Evangéliumi Hirnök, 1959 (51. évfolyam, 2-24. szám)
1959-05-01 / 9. szám
VOLUME 51. ÉVFOLYAM NO. 9. SZÁM. 1959. május 1. Official Organ of the Hungarian Baptist ümon of America. JÉZUS mondá: “De előbb hirdettetnie kell az evangé- Ae Amerikai Magyar BaDtista Szövetség hivatalos lapja búmnak minden pogány népek között.”(Márk 13:10) Amerikában minden év május 2-ik vasárnapján ünnepelnek anyák napját. Minden jobb gyermek valamiképpen elismerését, háláját fejezi ki édesanyjával szembfen. Templomaink virágokban úsznak és az ige is az édesanyák iránti tisztelet és hála körül forog. Nem hiába, mert Istennek egyik legnagyobb ajándéka az emberiségnek az édesanya. Egy szép történetet akarok leírni erre a napra, melynek igen fontos tanulsága van. Egy kedves istenfélő család élt a tengerparton. A családfő halászattal kereste meg családjának a mindennapi kenyeret. Egy szép napon segédjével kiment halászni és magával vitte 10 éves fiát, aki nagyon szeretett a tengeren édesapjával halászni. És amidőn már hazafelé jöttek a jól sikerült halászatról, hirtelen nagy vihar támadt a tengeren és veszélyben voltak. A halászbárkát csak lassú tempóban lehetett vezetni a hullámok miatt és Útjukban megkéstek és besötétedett. A- hogy a sötét viharzó tengeren ideoda dobálta hajójukat a hullám, az irányt is megtévesztették és elvoltak veszve a sötétben. Most már kétségbe esve küzdöttek a habokkal és csak úgy bizonytalanul eveztek egy irányba. A 10 éves fiúcskát nagy félelem vette körül; sirásra fakadt és könnyek között édesanyját emlegette. A kis tengerparti lakásban is aggodalommal és félelemmel gondoltak a halászokra, de nem volt módjukban nekik segítséget adni, vagy részükre valakiket segítségükre hívni. Az édesanya nyugtalanul föl és le járta ANYÁK NAPJÁRA a lépcsőket, melyek a padlásszobákba vezettek. Nappal onnan messzire kilehetett látni a tengerre, de hát most este lett és hozzá viharzott a tenger. Csak a zúgását, moralyát hallotta. Hirtelen az az ötlete támadt, hogy lámpát gyújt ési azt kiteszi a tengerfelé néző padlásszoba ablakába azzal a gondolattal, hogy ha a sötét tengeren a halászok irányt veszítettek volna, az a fény irányt ad és haza vezeti őket. Mikor felakasztotta a meggyujtot lámpát, ÉDESANYÁM Van egy szó, van egy név ezen a világon, Melegebb, szebb az, mint száz édes álom. Csupa virágból van, merő napsugárból... Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól. Tisztán cseng, mint puszták esteli harangja, örömében is sir, aki e szót hallja. Ártatlan kis gyermek szóra nyíló szája, Mikor gőgicséli, mintha volna szárnya! S amikor a szived már utolsót dobban, És az elhaló szó ajkadon még ott van, Mehetsz messze földre, véres harcterekre; Ez a szó megtanít igaz szeretetre. Bánatban, örömben - ver az Isten vagy áld- Hogyba elrebeged, már ez is imádság. És ha eléd áll könnyes szemű árva, E szóra fölpattan szived titkos zára. Drága vigasztalás ez a szó, ez a név, Királynak, koldusnak menedék, biztos rév. Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok, Ha keblére borulsz s él, kinek ezt mondod. S ha szomorú fejfán olvasod e nevet, Virágos sirdombra könnyed is megered. Van egy szó, van egy név. Valóság, nem álom, Nekem a legdrágább ezen a világon. Ez a legdrágább szó, az én csendes imám: Amikor kimondom: anyám, édesanyám! Nagy Emma (Békehirnökből) mellette leborult és imádkozott férjéért, kis fiáért és a segítőért. Kérte Istent, hogy mutassa meg nekik e csepp fény és mentse meg, vezesse haza őket. És ahogy a halászbárka és vele az emberek ide-oda vetődtek a mindig jobban növekvő hullámok által és már-már a halál félelmétől is körül voltak véve, amikor a kisfiú éles szemeivel meglátta a picike lámpafényt és odakiáltott édesapjának: É- desapám, a fény felé tartsunk! Ennek láttára visszanyerték bizalmukat és lassan és nehezen, de biztosan evezgettek a fény felé, mely mindig jobban világított feléjük és megérkeztek a világosságot szóró lakásuk melletti kikptőbe. Mikor az édesanya észre vette tikét, a lámpással kezében hozzájuk szaladt, átölelte kisfiát és férjét és egyik kérdést a másik után intézte hozzájuk: Mi történt veletek... Hogyan szabadultatok meg? A felelet az volt: Az a fény vezetett haza minket! Gyermekek, emberek! Az élet sötét tengerén figyeljétek a keresztyén édesanyátok lelkében meggyujtott krisztusi világosságot! Ez a fény az, mely a biztos kikötőbe vezet. “Én vagyok a világ világossága“, mondotta az Ur Jézus. Ennélkül elveszettek vagyunk! Édesanyák! Gyermekeitek veszélyben vannak az élet sötét tengerén. Ismerjétek meg az Ur Jézust. Gyújtsatok telketekben világosságot, imádkozzatok és segítsétek őket megszabadulni a BŰN sötétségéből, mert ha nem menthetetlenül elvesznek! Emeritus
