Evangéliumi Hirnök, 1959 (51. évfolyam, 2-24. szám)

1959-05-01 / 9. szám

2-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1959. május 1. ÉRDEKES LEVÉL MAGYARORSZÁGRÓL A BEVEZETŐ ISMERTETÉST DR. HARASZTI SÁNDOR IRTA Olvasóinknak nem kell bemutat­nom a magyarországi baptisták leg­nagyobb történetíróját, Kimer A. Ber­talant. Jól emlékezik még mindenki arra, hogy ő irta a Kornya Krónikát, aminek az alapján folyamatosan is­mertetem annak a magyarországi párasztapostolnak az életét és műkö­dését, akinél nagyobb területet ma­gyarországi igehirdető be nem dol­gozott és akinél több lelket magyar­­országi baptista missziómunkás be nem merített. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy ezek a bemeritettek az ő személyes és egyénekhez menő hi­­zonyságtevéseinek az eredményei voltak, akkor aligha gondolom, hogy a bibliai apostolok kora óta valaki gyalogolt annyit egy-egy lélekért, mint ő tette. De egyáltalán, aligha fektetett be bárki annyi órai munkát lelkek halászására, mint Kornya Mi­hály. Kimer Bertalan valami módon hozzájutott az Evangéliumi Hírnök 1958. évi 19-20. számához. Nagy ö­­römmel és igazi lelkesedéssel olvasta az Emlékeim a Magyarországi Bap­tista Misszióból c. tprténeti munkám­nak az ott közölt részleteiből mind­azokat a dolgokat, amiket ott Kor­­nyáról és Ki merről írtam. A 19. számban kezdtem a Kornya Krónika ismertetését, a későbbi folytatások­ban nem egyszer kiegészítve, máskor megtűzdelve a mi korunkból való emlékekkel. A 20. számban megem­lékezem a szerzőről és folytatom ezt a megemlékezést a 21. számban, meg a 22-ben és a 24-ben is. Ezeket a lapszámokat, meg az azótától meg­jelenteket Kimer nem olvasta. Mé­gis úgy fellelkesült azon a két pél­dányon, amit valahogy kézbekapott, hogy levelet irt. Hogyne örült volna szegény, hiszen annyi keserű csaló­dás után mégis csak napvilágot lá­tott az ő élete főmüve! Es ezt az Evangéliumi Hírnök ki­váló szerkesztője, Petre M. Adalbert testvér tette lehetővé azzal, hogy az Amerikai Magyar Baptista Szövet­ség Hivatalos lapját megnyitotta ter­jedelmes történeti munkám közlése számára. Ezúton is köszönetét mon­dok az érdemes szerkesztőnek nem csupán munkám közléséért, hanem meg nem szűnő buzdításaiért is. Sok­szor elfáradok, máskor elcsüggesz­tenek kicsinyes gáncsoskodások és ilyenkor Petre testvér felkeres egy­­egy levéllel. Azután megint csak ne­kilátok a mü folytatásának. Elfogódott szívvel bocsátom az ol­vasók elé ezt a levelet, mivel Kimer Bertalan ebben csekély személyem­ről olyan elismerő szavakat mond, amiket igazán nagyon szeretnék ki­érdemelni, de semmiképen nem ér­zem magamat méltónak rájuk. Egyet tudok: szeretnék igazat írni, sze­retnék felvilágosítással szolgálni ar­ról, milyen az egyház élete megpró­báltatásokban, szeretném bemutatni hova vezet, ha az egyház vezetői a tiszta evangélium hirdetése helyett politizálnak. Ugyancsak bemutatom hit hősök és mártírok életét is. Tud­va soha nem irok valótlant, ha em­beri gyarlóságomnál fogva mégis té­vednék egy adatban vagy vélemény­­alkotásban, szívesen korrigálom a tévedésemet. Kimer A. Bertalan, akivel majd két évtizedig dolgoztunk együtt a magyar baptista misszióban az óha­zában, nagy elismeréssel adózik eme törekvéseimnek és szakértelemmel úgy nyilatkozik, hogy történetírásom Dr Somogyi Imre munkásságának a folytatása. A levélben semmit nem módosítok, eredetiben küldöm meg a szerkesz­tőnek. Az aláhúzások Kirnertől van­nak. Szükségesnek tartom mégis né­hány magyarázó szót szólni a levél­ben lévő egyes kitételek megérteté­se végett: Somogyi, Dr Somogyi Im­re, a Magyarországi Baptista Szö­vetségnek hosszú éveken át volt el­nöke. A Vallásszabadság és a Bap­tisták Közjogi Helyzete c. könyv és sok egyéb történeti tárgyú, valamint vallásos és verseskönyv szerzője, Kir­­nert bemeritő lelkipásztor, a tudós történetíró legfőbb támogatója, a­­mig élt. A Detroiti Magyar Baptista gyülekezet volt lelkipásztora, a Ma­gyarországi Szabad Egyházak Szö­vetségének Dr. Kiss Ferenccel e­­gyütt alapitója. Első alapitó titkár, Kimer A. Bertalan, a Tört. Biz. ala­pítója Dr. Somogyi Imrével együtt. Feri: Dr. Király Ferenc baptista tör­ténettudós, volt kutató a Magyar Nemzeti Muzeum Éremtani Intéze­tében, jelenleg Münchenben, Német­ország, a Délkeleteurópai Intézet ku­tatója. Kiss Prof. Dr. Kiss Ferenc, az Ana­tómia tanára a Budapesti Orvostudo­mányi Egyetemen, tanított engemet is meg feleségemet is, azon nagyon kevés professzorok közé tartozik, a­­kik noha nem léptek be a kommunis­ta pártba, kathedrájukat mégis meg­tartották. Igen nagy nehézségek és kimondhatatlan megpróbáltatások á­­rán, de egyrészt őszinte hivő jelleme, másrészt világhíre a tudományban végül is értékké teszi őt a kommu­nista kormányzat előtt is. Őróla még külön is meg fogok emlékezni a ké­sőbbiek során, az Emlékeimben. Kiss professzor egyébként alapítása óta elnöke a Magyarországi Szabadegy­házak Szövetségének (Baptisták, Methodisták, Pünkösdiek Dr'. Mé­­zes-féle evangéliumi csoport és a Kiss Ferenc-féle Evangéliumi Ke­resztyének szövetsége a Vallássza­badság védelmében). Szebeni Olivér: volt tanítványom a Budapesti Szemináriumban, volt kis­kunhalasi, jelenleg rákoshegyi lelki­­pásztor, a Történeti Bizottságnak tagja. Barna: Dr. Somogyi Barnabás, ad­­junctus az Orvostudományi Egyete­men, sebész-szakorvos, a Nap-utcai Gyülekezetnek volt lelkipásztora é­­desapja, Dr Somogyi Imre halála u­­tán vagy 2 évig. A Történeti Bizott­ságnak volt elnöke, jelenleg tagja. Édesapja történeti kutatásait rende­zi, kiváló versei vannak, nagyon jó­­tollu iró. Ő sem végzett theologiát. Ö nem is folyamodott érte. Adjunc­­tus, annyit jelent mint a tanszékve­zető professzornak első tanársegéd­je, helyettese. Idekint Assistant Pro­­fessornak mondják ezt a rangot. T.SZ.CS.: Term előszövetkezeti Csoport. A gazdákat kolhozokba

Next

/
Thumbnails
Contents