túl emelkedő Kálvária hegy felé. A katonák mögött néptömeg hullámzott. A menet közepén, külön csoportban néhány megtört szivü, halottsápadt asszony lépdelt. Közöttük haladt roskadozva názáreti Jézus anyja, Mária, aki szivében hordozta a jámbor Simeon által megjövendölt fájdalmas tőrt. Az elgyötört anyját, Mária Magdaléna támogatta. Utánuk lépdelt lehorgasztott fővel, legkedvesebb tanítványa, János is.

A szomorú menet előtt emelkedett a kopár Kálvária hegy. Az elitéltek lépése meglassult a nehéz keresztfa súlya alatt. Egyszer Jézus megtántorodott és összeroskadt. A katonák felsegítették Jézust és vállára emelték a keresztet, de néhány lépés után újra összeroskadt, még harmadszor is. A katonák felemelték a keresztet és egy mellettük elmenő izmos födmives, Cirénius vállára helyezték, aki nem átalkodott azt a segítséget megtenni- A fáradt menet a csúcsra, az agy-koponyák helyére, a Golgotára ért. Ott halt meg a kínos keresztfán a világidvezitője, Jézus. Meghalt, de nem a betegség csendes kórágyán, nem a szerető övéinek ápoló karjai között, hanem erőszakos halállal, kínos keresztfán, elleneinek szívtelen gunyszavai és szidalmai között tette le életét a borzalmak hegyén a Golgotán. Jézus szent teste kiszenvedett, lelke megnyugodott, sorsa az emberek kezéből Isten kezébe ment át.-Faze-TÁBITHA

Csel. 9:36-43.

Joppé ismerős város volt mindig és ma is az. Ma Jaffa a neve. Izráel kikötővárosa. Innét továbbították a templomépitéshez való fát (II. Krón. 2:16); ugyancsak az Esdrás idejében való újraépítéshez is innét küldték tovább a szükséges faanyagot (Esdrás 3:7). Itt szállt hajóba Jónás, hogy Isten elől elfusson. Itt lakott Simon timár, akinél Péter vendégségben volt- E városban munkálkodott Tábitha, aki gazdag volt jócselekedetekben és életéből sokat tanulhatunk mi is.

A neve: Tábitha, annyit jelent mint Zerge. A Zerge nevet nyilván azért kapta, mert hasonlították a gyorslábú zergéhez. E névvel jellemezték Tábithát, aki gyors volt a jócselekedetre, a szeretet tettekben megnyilvánuló gyakorlására. Isten az emberi természetet fel tudja használni a maga dicsőségére. A heves Péter, a gyenge János, a gondolkodó Nátánael egyformán hasznos eszközök Isten szent kezében, mint ugyancsak hasznos eszköz a szelíd Tábitha is. A hit jócselekedetek nélkül meghalt önmagában. Tábitha az Urnák élt nemcsak a gyülekezetben, de a ma-